Who am i?

14.Fejezet

Miután Gary-vel mindent megbeszéltünk és lerendeztünk, elkísért az első ultrahangos vizsgálatomra. Fél szemel őt néztem, láttam, hogy könnyezett. Mikor kimentünk a kórházból, megcsíptem az oldalát és elmondtam neki, hogy láttam könnyezni. Először tagadta, de aztán bevallotta, hogy nagyon örül a babának. Győzött bocsánatot kérni azért, amit tett. Realizálta, hogy ha később jött volna hozzám, már késő lett volna. De mindig megnyugtattam, hogy nem így történt. Időben tért észhez. Ez egy időre mindig lenyugtatta. A hasamon egyre jobban látszódott, hogy gyereket várok, így kár is volt tagadnom. A munkahelyemen mindenki gratulált. Már páran jelentkeztek is kereszt szülőnek. Első nap, mikor bevallottam, hogy mitől voltam rosszul a partin, egész nap baba nevekkel bombáztak az irodámba. Volt, mikor már csak a szememet forgattam az érdekesebbnél érdekesebb nevekre. Otthon a lakásban egy nagy csokor rózsa volt az étkező asztalon.

- Szülinapom van, csak nem tudok róla? – kérdeztem Gary-től.

Ekkor ő elmosolyodott. Nem értettem. Hirtelen anyuék kiugrottak a szobából.

- Meglepetééés! – sikoltozták.

Odamentem megölelni őket.

- Nagyon örülök nektek, de tényleg! Viszont, mit kerestek itt csütörtök este? – kérdeztem tőlük kíváncsian.

- Eljöttünk vacsorázni. Látni akartuk a lányunkat, és azt a pocakot! – válaszolt anya, aztán megsimogatta a hasam.

- De nem csináltunk semmilyen vacsorának valót. – húztam el a számat.

- Még jó, hogy mi hoztunk. – kacsintott anya, aztán elkezdett teríteni.

Segíteni akartam, de leültettek, hogy ne terheljem túl magam. Ettől féltem régen, hogy ha egyszer terhes leszek, úgy fognak velem bánni mint egy rokkant nyugdíjassal. Mindent kiraktak szépen az asztalra, aztán neki kezdtünk az étkezésnek. Közben beszélgettünk. Elkezdtünk beszélgetni a nyaralásokról, hogy mind olyan régen voltunk már egy jó kis kiruccanáson. Ekkor Gary-nek egy remek ötlete támadt.

- Reen. Mi lenne ha elmennénk a Malibui nyaralóba. – kérdezett meg, miközben nézett körbe. Anyáéknak tetszett az ötlet.

- Mehetünk. Én benne vagyok. Rám, és a babára is ráfér egy kis kikapcsolódás. – fogtam meg most én a hasamat.

A részleteket vacsora után megbeszéltük. Szombaton el is akartunk indulni, úgyhogy ki is vettem egy hét szabadságot pénteken. Este össze pakoltunk, reggel pedig már útra készen vártuk a taxit, ami kivitt minket a reptérre. Mikor odaértünk, Gary kicsit furcsán viselkedett. Beugrott, hogy itt találkozott először Dave-el. Belegondoltam, hogy az milyen régen volt, és hogy azóta mennyi minden megváltozott. Felszálltunk a repülőre. Én egy kicsit elbóbiskoltam az úton. Mikor odaértünk, izgatottan vártam, hogy végre megláthassam, az eddig csak képen látott Malibui nyaralómat. Mikor a taxi odavitt minket a címre, nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy mindenkinek leesett az álla a látványtól. A tenger partja mentén volt a ház. Egy két emeletes, modern építésű luxus nyaraló. Az ajtón belépve még nagyobb sokk ért minket. Nem tudom mire számítottam, de ennél sokkal szerényebbre, Chloe-ból kiindulva. De nem panaszkodtam. Kipakoltunk, aztán el is mentünk az első bárba. Mindenki alkoholizált, én csak alkohol mentes koktélt ihattam. Rajtam kívül már senki nem volt józan. Gary a vállamra dőlt.

- Hozol nekem még egy kis alkoholt bébi? – súgta a fülembe.

- Persze, csak ülj le. – segítettem neki. Leült, én pedig elsétáltam a pulthoz.

Azt hitte, hogy veszek neki még valamit, de csak vízért mentem.
A pultnál álltam, éppen kikértem a vizet, mikor valaki megbökte a hátam.