Who am i?

8.Fejezet

Másnap reggel kedvetlenül pakoltam a bőröndömbe. Mikor végeztem a pakolással, lementem a váróba a többiekhez. Senkihez nem szóltam. Veronica, Dave barátnője velünk tartott haza. Nagyon örültem neki. Egész végig engem figyelt. A repülőn Tiara mellett ültem. Mikor elindultunk megkérdezte, hogy minden rendben van-e, de én csak bólintottam, felvettem a fejhallgatóm, bekapcsoltam a kedvenc zeném és egész úton zenét hallgattam. Dave-ék egymás mellett ültek, végig beszélgettek. Ha véletlen rájuk pillantottam, mindig megforgattam a szemeim látványosan, hogy lássák. Mikor leszálltunk, nagy meglepetést várt. Gary várt a reptéren. Amint megláttam, oda futottam hozzá és az ölébe ugrottam. Dave is látta, nem is hagyta szó nélkül. Oda jött hozzánk.

- Hol hagytad a nődet? – néztem mögé.

- Elköszön a többiektől. Egyébként Dave. – nyújtott kezet Garynek.

- Gary. – fogott kezet Dave-el.

A nézéséből ítélve próbálta hova tenni a srácot, hogy miért jött bemutatkozni neki. Pár percig csöndben néztük egymást, aztán megelégeltem, megfogtam Gary kezét és elindultam a kijárat felé.

- Majd melóban. Szia. – köszöntem el Dave-től gyorsan. Olyan hirtelen mentünk el, hogy Dave még fel se tudta fogni, de már nem voltunk ott.

Mikor végre ketten voltunk, megkérdeztem Gary-t, hogy honnan tudta mikor érek haza. Mikor nem vettem fel a telefont elutazásom első napján, akkor ő rögtön keresni kezdett. Munkahelyemen próbálkozott először, ott pedig a főnököm elmondta neki, hogy elutaztam, és azt elmondta, hogy mikorra vagyok itthonra várható. Úgy gondolta, hogy meglep. Jól tette. Nagyon jól esett, szükségem is volt rá, hogy vissza rázódjak az életembe, és el felejtsem az utazás alatt történteket. Megtudtam Gary-től hogy Marcus felébredt a kómából, de még kórházban tartják, úgyhogy új helyet kellett keresnem. Habár Clary azt mondta, hogy ha Marcus felébred és haza engedik is maradhatok, de nem akartam a nyakukon maradni. Gary felajánlotta, hogy oda költözhetek hozzá. Aznap el is kezdtünk Clary-től át pakolni Gary lakásába. Clary nagyon örült, hogy semmi bajom. Ő is aggódott értem. Szomorú volt, hogy elköltözöm, de örült, hogy nem megyek messze. Mivel ugye ők ikrek, nem nagyon akartak messze költözni egymástól, így a szüleik egymással szemben lévő társasházi lakásokat vettek nekik. Gyorsan elugrottam anyuékhoz, hogy ők is megnyugodjanak. Szokás szerint nagy sóhajjal fogadtak. Mielőtt anya elkezdte volna nekem ecsetelni, hogy mennyire felelőtlen vagyok, már indultam is vissza Gary-hez. Egy üveg borral és Netflix-el várt. Kiöntöttük a bort poharakba, aztán elkezdtünk filmet keresni.

- Örülök, hogy jól vagy. – mondta Gary, miközben belekortyolt italába.

- Én pedig örülök, hogy itt vagyok, veled.- néztem bele mélyen a szemébe.

Letette a poharát és megcsókolt. Aztán egy pillanatra eltávolodott tőlem, megfogta a derekamat, és az egész testemet közelebb húzta magához. Hagytam, hogy végig simogasson, aztán óvatosan elkezdett vetkőztetni. Közben rásegítettem, én is levettem a pólóját és elcsodálkoztam. Nagyon ritkán láttam Gary-t póló nélkül, de akkor mindig tátva maradt a szám a kidolgozott felsőteste miatt. Mikor már mindketten meztelenek voltunk, Gary fölém hajolt és óvatosan betette. Elkezdett mozogni, egyre gyorsabban. Közben én a hátába egyre jobban mélyesztettem körmeim az élvezettől. Felszisszent, egy kicsit fájt neki, de tetszett is közben. Ellöktem magamtól, felálltam és beleültem az ölébe. Elkezdtem lovagolni. Ő eközben fogta a nyakam és hajam húzta. Mikor már a csúcsra értem hangosan felnyögtem.

- Igen, Dave! – mondtam ki hangosan, aztán a szám elé kaptam a kezem. Gary lefagyott.
Pár másodperc alatt végigfutott az agyán, hogy vajon ki lehet az a Dave, de eszébe juthatott a reptéri bemutatkozás, mert egyszer csak teljes csalódottságot láttam az arcán. Letessékelt magáról, felvette a ruháját és neki támaszkodott a konyha pultnak. Nem mertem hozzászólni. Én is felkaptam magamra a ruháimat, aztán leültem a kanapéra.