Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

10. Fejezet: Segítségért kiáltás

Crystal szemszöge:
Reggel van. Kinyitom a szemem, majd mikor rá jövök hogy elfoglaltunk egy ellenséges területet, elmosolyodok. Ráadásul még egy kölyök foglyunk is van. Nos...Mindig is akartam egy kölyköt...Most kipróbálom rajta hogy milyen anyának lenni, kitudja...Lehet megszeretem és el se engedem.
-Ideje felkelni....
Mormogom magamnak, majd felkelek. Még mindig az a gond van hogy nincs étel.
-Szép jó reggelt Crystal!
Köszönt valaki, de felismerem Janja hangját.
-Jó reggelt Janjam.
Nézek rá mosolyogva, majd mikor ide jön, megnyaljuk egymás száját.
-Hogy aludtál?
Kérdi tőlem.
-Jól, csak éhes meg szomjas is vagyok...
Mormogok.
-Ja, ténleg, elfelejtettem mondani hogy Jasiriéknak volt itatójuk, ami már a miénk, nyilván. Jössz velem egyet úszni, vagy jól érezni magad?
Ettől a kérdéstől a szószoros értelemében felcsillan.
-Persze! Ki me hagynám!
Mondom izgatottan.
-Akkor gyere!
Indul el, én meg megyek utánna. Pár perc múlva egy csodás látvány terül a szemünk elé, jó kis patakos víz, hiénák, akik üdülnek. Jó látni ezt. Boldog idők.
Muszály ezen mosolyognom, és el is mosolyodok. Végül a parton megállunk. Márcsak azt nem értem hogy ha van itt víz, akkor miért nincsen itt növény? Na mind1...Legalább van, és kész.
-Na? Ki megy be először?
Kérdi Janja, én meg rá nézek.
-Senki. Mindketten egyszerre.
Mondom mosolyogva, és csak bólint. Mindketten belelépünk, és ahj...Olyan jó hőmérsékletű...Eltudnék itt aludni..
-Szerinted is jó?
Kérdem meg páromat.
-Igen, régóta nem éreztem magamon vizet...
-Én se...De olyan jó, már elfelejtettem milyen jó érzés...
Ő csak bólint.
-Amúgy...Mit akarsz azzal a kölyökkel?
Kérdem tőle.
-Két dolog van, amit lehet. Megfenyegetjük vele Jasiriéket, és feladják a terület visszaszerzését. Vagy megöljük.
Vágja rá, nekem meg kikerekednek szemeim.
-Nem lehetne az hogy megtartjuk? Légyszíves!
Könyörgöm neki
-Minek neked az ellenség kölyke?
Kérdi meg értetlenül.
-Mindig is akartam egy kölyköt, meg legalább felnevelhetjük...Légyszike, úgy szeretném!
Probálom kikönyörögni tőle. Ő csak felsóhajt.
-Rendben, nem nagyon tetszik ez az ötleted, de ha nagyon akarod...Akkor legyen.
Bólint rá félmosollyal. Én meg annyira megörülök ennek, hogy a vízben rá ugrok, és nyalni kezdem az arcát.
-Köszönöm köszönöm köszönöm!
-Nyugi már! Ne mindenki előtt!
Morog játszadozva, de nem foglalkozom vele. Majd kis idő múlva befejezem, és eltávolodok tőle.
-Bocsi...Csak boldog vagyok ez miatt...
Kuncogok.
-Semmi baj, elhiszem.
Néz rám mosolyogva.
-Végzünk, és már elkezdek vele foglalkozni.
Nézek a vízbe.
-De! Akkor hüsöljünk a vízben.
Mondom mosolyogva, majd kiterülök a vízben.

Közben....

Jasiri szemszöge:
Mivel tegnap este elkergettek minket a területünkről, így megkellet szálnunk egy teljesen idegen helyen. Ráadásul még Wemat is elvetették tőlünk, meg mancsom is eltört. Úgy döntöttünk hogy alszunk. Most pedig reggel van, és gyülekezünk. Én jelenleg pihenek azon a a puha dolgon, amit összeszedtek nekem.
-Nagyszerű...Most mi lesz?? Wema sincs itt, a mancsodat is eltörték, a területünkről is elkergettek!
-Nyugi Madoa! Kitalálunk...-
Szisszenek fel a fájdalomtól.
-Valamit...
Fejezem be.
-Mégis mit? Többen vannak ellenünk, sokkak többen.
Kérdi tőlem reménytelenül. Én csak felsóhajtok.
-Hát....Márcsak Kionék maradtak...Ők segítenek nekünk.
Nézek rá, fel is csillannak szemei.
-Ó Jasiri! Dejó hogy összebarátkoztál azzal az oroszlánnal!
Mondja izgatottan.
-Pihenj még, aztán indulunk.
Biccent nekem, én is neki, aztán egyedül hagy. Én lefekszem. Aztán azt veszem észre hogy egyszer csak kimyitom a szemem. Én most elaludtam? Nem baj, legalább sikerült kipihennem magam.
-Madoa?
Kérdem meg hangosan, és kapok is választ a hátam mögülről.
-Ne aggódj, itt vagyok tőled pár méterre.
Mondja nevetve.
-Akkor jó....
Sóhajtok fel könnyebbülten, majd ránézek.
-Én most elaludtam?
-Igen, eléggé sokáig, de nem baj, kell is neked a pihenés.
Bólint nekem mosolyogva.
-Igen, de akkor indulhatunk?
Kérdem meg tőle, és próbálok felállni, aztán segít nekem menni.
-Igen, mehetünk, mindenki kész van.
Mondja bíztatóan.
-Rendben, induljunk!
Mondom egy bíztató mosollyal, majd elindulunk. A klánom is elindul utánnam.
Kis idő múlva Zordfölde határához érünk, majd átmegyünk Büszke Birtokra. Itt sokkal nagyobb az élet, meg szárazság sincs olyan nagy mint nálunk.