Jégvirág II. - Homályban /Befejezve/

Chapter 1

   – Robbantunk! – mondtam Bartonnak a fülesen keresztül.

   – Nem robbantunk! – szólt velem egyszerre Rogers.

   Éppen egy bevetés vége fele járunk egy farmon, ami nem azt a célt szolgálja amiért általában a farmok vannak, és most azon gondolkodunk, hogy a föld alá épített tároló helyiségükbe milyen módszerrel jussunk be, amit egy vastag páncélajtó véd.

   – De jó, hogy mindenben egyetértetek! – panaszkodott Barton.

   – Robbantunk, mert úgyis beakar majd jutni az FBI, és ha már itt vagyunk végezzünk alapos munkát – magyaráztam miközben az utolsó istállót fésültem át.

   – Nem robbantunk, majd ők megoldják, és én is eltudnám intézni az ajtó problémát, de erre nem kaptunk parancsot. Nem kell mindig a drasztikus megoldásokhoz ragaszkodnunk.

   Mondja ezt az, aki három hordozót felrobbantott, majd azok a S.H.I.E.L.D. épületét a földdel tették egyenlővé.

   – Majd ha hazaérünk, döntsétek már el, hogy ki a vezető! – jegyezte meg Barton.

   Az istálló tiszta, úgyhogy ideje visszamennem a quinjethez ahol Romanoff vigyáz a foglyokra.

   Egy hatalmas fűültetvény mellett sétáltam el. Életemben először látok marihuánát, és remélem utoljára is – bár kétlem egy olyan országban, ahol vannak olyan államok ahol legális. Az emlegetett hatóságok is könnyen megoldották volna ezt egyedül, de valamiért mégis inkább minket küldtek.

   Ahogy befordultam a sarkon megpillantottam Rogerst és Romanoffot beszélgetni, ha jól veszem ki akkor mérlegelik, hogy mi legyen.

   – Na döntöttetek? – érdeklődtem.

   – Nem robbantunk, majd elintézik.

   – Pedig buli lett volna.

   – Mikor lettél te ilyen? – kérdezte Romanoff.

   – Bocsi, jönnek felszínre azok a tulajdonságaim, amik mélyen elvoltak temetve bennem, de apa hatására elő jönnek. Milyen az új fejlesztés? – fordultam Steve-hez.

   – Tetszik, de néha kicsit vacakol.

   – Ne felejtsd el, ez még csak prototípus! Majd kijavítjuk a hibáit.

   Eszembe jutott, hogy mi van, ha nem úgy dobja el Steve a pajzsot, hogy az vissza is jöjjön? Egy bevetés alkalmával dolgoztunk együtt Thorral és akkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha egyszerűen tudná ő is magához hívni a pajzsot, így elektromágneses panelekkel szereltük fel a ruhája ujjait, le se kell hajolnia érte, illetve könnyebben rögzítheti a kezén.

   Külön quinjettel jöttünk, mert a többiek egy bevetésről jöttek egyenesen ide a segítségünkre. Amikor Steve-vel elkezdtük kidolgozni a tervet szembesültünk azzal, hogy ketten kevesen vagyunk ehhez a feladathoz, így megkértük őket, hogy haza fele, ugorjanak be a buliba. Nem örültek nagyon neki, de cserébe elvállaltunk helyettük két bevetést, és megvárjuk amíg megérkezik az FBI, hogy átadjuk nekik a foglyokat.

   – Szóval – fordul felém Steve a pilóta székkel haza fele úton –, ellent mondasz nekem?

   – Aha – pattantam fel a középen lévő pultra, és keresztbe tettem a lábam.

   – És Mrs. Rogersként is ez lesz? – támaszkodott meg a két oldalam mellett.

   – Nem fogok neked engedelmességet fogadni, Stark vagyok, genetikailag engedetlen.