Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

5. Fejezet: A megfutamított

Jasiri szemszöge:
Miután szép lassan haza értünk, Tunu és Wema jött mellém játék témával kapcsolatban. Mivel éppen megakartam nézni a területet, így ez nem volt lehetséges. De oda mentem testvéremhez, Madoahoz, és rábíztam őket. El is vállalta, és én el is indultam a területemet ellenőrizni.

Crystal szemszöge:
Miután felkeltünk, nem kellett aggódnunk az étel hiány miatt. Megmaradt még az, amit tegnap levadásztunk. El is kezdtünk enni, majd én és Janja közben beszélgetésbe elenyedtünk. Ilyenkor pont jól jött az, hogy bundám van, legalább nem látszott az hogy vörös vagyok.
-Szóóóval Janja....mit kell még tudnom, ami itt, meg Büszke Birtokon van?
Kérdem meg tőle.
-Például még most se mondtad el, hogy mi az a Ősök Hangja, meg nem tudom hogy ez az "oroszlán őrség" hogy működik.
-Az Ősök Hangja...igen, az egy olyan képesség, amit ritka oroszlánok kapnak meg. Maga annyi az egész, hogy az a régi múlt oroszlán királyok üvöltése. Olyankor ott vannak, és segítik a vele bíróját.
-És gondolom akkor Kioné az üvöltés.
Vágok közbe, és bólint.
-Az oroszlán őrség meg az régen oroszlánokból állt, az utolsó olyan még akkor volt mikor Zordon élt.
-Ki az a Zordon?
Kérdem tőle zavartan, majd elmeséli az egész királyi történetet, meg amit még tudnom kell.
-Most már értesz mindent?
Kérdi tőlem, és én bólintok.
-Mi lenne ha...esetleg elmennénk sétálni?
Kérdem tőle romantikusan, és közelítek felé.
-Hát..hmm..
Szerintem itt elkezdett gondolkodni.
-Persze! Miért ne?
Kérdi tőlem mosolyogva.
-Rendben, induljunk!
Mondom egy nagy mosollyal, és elindulok.
-Gyertek szőragyúak! Megyünk egyet sétálni!
Kiabálja Janja, és belém nyilal egy fájdalom. Nem hiszem el hogy nem esett le neki.
-De...de..
Mondom megállva.
-De mi?
Kérdi meg tőlem Janja.
-Eh...mindegy..inkább induljunk...
Mondom rossz kedvűen, és elindulok, közben a többiek is jönnek. Pár perc múlva kint sétálunk, majd Janja hirtelen megállít minket.
-Mi a....
Kérdezném meg tőle hogy mi a baj, de csak lefogja a számat. Pár percig hallgatozik, majd mi is meghalljuk. Közelebb megyünk, és észreveszünk egy hiéna lányt.
-Jasiri..
Morogja Janja.
-Ő az a hiéna, akiről beszéltél?
Bólint egyet, majd jelzi hogy menjünk utánna. Elindul, és megyünk is utánna, amíg Jasiri nem figyel, addig mögé lopozunk.
-Ó, Jasiri!
Kezdi el hívni Janja, aki rémülten meg is fordul.
-Janja!
Szólal fel félve, majd rám néz.
-Szóval ő lenne az új tag? Egy újabb haszontalan tag? Pfff...simán legyőzöm őt is...
Erre csak morogni kezdek, és Janja elmosolyodik.
-Biztos vagy te ebben?
Kérdi tőle egy gonosz mosollyal, aki csak elmosolyodik.
-Te jössz Crystal...
Mondja Janja egy gonosz nevetéssel, és nem habozva le is támadom a másik hiénát. Néhol-néhol elugrik, de sikerül neki löknöm egy sziklának. Fel is nyög egy kicsit, majd a többiek is beszállnak a harcba, rajtam és Janjan kívül szinte majdnem mindenkit elintézett, de aztán Janjara nézek, aki bólint, majd én is meg ő is felé futunk, mikor odaértünk, felugrott. Szegénykém azt hitte hogy én vagyok olyan buta és nem számolok azzal hogy felugrik...pedig de...számoltam vele, ezért felugrottam és a két egyenes lábammal gyomorba ütöttem. Egy kicsit megszédült, és a földre érkezéskor nem nézett ki a legjobban. Amit ki is használtam azzal, hogy fejen rúgtam, és kicsit összerogyott. Nem akartam megölni, csak megmutatni hogy én többször erősebb vagyok nála, bebizonyítva hogy erősebb állat van a környéken. Ezért nem is csinálok semmit, csak mikor felkell. Szépen kirúgom alóla a lábát, és kicsit megküldöm neki. Sokat csúszott, amíg neki nem ment egy nagy darab sziklának. Ezt azért érezte, amit onnan gondolok hogy felkiálltott. Na innentől márcsak kergetni akartam addig amíg csak tudom, csak lássam azt hogy menekül előlem. De láttam hogy feláll, és szembenéz velem. Nem mondom, de azért bírja ő is.
-Kérsz még?
Kérdem egy pszicho mosollyal, és erre egy nagyot kezd el nyelni, de próbálja titkolni félelmét. Vagy csak nagyon hülye.
-Nem adom fel, akkor sem, nem az a fajta hiéna vagyok.
Mondja egy büszke mosollyal.
-Én meg rég kitekerhettem volna a nyakad..vagy akár el is törhettem volna...
Mondom neki egy rossz pillantással.
-De nem tetted.
Nevet fel, és addig amíg nem figyel, ráfutok, és a földre lököm. Amit azzal akar kivédeni, hogy ellökjön magától, és ez sikerül is neki, ellök magától, ő meg feláll.
-Most akkor aztán elválik, ki az igazi győztes...
Mondom egy beteg mosollyal.
-Miért harcolsz a rosszak oldalán? Miért nem a jókén?
Kérdi tőlem, én csak elnevetem magam.
-Minek a jó oldal, mikor lehetek rossz is? Sokkal jobb, és izgalmasabb is.
Mondom mosolyogva, és a levegőbe szippantok, megérzem hogy közben a többiek mögém álltak. Egy kicsit meghátrál Jasiri.
-Tűnj el a területemről!
Morogja Janja, majd a többiekkel együtt én is elkezdek morogni.
-Rendben...elmegyek..
Mondja és elindul, mi meg utánna futunk, és elkezdjük kergetni, de főleg én. Jó látni hogy fél tőlünk, és fut. Véletlenül megbotlik, én meg belerohanok, de hamar észhez is tér, és tovább kezdünk futni. Ezt kezdem unni, így gepárd futásba váltok, és oldalba bököm. Ami miatt repül egy kicsit, majd végül megáll. Oda is indulunk, és elkezdünk morogni. Janja felé áll, és meg akarja ölni, mikor csak annyit veszünk észre hogy Kion lelöki róla.
-Kion!
Néz rá meglepetten, majd meglátok egy csomó hiénát, meg az őrséget. Felmorrantok. Gondolkodás nélkül rá támadok, amire nem számít, megharapom a torkát, de Bunga lelök róla.
-Hagyd békén a barátomat!
-Takarodj már te patkány!
Üvöltök neki, épp ráugrani készülök, de Fuli megállít.
-Hiányoztam?
Kérdi tőlem mosolyogva, majd teli erőből arcon rugom, amitől elájul.
-ELÉG!
Kiabál közbe Kion.
-Csontkollekció...ejnye...
Nevetem el magam.
-Hagyjátok békén Jasirit!
Kezd el morogni a kis oroszlán.
-Mert ha nem...
Kezd el fekete felhők gyűlni felette, és Janja meg a többiek hátrálni kezdenek.
-Ne aggódj, megyünk!
Mondja Janja, és elindul, ahogy a többiek is, majd rám szól.
-Crystal! Gyere!
-De...de...
Próbálok érvet találni.
-Azt mondtam hogy gyere!
Mondja komolyan és kicsit felemelve hangját. Én erre csak az őrségre nézek, és elmorgok, majd elindulok a többiek után.
"Nem baj, legalább elintéztem egy hiénát meg egy gepárdot is, akik az ellenségeink...kemény vagyok."
Gondolkodom el magamban, és elmosolyodok. Majd nem sokkal később  mikor haza érünk, elkezdek enni, és elgondolkodom a mai eseményeken.

(Remélem tetszett a mai fejezet^^, ha igen, akkor kövesd továbbra is :'D)