Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

19. Fejezet: A bajkeverések is kellenek

Pár évvel ezelőtt...

(Kicsi) Crystal szemszöge:
Anyáék éppen alszanak. Nem olyan rég keltem, pedig konkrétan a hold az ég közepén éktelenkedik még.
"Nem baj...kimegyek levegőzni egy kicsit."
Gondolom magamban, majd azzal a halk lendülettel, kissé nehézkesen felállok fekvő állapotomból.
"Remélem nem ébresztek fel senkit még véletlenül se.."
Nézek körbe, majd elindulok halk léptekkel. Mancsaim már ügyesen tapadnak a földhöz nesztelenül. Kilépve a barlang bejáratától meglátom a két oldalon álló, alvó őröket. Csendesen elkuncogom magam és elindulok a puszta felé. Szabadság! Ez kell nekem! Ahogy megyek a pusztásba, elgondolkodom. "Ezért még fogok kapni a fejemre otthon az biztos!"
Gondolom magamban, majd hirtelen a fejembe üt az emlék. Ma a barátokkal fogok találkozni a pataknál, éjszakai játékra. Kíváncsi vagyok ki fog eljönni...ahogy erre gondolok, méggyorsabban tartok a pusztához, hiszen pont amögött van a patak. Lépegetéseim nesztelenek és jól kitapintják lábaim az úton lévő köveket és fű szálakat. Lassan végül csak beérek a puszta jellegzetes illatába és színébe, imádtam itt lenni mindig is. Olyan sok jó emlék kötődik a családom által ehhez a helyhez..nem csodálom hogy apám ilyen jól magába tudta hódítani anyámat ezen a helyen. Ahogy megyek a patak felé, hirtelen a sajátos csendemet megtöri egy másik zaj. Arra nézek egyből.
-Crystal! Csak nem felejtetted el hogy mi lesz ma!
Bújik elő (a fiatal) Zack.
-Zack!
Nézek szemeibe egyből boldogan.
-Csak majdnem...de eszembe jutott! Szóval megyek! Te hogy szöktél el otthonról? Tudnak róla?
-Dehogy tudnak! Ezért leszek úgy elverve mint az állat! De hát most egy ilyet nem lehet kihagyni!
Neveti el magát. Már elég messze vagyunk ahhoz hogy nevetgéljünk.
-És te? Te szüleid tudnak róla vagy később te is megbánod még ezt a szórakozást?
Kérdezi tőlem.
-Hát...mondhatjuk úgy is hogy fogom kapni az áldást otthon majd elég rendesen...!
Harapok a számba és elgondolkodom.
-Kik is lesznek ott?
-Én, te, Sean, Clay, Klaus, Markus és Dwayne. De jó ha ebből maradunk 3-an vagy 4-en...
Néz rám őszintén.
-Hát igen..csoda lesz az ha ennyien leszünk teljesen!
-De a jó oldala az hogy lesz egy jó éjszakánk, nem igaz?
-Végül is de, de ha lehet érjünk még haza mielőtt felébrednének a szülők! Ha lehetséges csak elkerülném a halált!
Mondom bazalyogva. Annyira elbeszéltük az időt hogy észre sem vettük hogy már rég nem vagyunk a pusztán. Nem kell sok és a pataknál vagyunk.
-Te Crystal...
Néz rám és én is ránézek.
-Igen?
-Te hogy gondolod el a jövődet? Mennyire leszel jó királynő?
Érdeklődi tőlem. Felsóhajtok.
-Nem szeretnék királynő lenni..de hercegnő se, pedig már az vagyok. De igazából nem tudom...majd.. meglátjuk...
Rántom meg vállaimat.
-És te? Te hogy képzeled el magad a jövőben?
Kérdem tőle vissza.
-Hát..lehet hogy furcsa lesz...de vannak álmaim. Szeretnék családot alapítani, nagy rangot szeretnék elérni a harcosaink között. Bár igaz lenne! Nem biztos hogy elérem...de megpróbálni megpróbálom, nem lesz tőle bajom!
Mondja nekem mosolyogva és boldogan.

Eközben a jelenben:

Zack
-Ó hogy nekem minek kellett ez a hülye álom! Hgerlata kruwna!
Káromolok mindent és mindenkit az anyanyelvemen miközben megyünk az újabb csatatér felé.

Vissza a gyerekkorhoz:

(Kicsi) Crystal szemszöge:
-Hát mindenképpen próbáld meg! Én nagyon is szurkolok neked efelől!
Mondom boldogan és körbenézek. Ide is értünk!
-Sziasztok!
Megyek oda a többiekhez. Sean, Clay, Klaus és Markus van itt rajtam meg Zacken kívül.
-Hát úgy látom egyedül Dwayne maradt aki nem jön el. Vagy várjunk még egy kicsit?
Néz körbe Sean miközben mindenki köszön egymásnak.
-Várjunk. Ha nem jön rövid időn belül, kezdődik a móka!
Adja szavakba gondolatait Clay. Őszintén szólva már mindenki nagyon izgatott és feszült volt. Ahogy telt az idő, csak nem jött meg Dwayne.
-Hát akkor ideje menni!
Néz ránk Klaus nevetve. Hiszen már csak a boldogság tartja benne a lelket a fáradtság ellen.
-Szerintem is.
Értek vele egyet. Már fixen elaludt vagy lebukott. Lassan összekaptuk magunkat, és elindultunk a tiltott rész felé: az oroszlánok területére. Most lecsapunk az oroszlán kölykökre ha addig élünk is!
-Ti skacok! Ez most jó menet lesz! Csak aztán spuri amilyen gyorsan csak tudtok és lehet!
Mint az később kiderült, nem mondott hülyeséget...egyre közelebb volt az oroszlionok területe, és egyre jobban feszült a húr az idegeinkben. Pont az ellenséges területen ilyen komoly viccet csinálni azért veszélyes volt. Mi hülyék mégis belevágtunk! Ahogy lassan értünk a határhoz, lelapultunk szorosan a földre. Egymásra néztünk.
-Jól van fiúk! Itt vagyunk!
Suttogtam halkan.
-Clay, Markus, ti nézzetek körbe. Crystal, Sean, ti menjetek problémát csinálni! Klaus, te és én itt maradunk, ha valami probléma lenne...
Mondja komolyan Zack.
-Igen, érthető.. és rendben! Indulás skacok! Gredandle!
Suttogjuk mindannyian az utolsó szót.