Who am i?

12.Fejezet

Az egyik legnehezebb dolog, ha az ember elveszíti a szeretteit. Hát, hogyha még csak egy rövid ideje ismeri, akkor mennyire fájdalmas. Sajnos saját bőrömön tapasztalhattam, hogy a másfél hónapja megismert igazi édesanyámat temetnem kellett. Senkit sem hanyagoltam, de próbáltam Chloe-val tölteni a lehető legtöbb időmet. Szabadságot is vettem ki, mert sokszor hallottam, nagyszülők esetében, hogy „Most látogasd, mert ha nem lesz, akkor bánni fogod". Ez a mondat teljes mértékben igaz. Ha nem látogatod idős, beteg szeretteid, és ők elmennek, már nem fogod tudni visszafordítani az időt, hiába fogsz könyörögni, sírni. Chloe esetében úgy cselekedtem, ahogy kellett. Gary segített intézni a temetést, végig támaszom volt. Nagyon hálás voltam ezért. A nem vérszerinti szüleim is mellettem voltak. Hagyaték ügyben én örököltem mindent. Ezt Chloe már megismerkedésünk után pár nappal el is mondta, hogy a férjével, amikor még élt, megbeszélték, hogy rám írnak mindent. Már régebben fel akartak keresni, de a nevem megváltoztatása miatt nem találtak, de mire meglett a nevem, a férje, azaz az apám már halott volt. Mivel egész életükben nem kerestek engem, ezt akarták kárpótlásul adni nekem ajándékba. Habár őket nem helyettesítette az érték, de nekik is hálás voltam ezért. Mivel elég gazdag szüleim voltak, megörököltem édesanyám új autóját, a Hollywoodi nagy lakásukat, az egyik kertvárosi házukat, a Malibu-i nyaralójukat, és az utolsó pillanatban vásárolt egy WallStreet-i lakást. Azért vette, mert tudta, hogy NewYork a szívem csücske, és soha nem fogok máshová költözni. Azt mondta, miután meghal, oda majd el tudok költözni. Az a sajátom lesz. Halála után egy kis idővel Gary-vel oda is költöztünk. Habár messze került Clary-től, de szinte naponta látogattuk, így nem érezte hiányunkat. Lassan, de biztosan kezdett minden egyensúlyba kerülni az életeben. Munkahelyemen előléptettek. Legviccesebb az volt, hogy Dave főnöke lettem. Nagyot derültem, mikor megtudtam. Ő kevésbé tartotta viccesnek, de belátta, hogy jó főnök vagyok. Egyik reggel megszólalt az ébresztőm.

- Muszáj menned? – bújt oda hozzám Gary.

- Hív a kötelesség kicsim. – pusziltam meg a homlokát, ő pedig magára ültetett.

- Akkor csak késs egy kicsit. – ült fel, és megcsókolta a nyakam.

- Hányingerem van. – kaptam a szám elé.

- Köszi. Elvetted a kedvem. – dőlt vissza az ágyba.

- Komolyan. – szálltam le róla, és kifutottam a fürdőszobába.

- Elrontottad a gyomrod? – kérdezte Gary mikor kijöttem a fürdőszobából.

- Mondtam, hogy nem bírom a fűszeres kajákat. De tegnap este az étteremben mindent úgy  elfűszereztek, hogy alig bírtam megenni.

- Ha fáj a gyomrod, ne menj. – simogatta meg a karom.

- Ugyan. – legyintettem.

Megreggeliztük együtt, aztán elindultam dolgozni. Amint beléptem az ajtón, Dave már meg is szólított.

- Kell segítened egy cikkben Doreen. – nézett rám könyörgő szemekkel.

- Persze. Segítek. – bólintottam. Elindultunk az irodámba.

Megmutatta a vázlatokat, amit már írt, de egy résznél megrekedt, kellett neki egy kis ihlet a többi részhez.

- Persze. Szóval. – nézegettem a papírokat, de hirtelen megingtam, Dave megfogott, segített leülni.
- Mi a baj? Hívjak segítséget? – aggodalmaskodott.

- Semmi bajom, csak kicsit meleg van. Kinyitnád az ablakot? – kértem meg.

- Persze. – ment oda az ablakhoz és kinyitotta.

- Sokkal jobb. Hol is tartottunk? – tértem vissza a témához.

Miután mindent megbeszéltünk, Dave megköszönte a segítséget, aztán magamra hagyott. Elkezdtem a saját dolgaimmal is foglalkozni. Délután a főnököm bejött hozzám, hogy este egy céges parti lesz, szeretné ha én és Gary eljönnénk. Rá bólintottam. Egy kis kikapcsolódás sosem árt. Hazaérve örömmel meséltem el Gary-nek, hogy készülődnie kell, mert megyünk el. Először kicsit morcos volt, mert velem akart lenni kettesben, de aztán egy kis noszogatás után igent mondott. Kicsíptük magunkat, azután pedig el is indultunk a partira. Köszöntőnek kaptunk egy pohár pezsgőt, szinte az összes dolgozó és párja ott volt. Mindenkivel igyekeztem csevegni kicsit, és akikkel szorosabb volt a kapcsolatom, azoknak Gary-t is bemutattam. Végül csatlakoztam a megszokott csapathoz. Tiara a jelenlegi barátját hozta el, akit mint kiderült ma ismert meg. Rebecca a vőlegényét mutatta be. Nagyon helyesek voltak együtt. A főnökünk egy rövid kis beszédben köszöntött minket, mondott egy rövidke kis beszédet, zárásul pedig utasított minket, hogy együnk, igyunk amennyit csak tudunk. Rebecca, miután megittuk a pezsgőt, elment hozni valami erősebbet. Vodkát.

- Húzzuk le egyszerre. – tette le elénk a feleseket. Mindenki elvette a magáét, koccintottunk, aztán lehúztuk. Nekem amilyen gyorsan ment le, olyan gyorsan is jött fel.

A főnökünk, Nicolas, odajött hozzám segítséget nyújtani. Rebecca közben letörölte a ruhámat, Tiara pedig feltörölte amit én kitermeltem magamból. Győztem Nicolastól bocsánatot kérni, de ő nem haragudott. Miután eltüntettük mindent, Rebecca kérdezősködni kezdett.

- Minden okés veled Reen? Ennyitől nem szoktál rókázni. Sőt, sokkal többtől se. Vagy ti már alapoztatok? – nézett rám karba tett kézzel. – És nem hívtatok?

Mind felnevettünk.

- Minden okés, igen. És nem alapoztunk. – ingattam a fejem.

- Reggel is hánytál. Még mindig a gyomorrontás? – húzta fel a szemöldökét Gary.

- Melóban pedig majdnem elájultál. – csatlakozott a beszélgetéshez Dave.

- Semmi bajom. Csak nincs ma jó napom. Ennyi. De ma már biztos nem iszom semmit.

- Mi attól még fogunk. Bocsii. – húzta le a következő felest Rebecca.

- Csak nyugodtan. – mosolyogtam.

Az este hátra lévő része is kellemesen telt, de mivel eléggé hányingerem volt, Gary úgy döntött, hogy inkább menjünk haza. Jó döntés volt. Otthon megint futottam a fürdőbe. Míg én a wc fölött guggoltam, Gary megvacsorázott, megfürdött és elfeküdt az ágyba. Később én is csatlakoztam hozzá.

- Jobban vagy? – kérdezte tőlem, ahogy befeküdtem mellé.

- Igen. Sajnálom, hogy miattam kellett korábban haza jönnünk. – húztam el a szám.

- Ugyan. Legalább kettesben vagyunk már. És jobban is vagy. – csókolt meg.

Fölém hajolt, végig csókolta a testem, aztán eltűnt a takaró alatt, lehúzta a bugyimat szép lassan, aztán kielégített nyelvvel. Mikor már majdnem elértem a csúcsra, megfogtam a fejét, hogy hagyja abba, de nem tette. Miután sikerült elélveznem, feljött a takaró alól.

- Ma csak neked akartam örömet okozni. – mosolyodott el.

- Sikerült. – mondtam miközben libabőrözött az egész testem.

- A hangokból ítélve, valahogy gondoltam. - kacsintott.

- Szeretlek. – böktem meg a mellkasát, aztán hozzá bújtam.

- Én is szeretlek Reen. – szorított erősen magához.

Azután  lekapcsolta a villanyt, és összebújva álomra hajtottuk fejünket.