Who am i?

16.Fejezet

Kinyitottam a szemem. Sötét helyen voltam, a fény halványan pislákolt. Egy székben ültem, kezeim, lábaim neki voltak kötözve.

- Hahó! – szólaltam meg.

Senki sem válaszolt. Egyedül hagyott. Megpróbáltam kiszabadulni, de túl szoros volt a kötél.
Lehetetlennek bizonyult ez a menekülési terv. Kis idő elteltével megérkezett az elrablóm.

- Felébredtél. – jegyezte meg miközben rám nézett.

- Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg? – néztem mélyen a szemébe.

- Ez már a bosszúról szól. – mosolygott.

- Keresni fognak engem! És meg is találnak majd! – kiabáltam.

- Meglátjuk. – ült le velem szembe, és beleharapott a szendvicsébe.

Néztünk egymásra, én dühös voltam, ő pedig nagyon jól érezte magát. Odajött, megsimogatta az arcom, de én elhúztam a fejem. Mi volt a reakciója? Nevetett. Megszólalt a telefonom. Rá nézett a kijelzőre.

- A pasid keres. – mutatta felém, aztán kinyomta.
El akartam mondani neki, hogy terhes vagyok, de attól féltem, hogy még jobban élvezni fogja a kínzásomat, vagy akár kárt tesz a babában. Már így is féltem, hogy nem-e történt valami baj vele. Miután a csengés abbamaradt, elkezdett valamit pötyögni a telefonomon.

- Mit csinálsz? – kérdeztem tőle feszülten.

- Vagy fizet, vagy meghalsz. – mosolygott.

- Miért ölted meg Mandy-t? – bukott ki belőlem a kérdés.

- Elkapott az érzés. – vonta meg a vállát.

- Milyen érzés? – faggattam tovább.

- Tudod.. Amikor az édesanyád semmibe vesz, olyan mérhetetlen düh alakul ki benned, hogy felnőtt korodra ezt meg akarod bosszulni. – hajtotta le a fejét.

- Ezért csinálod? Mert nem kaptál elég szeretet? – próbáltam szemkontaktust felvenni.

Válaszként nevetést kaptam. A hideg is kirázott. Abban reménykedtem, hogy Gary-nek lesz esze, hogy a telefonomat bemérje. Mivel meg volt osztva a helyzetem mindig, pont az ilyen esetek miatt. Izgultam, hogy az elrablómnak ne legyen fejében a telefon dolog. De kezdtem úgy gondolni, hogy gyilkolásban sokkal tapasztaltabb lehetett mint ember rablásban. Sok hibát vétett az elrablásom során. Először is, az után rabolt el rögtön, hogy kiszabadult. Tehát találgatni sem kellett, hogy ő az elrablóm. Másodszor pedig a telefonom. Apropó a telefonom. Újra megcsörrent. Ezúttal a rendőrség hívott. Mivel nem vettem fel, tudták, hogy baj van. Össze rakták a képet, mert először Gary hívott. Biztos mondták, hogy először próbálja ő, ha nem veszem fel, akkor majd a rendőrség próbálkozik, és ha nekik sem veszem fel akkor baj van. Alig vártam, hogy végre otthon legyek. A férfi elővett egy pisztolyt.

- Mit akarsz azzal? – ijedtem meg.

- Biztos keresni fognak téged. Felkészülök. – simogatta a fegyvert.

Becsuktam a szemem. Próbáltam egy jobb helyre kerülni fejben, hogy ne legyen pánikrohamom. Nagyon féltem az igazságot megvallva. Egész napra magamra hagyott az elrablóm. Próbáltam kiabálni, de hiába. A telefonomat is magával vitte. Kezdtem éhes is lenni. Megérkezett a pasas.

- Valami inni vagy enni valót tudnál adni? – kérdeztem.

- Hoztam neked finomat. – vett elő egy éthordót.

Kinyitotta, odajött hozzám közel és az arcomba dobta a rizst.

- Tessék. 5 csillagos vacsora. – nevette el magát. Kezdett idegesíteni a nevetése.

- Nem tudtad volna odaadni, ahelyett, hogy rám dobod? – kérdeztem tőle dühösen.

- Kussolj! – kiabálta.

- Nem! – válaszoltam és megpróbáltam kiszabadulni a kötözésből. Ekkor odajött és megrúgott.

Felnyögtem. Nagyon fájt. El is sírtam magam a hasamban lévő fájdalomtól. Ahogy csak tudtam, összegörnyedtem. Leült, és csendben nézett. Este fele lehetett. Hallottunk valami hangot. Rám nézett a pasi. Nagyon ideges lett.

- Egy szót se vagy fejbe lőlek. – tette a szája elé mutatóujját.

Bólintottam. Csendbe maradtam. Eközben a pasas elbújt. Azt tervezte, hogy amikor benyitnak megmenteni, akkor ő oldalról rájuk támad. Valaki az ajtónál szöszölt. Nagyon rettegtem. Az ajtó kinyílt. Gary jött be rajta.

- Gary, vigyázz! Fegyvere van! – sikoltottam fel.

Ekkor ő körbe nézett, egy pillanat alatt felbukkant a sötétből az elrablóm, és Gary-re lőtt. Ekkor jöttek be a rendőrök, elkapták a férfit. Én közben őrjöngtem, hogy engedjenek Gary-hez. Miután elkapták a férfit, engem eloldoztak. Míg a mentő kiérkezett, végig ott ültem Gary mellett.

- Kérlek, tarts ki szerelmem. – fogtam a kezét, közben pedig bőgtem.

- Szeretlek. - nézett mélyen a szemembe.

- Én is szeretlek. Nem hagyhatsz itt, hallasz? Te nem. Soha. – suttogtam.

Megérkezett a mentő. Engem is bevittek, hogy megnézzék, minden rendben van-e a kicsivel. A kórházban Gary-t megműtötték. Rendben volt. Én a baba eredményeit vártam. Az orvos bejött hozzám a szobába.

- Doki, mondja, hogy semmi baj nincs a babával. – támadtam le. Az arca sok mindent elárult.

- Sajnálom hölgyem, elvetélt. – nézett rám szomorú szemekkel.

Teljesen megsemmisültem. Úgy éreztem, hogy a padló ketté nyílik alattam, én pedig lezuhanok. Mikor Gary felébredt a műtét után, bementem hozzá, hogy közöljem a rossz hírt. Tudtam, hogy előtte műtötték, de meg akartam vele osztani. Viszont mikor bementem hozzá, láttam rajta a kétségbeesést, és, hogy nincs jól. Végül nem mondtam el neki. Anyék közben megérkeztek, váróban voltak. Kimentem hozzájuk.

- Mi történt? – kérdezte anya én pedig átöleltem. Elsírtam magam.

- A baba jól van? – kérdezte apa.

- Meghalt apa! – mondtam neki remegő hangon.

Anya szorosabban ölelt. Tudta, hogy most nem engedhet el. Most szükségem volt rà. Jobban, mint eddig valaha.