Jégvirág II. - Homályban /Befejezve/

Chapter 10

   A medence melletti nyugágyon feküdtem és élveztem a meleget a napernyő takarásában, miközben egy terhességről szóló könyvet olvastam. Háttérzajként pedig hallgattam a szomszédos kertekből érkező vidám zsivajt, és csobbanásokat. Elismerem nagyon jó házat vett apa, jó környéken, a szomszédokban apartmanok vannak így állandó a nyüzsgés, de nincs vele problémám. A tegnapi repülőúton sikerült kissé kikapcsolódnom, mivel Madison elindított valami sorozatot a Netflixen, így hetek óta először szakadtam ki a gondokból. Aztán este ahogy megérkeztünk, nem tudtunk ellenállni neki, úsztunk egyet a kellemes hőfokú Balatonban, ami eléggé szerencsétlenül ért véget, ugyanis egy kagyló elvágta Medi lábát, így rögtön az ügyeleten kötöttünk ki. Városi sétát tervezett mára, de elnapoltuk, hogy pihentethesse a lábát, így délelőtt megint valamilyen sorozatot nyomott be.

   – Hoztam egy kis friss limonádét! – nyújtotta a poharat Medi.

   – Köszi! – vettem át nagy mosollyal. – Hogy van a lábad?

   – Picit érzem, de megvagyok – sóhajtott egy nagyot.

   – Még mindig az ügyeletes jár az eszedben? – húztam fel a szemöldököm.

   – Ahaaa, érte még egy tetanuszt bevállalnék.

   Nevettem fel.

   – Te hogy vagy ezzel az egésszel kapcsolatban?

   Nagyot sóhajtottam és felültem.

   – Még mindig úgy gondolom, hogy jól döntöttem.

   – Ühüm – helyeselt. – A többiekkel kapcsolatban mit gondolsz?

   – Az ő döntésük – vontam meg a vállam. – Ha nem akarják akkor nem, én sem szeretem, ha valamit úgy erőszakolnak rám, hogy nem értek egyet vele...

   – De pont ez az – vágott közbe –, mi van, ha olyan bevetésre kell menned, amivel nem értesz egyet?

   – Persze van olyan dolog, ami fennakadásokat okozhat a munkánkban, de ha ez kell ahhoz, hogy tovább csinálhassuk ezt, akkor ez van, vannak olyan helyzetek, amiket csak mi tudunk megoldani. Nem fogok senkit se győzködni, tiszteletben tartom a döntésüket.

   – Te azért szerencsés helyzetben vagy, mivel terhes vagy, nem mehetsz pár hónapig terepre, így kívülről csekkolhatod a helyzetet, és ha nagyon nem tetszik, akkor leléphetsz.

   – Azért ne vegyél rá mérget!

   – Arra, hogy nem küldenek el egy bevetésre, vagy hogy leléphetsz?

   Kiittam a maradék limonádét, és visszaadtam Madinek.

   – Mindkettőre.

   A ház felé indult, de pár lépés után megtorpant és visszanézett rám.

   – Azért ez a közvéleménynek eléggé sokat elárul, hogy te aláírod. Veled tudnak a legjobban azonosulni az emberek, még ha csak egy kis mértékben is. Te szinte az összes esetet kívülállóként élted meg, Lagost kivéve, te látod a csapatban a legreálisabban az elmúlt években történteket, és még Rossnak is tetszik, hogy egyetértesz az egyezménnyel, mert ezzel azt sugallod a többieknek, hogy az emberek ezt várják el.

   Igaza van. Én egy átmenet vagyok az emberek és a Bosszúállók között.

   – Nora, gyere gyorsan! – kiáltott a konyhából.

   Felpattantam, és a hűvös házba kocogtam, de ledermedtem a tévéképernyőjét megpillantva, ahol éppen arról számoltak be, hogy az ENSZ gyűlésén robbantás történt. Áldozatok is vannak, akik közül Wakanda királya az egyik. A letaglózó történteket még azzal tetézték, hogy az elkövető is megvan, akit egy kamera felvételen szúrtak ki, és amitől én imádkozni kezdtem, hogy Steve ne kezdjen bele semmilyen meggondolatlanságba, mert hogy James Barnes az tettes.