Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

14. Fejezet: Kis veszekedés a baj...

Fuli szemszöge:
Miután elindultunk, csendben telt az út. Rossz érzés fogott el hogy nem haladtunk semmire, de meg is könnyebbültem hogy legalább nem terveznek semmit sem egyenlőre. De azért majd megmondom Kionnak hogy nem árt ha többször is lesz ilyen kifigyelés. Miután elhagytuk Zordfölde határait, és a mi kis szép zöld földünkre értünk, megkönnyebbülés fogadott magához hogy itthon vagyok.
-Végre itthon...
Suttogom az orrom alatt, és felsóhajtok. Onora nézek.
-Gyerünk, Ono! Szóljunk Kionnak a dolgokról!
Kiabálok neki.
-Rendben, Fuli!
Kiabál vissza. Nem mintha nem odatartottunk volna eddig is, csak hogy legalább igyekezzünk is egy "kicsit", amennyire tudunk. Ez így is történik. Gyorsítunk a tempónkon. Nem is kellett sokat várni, a Trónszírt nagysága miatt már látszódik.
"Remek! Itthon vagyunk."
Gondolkodok el, és csak megyek tovább kicsit a földet nézve. Hát egy idő után visszaérünk ahol egyből az őrség vár. Kíváncsian néznek ránk miután bementünk az őrség barlangba.
-Na, haladtatok valamire?
Kérdezte tőlem és Onotól Kion kíváncsian.
-Sajnos nem...
Mondja Ono őszintén.
-Dehogy haladtunk! Egész nap nem is hallottunk Janja és Crystal felől! Ez az egész konkrétan hasztalan volt!
Mondom neki feljebb emelve a hangom és keserűen.
-Nyugi Fuli! Még nem adjuk fel, tudod nagyon jól!
Mondja Kion nekem remélve hogy ezzel megnyugtat engem. Hát nagyon nem!
-Nem Kion! Elegem volt! Te is láthatod! Mostanában nagyon kiesett minden az ellenőrzésünk alól! Nincs itt semmi se rendben!
Mondom hangomat mégjobban felemelve, és közelítek felé.
-Valld be Kion! Most nagyon nem tudjuk hogy mit csinálunk!
Nézek a szemeibe komolyan.
-Fuli! Igen! Valóban! Mostanában valóban nehezebb mint eddig, bevallom, de éppen erre próbálunk megoldást találni! Nagyon jól tudod ezt is!
Néz rám komolyabban. Valóban tudom...de akkor is. Lassan minden kicsúszik alólunk!
-Én ezt értem Kion! De nézz körbe! Amióta itt van Crystal, szétesett minden! Itt vagyunk mi! Sebesülten! Itt vannak Jasiriék! Szintén sebesülten! Az összes ellenségünk összeállt! Janjaéknak nagyobb területük lett rövid idő alatt mint volt! Egyre ügyesebbek vadászatban is mint voltak! És igen, ki tehet róla? Persze hogy Crystal! Egyedül mindent úgy felzavart mint soha senki más! Térj észhez! Kell valami amivel megzavarhatnánk őt! És itt még mindig csak 1 személyről beszélünk! Nem igaz hogy pont ő fog ki rajtunk mikor nagyobb létszámú klánt is elintéztünk már könnyű szerrel! Én addig megyek lenyugodni! Majd én magam eljövök, nem kell utánnam jönni!
Mondom komolyan, majd válaszát meg se várva kimegyek. Elegem volt...ezeket most ki kell pihennem...el is megyek az itatóhoz. Ott csak sikerül majd. Sokat nem is tétovázok, kicsit nyugodtabban el is kezdek futni felé. Nem értem...eddig minden simán ment...mi változott? Mi oka van hogy megjelent Crsystal? Miért most jött? Túl sok megválaszolatlan kérdésem van...Lassan végül odaérek a tóhoz, és leülök inni. Kicsit furcsálom hogy most szinte senki sincs itt rajtam kívül és csend van. Érzem hogy kezdek nyugodt lenni, végre! Ez hiányzott már. Egy kis nyugalom és csend. Nem is olyan nagy baj hogy én vagyok itt egyedül. Nagyon is tetszik. Pár percre megéri lefeküdnöm itt szóval...eltölthetek még itt egy kis időt. Baj csak nem lesz belőle. Nyugodtan lefekszem, és szemeimet lecsukom. Pár perc múlva valahogy elalszok. Sajnos nem sokáig tart ez, mert álmomat megzavarja az, hogy valaki elkezd ébresztgetni.
-Kérlek! Fuli! Segíts!
Hallom meg egyből ahogy felébredek.
-Mi? Kiaz? Mi a baj?
Nézek rá. Egy nálam nem sokkal kisebb állat az, pontosabban egy nőstény szervál. Felállok.
-Gyere! A fiam veszélyben van! Segítened kell nekem!
Kezd el futni előre aggódóan és kisírt szemekkel.
-Megyek már, nyugi! Hol van most??
Kérdeztem tőle, közben elkezdek futni és mellé iramodok.
-Zordföldén! Elmentünk ketten játszani, még úgy is hogy tudtuk veszélyes ez! Sajnálom!
-Á, hagyjad! Inkább csak mentsük ki gyorsan!
Futok mellette, és közben reménykedem hogy ne legyen semmi baja se.

Eközben a Király Gepárd Királyságban:

Jeremy szemszöge:
-Uram! Akkor ez most...ez most hogy lesz? Mivel kezdjük el a háborút?...
Kérdezte tőlem az egyik emberem kíváncsian és eléggé rosszat sejtően.
-Nyugi, Sean. Az elejét én rendezem.
Mondom őszintén és haláli nyugodt hangon.
-És azt hogy tervezi uram? Úgy hallottam, hogy az őrséget nem nagyon lehet meglepni sajnos...
Sóhajt fel, és mellém lépdel.
-Nyugodj meg, Sean. Én tudom miről van szó. És az eleje ennek az egésznek el van tervezve. Majd ha eljön az ideje, az őrség mindent tudni fog, és akkor iszonyatosan meglepődnek majd. Azt én magam garantálom.
Nézek Sean szemeibe komolyan és eléggé felkészülten.

Vissza Fulihoz:

Fuli szemszöge:
Eléggé régóta futunk már. Azóta már régen elhagytuk a határt is, és ezen a végtelen kopár és sima területi Zordföldén megyünk. Ahogy mondta a szervál, befejezzük a futást mert már nagyon közel vagyunk ahhoz a helyhez, ami kell nekünk. Rá is nézek, és ő is rám.
-Itt vagyunk! Pár lépés!
Mondja továbbra is nagyon aggódva, majd újra neki ered. Felsóhajtva elindulok utánna ismét rohanva. Kis idő múlva egy kisebb-nagyobb sziklákból és szakadékból álló helyen vagyunk. A nőnemű macskaféleség megáll két nagyobb szikla előtt, amik mögött egy nagy szakadék fekszik.
-Itt vagyunk! Nézd! Elájult!
Néz le oda. Egyből oda sietek, és lenézek. De..ez mi? Nincs is ott senki..Mire beszélhetnék is és odafordulhatnék, egy nagy ütést érzek a fejemen és elájulok...

Kicsit később...

Janja szemszöge:
Crystallal egész nap sétáltunk. Olyan jó vele eltölteni az időt. Közben sok téma volt...mi lesz ha miénk lesz Büszke Birtok, hogy képzeljük el a jövőt, mik lesznek az új szabályok később, ilyenek. Meg kell hogy mondjam, igazán csúcs érzéke van ezekhez a dolgokhoz. Nem is értem hogy eddig miért nem használta fel ezeket.
-Kicsim...azt nem tudtam hogy ilyen borzasztóan zseniális ötleteid vannak!
Kuncogom el magam, és a szemeidbe nézek bazalyogva.
-Ezt eddig miért nem mutattad ki másnak?
Kérdezem tőle érdeklődve.
-Hát...régebben nem is nagyon érdekelt, meg nem láttam értelmét. De most! Most már egyenesen oda vagyok értük!
Mondja kedvesen és vigyorogva. Látom rajta hogy valóban boldog a gonosz oldalon velünk együtt.
-Igazán boldognak tűnsz ezen a rossz kis oldalon.
Jegyzem meg neki.
-Persze. Eddig mindig a jó oldalon voltam. Unalmas. Nagyon...
Forgatja meg a szemeit és felsóhajt.
-Itt meg mindig van szórakozás, ötletelés, rosszalkodás. Csodálatos érzés! Ha tudnád mennyire!
Mondja fülig érő bazalygással.
-Menjünk haza. Együnk, asszem...
Gondolkodom el, majd hozzám bújik hirtelen. Eléggé kikerekednek szemeim.
-Szeretlek Janja...ne hagyj el sose...
Néz a két szép nézőkéjével, én meg majd elolvadok bár nem mutatom ki.
-Nem foglak, soha. Ezt megígérhetem.
Súgom a füleibe, és visszabújok hozzá. Ezután a kis romantikus pillanatunk után visszaindultunk és nevetve értünk haza. Ez egy tartós kapcsolat lesz még a jövőben is. Bemegyünk a barlangunkba, lefekszünk. Kis köszönések után alszunk el egymást ölelve.

(Na?! Mi lett Fulival? Tán megint bajba került?..

Köszönöm hogy elolvastad! Ha tetszett, kövesd továbbra is hogy tudd a fejleményeket!;3)