Who am i?

7.Fejezet

Mikor reggel felébredtem, megfordultam, de Dave sehol sem volt. Egy pillanatra azt hittem, hogy csak álmodtam az estét, de mikor kijött a fürdőből, miközben a fogát mosta elmosolyodtam.

- Mi az? – vette észre Dave a mosolyom. – Van valami megmosolyogtató rajtam?

- Csak megélem a pillanatot. – bámultam tovább. Vállat vont, aztán visszament a fürdőbe.

Mivel a mai programot nem hagyhattam ki, én is elkezdtem készülődni. A mai nap arról szólt, hogy a jelenlévő összes író ír egy rövid sztorit erről az eseményről, amit később együtt össze gyúrmáznak. Végül pedig majd a bizottság fog rá pontot adni. Jó programot hoztak össze. Sok kedves emberrel ismerkedtünk meg. Én kaptam egy külön kitüntetést választékos szóhasználatért aminek nagyon örültem. A csapatom is büszke volt rám. Míg tartottunk vissza a szállodába, a többiekkel megbeszéltük, hogy ma szálloda szoba partit fogunk tartani. Utolsó esténk volt, de nem akartunk vadulni. Oliver közben valakitől szerzett cigit, az elszívását már be is szerveztük esti programnak. Rebecca szobájában tartottuk a kis házi bulit. El chilleztünk, megvitattuk, hogy kinek mi volt ebben a pár napban a legnagyobb élménye. Mikor ezt is sikerült megvitatni, Tiara felhozott egy ötletet, hogy játszunk felelsz vagy merszt.

- Felőlem. – mondtam miközben magamhoz fogtam egy chipses zacskót.

- Jó, Doreeen. Felelsz vagy mersz? – kérdezte Tiara huncut mosollyal az arcán.

- Merek. – válaszoltam.

- Csókold meg Dave-t. – váltott át a huncut mosolya ördögivé. Nem akart gonoszkodni, csak élvezte a helyzetet.

Ránéztem Dave-re aki zavarában azt se tudta merre nézzen. Egy kicsit elgondolkoztam, hogy vajon jó ötlet-e megcsókolni vagy sem. De ez egy játék volt. Én belementem a játékba. Gyorsan odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Arra a pillanatra mint ha megállt volna az idő. A gyomrom fel-le liftezett. Mikor eltávolodtam tőle, kinyitotta a szemét. Nagy csönd lett a szobába. Mindenki Dave reakcióját várta, de senki nem arra számított amit csinált. Felállt és szó nélkül ki ment a szobából. Mind utána néztünk.

- Ez mi volt? – kérdezte Rebecca fejét kapkodva.

- Hűha. – szólalt meg Tiara.

- Utána megyek. – álltam fel én is, aztán utána eredtem.

A folyosón nem találtam, ezért gondoltam a saját szobájába ment. Odamentem, bekopogtam. Mivel senki még csak meg se szólalt, így benyitottam. Nem volt zárva. Ott ült Dave a konyhában, telefonját nyomkodta.

- Mi volt ez? – mentem oda hozzá.

- Semmi. – vont vállat, de fel sem nézett a telefonjából.

- Valami azért biztos. Elrohantál.

- Csak nem akartam tovább játszani. Ennyi. – nézett végre rám.

- Nem akartad, hogy megcsókoljalak akkor miért nem mondtad?

- Nem az, hogy nem akartalak.. – hajtotta le a fejét.

- Hanem? – emeltem meg a hangom.

- Nem így! – emelte meg ő is a hangját és fölém ágaskodott.

Kicsit ledöbbentem. Közelebb jött hozzám, megfogta a fejem és hevesen megcsókolt. Miután elváltak ajkaink, homlokunkat összeérintettük.

- Tudtam, hogy ha kettőnk közt elcsattan egy csók, nem fogom tudni magamban tartani az érzéseimet irántad. – mondta halkan, szinte suttogva.

- Érzel irántam valamit? – néztem mélyen a szemébe.

- Igen. – simogatta az arcom és újra megcsókolt.

Ekkor egy kis zajt hallottunk, egyszerre néztünk az ajtó felé. Én nem ismertem a lányt, rá néztem Dave-re aki rémült arcot vágott. Aztán visszanéztem a lányra. Könnyes szemekkel állt az ajtóba, aztán elrohant.

- Várj! – futott utána Dave. Visszamentem Rebecca szobájába. A többiek kérdőn néztek rám.

- Elrohant egy csaj után, miután megbeszéltük, hogy ő miért rohant el. – ültem le közéjük.

- Milyen csaj? – nézett rám Oliver.

- Valami vörös alacsony. Nem tudom. – értetlenkedtem.

- A nője elutazott idáig érte? – esett le Rebecca álla.

Mint kiderült, a vörös lány Dave barátnője volt. Egész este nem találtuk őket, másnap reggel pedig mikor az étkező felé tartottam, a vörös leányzó egyszer csak elém állt és pofon vágott. Először szikrát sem kaptam.

- Ez mi volt? – kérdeztem miközben megfogtam az arcom ahol ért a pofon.

- Amiért megcsókoltad a barátom. – válaszolt lekezelően. Arcába nevettem.

- Ő csókolt meg édes.

- Sosem tenne ilyet. – húzta fel a szemöldökét.

- Úgy tűnik még is. – kacsintottam, és őt kikerülve bementem az étkezőbe.

Körbe tekintettem, az egyik asztalnál Tiara integetett, hogy észre vegyem őket. Dave is ott ült. Dühösen odamentem, és Dave elé álltam.

- Nem tudom mit hazudtál a drága barátnődnek, de ne rám fogd ezt a dolgot, viseld tetteit következményeit te pancser faszfej! – kiabáltam az arcába, utána pedig megfogtam az első poharat ami a kezemben volt és arcon öntöttem.

- Én.. – kezdett bele, de félbe szakítottam.

- Sokszor voltam már második. Sokszor játszottam én a bűnbakot miközben nem én voltam a hibás. Többet ez nem fordulhat elő. Nem leszek se második, se az, akire rákenik a szart! Befejeztem! – zártam le a beszélgetést és kisiettem az étkezőből. Ajtót kinyitva megpillantottam újra Dave barátnőjét.

- Te pedig ne állj folyton az utamban. – böktem neki oda, és vállammal meglökve őt, haladtam tovább a folyosón könnyeimmel küszködve egészen a szobámig.
Magamra zártam az ajtót, neki dőltem, azután pedig elsírtam magam.