Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

7. Fejezet: Otthon, édes otthon...vagy mégse?

Janja szemszöge:
Mosolyogva megyek szerelmem mellet, majd kis idő múlva haza érünk. Össze is hívom a klánt egy kis beszélgetésre, majd mikor mindenki ott van, elkezdem.
-Figyeljetek, Crystal megosztotta velem azt a nagy hírt, hogy lehet hogy több tag lesz a klánban.
Mondom eléggé komolyan, amire felfigyelnek.
-Ezt hogy érted Janja??
Kérdi tőlem Chungu.
-Úgy szőragyú, hogy ahonnan jött, ott vannak hiénák, és lehet hogy befognak hozzánk lépni.
Mondom egy kicsit haragosan.
-És ma este el is indulunk arra a területre, amerről jött.
Mondom nagyon komolyan, majd ránézek Crystalra.
-Indulhatunk?
-Felőlem.
Rántja meg a vállát.
-Gyertek szőragyúak, indulás.
Mondom nekik, és elindulok.

Crystal szemszöge:
Elindulok, majd elgondolkodom.
"Hát...nem nagyon van kedvem haza menni..főleg akkor ha Janja rájön a dolgokra...talán lehet hogy kiszeret belőlem? Vagy rosszabb?..."
Gondolkodom el félve, és miután visszatértem a valóságba végig nézek rajtuk. Nemsokára oda is érünk a Büszke birtoki határra, és belépünk.
-Jól van szőragyúak, itt sétáljunk végig, viszont amilyen halkan csak lehet, ha uzsonnákba találkozunk, most nem vadászunk, kikerüljük őket.
Mondja Janja a tervet.
-Á, szóval van egy terved, ami hasznosítható is?
Kérdem mosolyogva és kötekedve, amitől egy dühös arcot vág. Ezen elnevetem magam.
-Aranyos vagy, mikor dühös vagy.
-Kuss!
Iramodik rám, de hamar visszatérünk a tervhez.
-Eddig jónak hangzik a terv.
-Igen Janja.
Mondja Cheezi hangos nevetéssel.
-Ne hangoskodj már szőragyú!
Iramodik rá halkan, és be is fogja egyből. "Igazi vezető."
Mondom magamban mosolyogva, és egy kicsit elolvadok Janjara gondolva, ami sokáig tarthatott, mert észreveszem hogy neki megyek valakinek. Mikor ránézek, meglátom Janjat egy kis vigyorral a száján. Én is elvigyorodok egy kicsit kínosan.
-Hát te?
Kérdi meg tőlem Janja.
-Kicsit elgondolkoztam, de nem lényeg, miért álltunk meg?
Kérdem tőle, majd rámutat a nagy csapat alvó zebrákra.
-Miattuk. Kikerüljük őket.
Bólintok neki, és ki is kerüljük őket, közben végignézem őket. Finomak lehetnek. Nemsokára Büszke Birtok határához érünk.
-Na Crystal, innentől te vezetsz minket.
Néz rám Janja, én meg bólintva előre megyek, és elindulok.
Körülbelül úgy 16 lépés után egy kicsit fásabb területre érünk, de még megvan a szavannás része is. Nem sokára elénk jönnek két király gepárd, Janjaék támadási pózt vesznek fel, de mondom nekik hogy nyugodjanak le.
-Kik vagytok ti?!
Kérdik egy kis durvasággal a hangjukban.
-Nyugi van srácok...én vagyok, Crystal.
Mondom a társaimnak, akik meglepődve néznek rám.
-Hol voltál ilyen sokáig? Apukád meg anyukád már aggódott érted.
Mondja nekem a jobb oldali.
-Gondolom én...Nade, mehetnénk akkor tovább?
Kérdem tőlük sietve.
-Persze.
Válaszolja az egyik, majd elindulnak, én meg utánnuk, a többiek nyilván meg utánnam. Szótlanul telik az út, zavar is. Egy kis idő után viszont vissza érek arra a helyre, ahonnan eljöttem.
-Uram!
Kiabálja a jobb oldali király gepárd, és visszanéz rá egy pár centivel nagyobb király gepárd. Idegesen nézek rá, mikor rám néz és meglepődik.
-Crystal?
Néz rám a nagytermetű.
-Szia apa.
Váltok egy kínosabb mosolyra, mikor közelebb jön felém.
-Apa?!
Kérdezik megdöbbenten a többiek, amit apám eléggé furán reagál le.
-Crystal...ezek kik?
Néz Janjaékra.
-Öhm, a barátaim, majd mesélek róluk.
Mondom egy mosoly hevében.
-Legalább hiénák.
Mondja mosolyogva, és végignéz rajtuk.
-Sziasztok, én Jeremy vagyok, Crystal édesapja, és egyben a Király Gepárd Királyság királya.
Mondja mosolyogva, a többiek meg meglepődve néznek rá majd rám.
-Te királyi családból származol?
Kérdi meg tőlem Janja hirtelen.
-Igen, abból.
-És miért nem mondtad eddig?
Kérdezi meg tőlem, de én csak legyintek, hagyva a témát. Ő csak zavarodva bólint egyet.
-Hogy-hogy visszajöttél? Hiányoztunk neked?
Kérdi tőlem apám.
-Hát...Ami azt illeti...Hiénákért jöttünk...
Mondom ki kicsit akadozva.
-Miért? Mi történt?
Kezd el hirtelen kérdezgetni, mindig is az a védő fajta volt.
-Semmi olyan, csak hiénákat keresünk a klánunkba.
Biccentek neki mosolyogva.
-Á, értem. Nos, ez esetben gyertek beljebb.
Mondja nekem mosolyogva, és elindul. Én utánna indulok. Körbe vezet minket.
-Hát semmi sem változott a terület, amióta elmentem, az látszik.
Mondom nevetve.
-Ó, igen, egy kicsit sem.
Mondja mosolyogva.
-Crystal, nem baj ha egy kis ideig szét választalak a barátaidtól? Beszélni akarunk veled.
Mondja nekem hirtelen megállva, én meg bólintok, majd a többiekre nézek.
-Később találkozunk.
Mondom nekik mosolyogva, és bólintanak, majd az egyik őr tovább kíséri őket.
-Mi lenne amit akarsz apa?
Kérdem tőle mosolyogva.
-Gyere, menjünk anyádhoz.
Mondja nekem mosolyogva, majd mosolyogva mellé megyek, és elindulunk.
-Anya hol van?
Kérdem tőle kíváncsian.
-Ő éppen a többiekkel van, és beszélget velük.
-Á, értem, ők egyben vannak?
-Igen, szerencsére igen.
Bólintok hogy értem, majd egy kis tömegben találjuk magunkat, ahol engem igen végignéznek, hímek, nőstények egyaránt.
"Mint akik szellemet láttak..."
Gondolom magamban, majd oda érünk egy szintén nagyobb király gepárdhoz, aki nevezetesen az anyám.
-Szia anya!
Köszöntöm mosolyogva, aki meglepődve néz rám.
-Szia drágám, hát te?
Kérdi még mindig meglepetten.
-Ehm..Klán tagok keresése.
Mosolyodok el egy kicsit.
-Áh, értem, és nem hiányoztunk?
Kérdi meg tőlem.
-De, persze hogy hiányoztatok, ez nem is kérdés!
Mondom ezt egy nagy igennel.
-Tudtam én!
Mondja mosolyogva, és megölel, én visszaölelem.
-Na akkor miről akarsz vagy akartok velem beszélni?
Kérdem meg tőlük, majd befejezem az ölelést.
Rámnéznek, és kicsit felsóhajtanak.
-Tudod.....
Kezd bele anyám.
-Hát...a trónöröklésről lenne szó...
Néz rám, majd apám folytatja.
-Kell aki viszi tovább a vérünket, meg a királyságot.
-És nekem ehez mi közöm?
Kérdem meg unottan.
-Mivel te vagy a lányunk, ezért te vagy a hercegnő, azaz majd a jövőbeli királynő is.
Szólal meg apám, de egyből ráválaszolok.
-Nem akarok királynő lenni...engem ez egyáltalán nem érdekel, sima életet akarok élni, mint a többiek.
-Ez nem választás célja, ezt el kell fogadod, és kész. Ha tetszik, ha nem.
Mondja apám szigorúan.
-Ó, de, márpedig én nem leszek királynő. Nade...lényegre térve... A hiénák megvannak még? Jóban vagyunk még velük?
Kérdem tőlük kíváncsian.
-Persze, minden rendben, sőt, éppen két nappal ezelőtt vacsoráztunk velük olyan viccesek.
Mondja apám mosolyogva, és én is elmosolyodok Janjara gondolva.
-Amúgy meg, az a hiéna vezető, Janja, ő ki?
Kérdi apám kíváncsian.
-Mi?
Kérdi anyám értetlenül.
-Hosszú, anya...nagyon hosszú...amúgy ő a párom, vagyis, annak is lehet nevezni ezt a kapcsolatot.
Mondom mosolyogva.
-Miről maradtam le?
Kérdi anyám már teljesen összzavarodva meg értetlenül.
-A lényeg az, hogy találkoztam egy hiéna klánnal, na annak a vezetőjével összejöttem, aki szintén szeret, nyilván...És igen, azért jöttem ide, hogy tagokat vegyünk fel, főleg az ellenségeink miatt.
Mondom neki, aki kikerekedett szemekkel néz rám.
-Milyen ellenségek?
-Van egy királyság, ami az oroszlánoké. És annak van egy 5 tagú őrsége, és nem engednek minket ott lakni. Meg vadászni se engednek, ezért éhezünk, ha meg odamegyünk, akkor elkergetnek minket.
Mondom nekik, és apám mérgesen kezd el nézni.
-Ez hallatlan! Éhezni? Elkergetni? Nem engedik hogy ott éljetek? Ez pont hogy tilos!
-Ch....oroszlánok....ezért nem vagyunk velük jóban...
Forgatja meg anyám a szemeit.
-Meg ahogy Janja mondta, ha a területünkön elkergetünk valakit, abba beleszólnak, és még meg is támadnak minket, mármint az őrségük. Pedig nekik saját területük van, ahogy nekünk is.
-Hmm...
Elgondolkodik apám.
-Na akkor azt hiszem itt gondok lesznek....
-Mi?
Kérdem tőle értetlenül.
-Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, ez így nem természetes.
Mondja egy kicsit haragosan, és anyámra néz.
-Ne akarj még egy csatát...
Sóhajt fel anyám.
-Nem azt akarom, hanem most csak megfogom szólni ezt a törvényt szemtől szemben.
-Akkor jó.
Ad egy puszit apámnak, aki szintén ad anyámnak, majd anyám rám is néz.
-Szóval....ki is ez a Janja?
Néz rám kíváncsian.
-Inkább ismerjétek meg ti magatok!
Mondom mosolyogva, majd bólintanak.
-Amúgy is kíváncsiak vagyunk rá.
Mondja anyám mosolyogva.
-Igen, igen.
Bólint apám, majd elindulok, mellém jönnek, és mennek melletem.

(Sziasztok, bocsi hogy ilyen sokáig nem volt rész ><
Megígérem hogy újra próbálok többször írni, csak közben a suli is beleszól, meg egy-két dolog, nade, remélem elnyerte tetszéseteket, ha igen, kövessétek továbbra is :P)