Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

21. Fejezet: Ki vagy te?!

Kion szemszöge:
"Már egy egész nap eltelt, de Fuli sehol sincs..közeledik az este, aggódom érte.."
Gondolkodom magamban. Valóban aggódom érte..
-Kion..ideje aludni menni..
Jön hozzám Jasiri eléggé szenvedve.
-Hogy van a mancsod?
-Jobban mint volt..sajnos nem lesz már a régi. Hiányolni fogom...
Sóhajt fel fájó lélekkel. Elgondolkodom és pimaszul elmosolyodok.
-Most már vigyázni fogok arra, hogy ne kelljen használnod egy kicsit se!
Kuncogom el magamat. Mosolyogva rám néz.
-Viccesnek érzed magad, HÍM oroszlán??
Kérdezte morogva és viccesen. Lágy mosoly keletkezik pimasz mosoly helyett arcomra.
-Rég hívtál így..konkrétan akkor mikor találkoztunk.
-Emlékszem! De lehet te nem teljesen, hiszen ti hímek olyaaan bolondok vagytok!
Kötekszik velem azért is, de miközben ezt mondja, megforgatja a szemeit. Elnevetem magam.
-Jól van Jasiri, nyertél! De nem minden hím olyan mint Cheezi és Chungu!
-Mondta a hím oroszlán, pedig pár hónappal ezelőtt a tüske bokorban feküdt.
Húzza ki magát.
-Jaj Jasiri! Te legyőzhetetlen vagy!
Nevetem el magam most már.
-Az sose baj!
Mondja büszkén. Viszont hirtelen nagyon elgondolkodik, ami látszódik is rajta, és elszomorodik.
-Mi a baj?...
Megyek hozzá közelebb féltve őt.
-Nem vagyok legyőzhetetlen..akkor most otthon lennék a klánommal boldogan..erre hol vagyok most? Itt, eltört manccsal, megtörve, a területemet elvették..vége Kion...Janjaék most nyertek..
Szomorodik el egyre jobban. Soha nem láttam sírni, de most könnyek vannak a szemeiben. Szomorúvá válok, és hozzá bújok.
-Ne félj semmit Jasiri..minden rendben lesz, ígérem..a terület újra a tiétek lesz, a boldogság az itt van! Nem veszett el, csak most helyet cserélt a szomorúsággal.. Most ennek van itt az ideje. Vissza fog jönni a boldogság is. Hidd el!
Ölelem át jól őt. Nem szeretem ha szomorú.
-Köszönöm Kion.. köszönöm hogy számíthatok rád..
-Ne köszönd! Sokan köszönhetek tőled, és sokat is tanítottál engem az életre nézve. Meg a barátom is vagy, szóval ezért se kell köszönetet mondanod.
-De azért még köszönöm! Ha te nem lennél a családoddal..most nem tudnám hol lennénk a klánommal.
-Nincs mit Jasiri, bármikor!
Mondom őszintén és mosolyogva.
-Van valami hír Fuliról?
-Őszintén? Semmi..
Sóhajtom el magam.
-Mi a helyzet Zordföldével?
-Veszélyesebb hellyé lett bejelentve, most már oroszlánokat küldött apám oda, mint őrség. Igaz hogy mi vagyok az őrség, de nekünk sok dolgunk van. Érted hogy értem.
Mondom kicsit kínosan. Csak bólintok egyet.
-Na menjünk aludni Jasiri..ki tudja mi fog válni minket holnapra..
Ásítok egyet fáradtan.
-Rendben Kion. Menjünk.
Mondja mosolyogva, és ezzel végül elköszönünk egymástól és szétválnak útjaink. Ő a barlangba megy, én pedig a szokásos helyemhez, szüleim és Kiara mellé. Nem kell sokat várnom miután lefekszem, hamar elalszom.

Másnap reggel...

Kion szemszöge:
Eléggé későre járhatott az idő, mert úgy ébredtem, hogy a nap már a szemembe süt. Nincs sok kedvem kelni, amit álmos nyögésekkel és nyöszörgésekkel mutattam ki a világ felé. De megmozdulni se volt most kedvem, szóval ez így eléggé nagy szerencsétlenség. Kis idő szerencsétlenkedés után végül felülök és körbe nézek. Nincs bent rajtam kívül senki. Viszont a hús már előre ki volt nekem készítve. Elkezdem falatozni azt.
"Fuli vajon már itt van?...tényleg, Fuli!"
Jut eszembe minden hirtelen. Egyből elmúlik a kábulásom. Elkezdem gyorsabban enni a húst. Miután végeztem vele, egyből lemegyek és keresem szüleimet. Egyből szembe találkozok anyukámmal.
-Szia anya!
Köszönök neki bazalyogva és üdén.
-Szia fiam.
Köszön vissza.
-Észre vetted a húst amit odaraktam neked?
Érdeklődi tőlem.
-Igen! Köszönöm, finom volt! És ahogy éreztem, zsírosabb is mint ahogy az szokott lenni.
Jegyzem meg. Elmosolyodok jobban, és a szemeibe nézek.
-Fuli? Esetleg keresett engem? Vagy csak nézett körbe bárhol is?
Kíváncsiskodom meg, alig hagyok időt neki válaszolni.
-Nem, Kion. Sajnos nem.. még idő kell hozzá. De ha akarod, segíthetek felgyorsítani a keresését.
-Igen, kérlek, az nagyon jó lenne!
Csillanak fel a szemeim egyből.
-Rendben Kion. Akkor majd szólok apádnak és megbeszéljük. Rendben!
-Rendben anya! Asante! Nagyon hálás vagyok!
Ölelem meg őt boldogan. Vissza ölel.
-Ugyan Kion. Én is szeretem Fulit, jó hogy segítek.
-Elhiszem! Viszont anya.. én elmegyek és megnézem Jasiriéket ha nem bánod...
Nézek a szemeibe.
-Menj csak Kion, én megyek Kiarához. Nagyon boldog most attól hogy sikerültek levadásznia azt a szarvast.
-Mi?! Az ő volt?!
Kérdezem meglepődve. Anyám csak bólint. Boldoggá válok.
-Add át neki nagy gratulációmat! De most már megyek, szia anya, szeretlek!
Köszönök el tőle, és egyből rohanok is le Jasiriékhez. Nem értem mit mond még anyám utoljára. Később még úgy is megtudom ha úgy van. Ahogy megyek, mindenkinek oda köszönök akit szemem lát. Végül a barlang elé érek, és benézek. Boldogan játszó hiéna kölyköket látok, beszélgető felnőtteket, szülőket, és hogy higgadt mindenki. Most kaphattak élelmet, mert eléggé sokan esznek még. Ahogy elindulok közöttük, sokan mosolyogva néznek rám és páran köszönnek is nekem. Ez nagyon jól esik. Hamarosan meglátom Jasirit a tömeg végében, a gyógyulók sorában. Oda is megyek.
-Szia Jasiri! Hogy vagy?
-Kion! Örülök, hogy ma lenéztél hozzám! Köszönöm szépen a kérdésedet, jól vagyok! És te?
Kérdezte tőlem vissza.
-Én nagyon is jól! A lábad, hogy áll gyógyulás szempontjából?
Kérdeztem érdeklődve és gyengéd hangon. Szeretném ha érezné a törődést.

Madoa szemszöge:
-Még gyógyulgat, de jobban mint tegnap volt! Ne aggódj, majd minden rendben lesz vele!
Hallom meg Jasiri hangját evés végén. Egyből oda nézek. Kion is ott van! Dejó! Pont ő kell nekem!
-Kion!
Lépek oda hozzájuk.
-Beszélnünk kell, kérlek, gyere velem messzebb!
Mondom komolyan és aggódóan, majd elindulok a barlangból kifelé. Nem tudom, hogy egyből elindult-e utánnam, de hamar kiért ő is.
-Mi a baj Madoa? Történt valami?
Kérdezte az oroszlán fiú értetlenül és nem értve a dolgot.
-Tudnál velem jönni Zordföldére? Megnézni a területet amit Janjaék elvettek..Tudok jó rejtekhelyet ahol nem találnak meg és nyugodtan tudjuk őket nézni. Kérlek Kion! Rosszat érzek!
Kérlelem őt. Látszódik rajta hogy magában hezitál, de végül bólint egyet. Hálásan megcsóválom a farkamat.
-Köszönöm, Kion. Gyere, induljunk.
-Rendben Madoa! De ne feledd! Maradj mellettem mindvégig!
Néz a szemeimbe komolyan. Bólintok egyet szótlanul. Lassan elindulunk. Teljesen szótlanul megyünk egymás mellett. Gondolkodom. Nagyon és mélyen. Körbe nézek. Boldog állatok, szimpatikusan zöldellő terület és biztonság. Nem hittem volna egészen idáig hogy tényleg ilyen jó itt lenni. De nagyon hiányzik a saját területem...nem is lehet csodálni hogy miért! Hiszen eddig csak ott volt életem, most vagyok először külső földön...Az út eléggé hosszú és fárasztó volt számomra míg Büszke Birtok határához értünk...
-Na, itt vagyunk. Innen már csak Zordföldére lehet menni. Biztos vagy te abban hogy be akarsz lépni?..
Látszódik rajta hogy valami aggasztja, de már mindent elfogadtam magamban.
-Igen, Kion. Teljesen biztos vagyok. Nincs más válaszom. Csak ez. Csakis ez az egy.
Mondom teljesen elszántan. Nem akarok most mást se, csak megnézni, hogy minden rendben van a területünkkel.
-Rendben Madoa. Akkor menjünk.
Mondja komolyan, és átlép. Kétségekkel nézek rá a határőrökre, majd én is átlépek. Egyből a területünk felé indulok minden elővigyázatosság nélkül.
-SEGÍTSÉG!
Figyelünk fel rá egyszerre.
-Valaki bajban van!
Szólal fel Kion aggódva.
-Kion! Te menj csak! Én vigyázok magamra! Menj! MENJ!
Kiabálom neki, majd futásnak eredek. Kionnak sikerülni fog. Nekem más dolognak kell sikerülnie. Egy idő után mikor úgy gondolom, megállok és a hátam mögé nézek. Biztos, hogy Kion menti éppen azt a valakit. Ahogy vissza nézek, hirtelen egy ismeretlen hím foltos hiéna megjelenik előttem, de tisztes távolságtól van tőlem. Ijedve ugrok meg hátra, majd támadóan rá vicsorítok.
-Nem vagyok az ellenséged, testvér. Hidd el.
Mondja teljesen higgadtan és barátságosan.
-Akkor ki vagy te?!
Kérdem tőle komolyan és vicsorítva.
-Én Krawlek vagyok, a hiéna őrség vezetője, és te?
Kérdezte kíváncsian és kedvesen. Meglepődök.
-Hiéna őrség? Az mi?
Kérdem tovább meglepetten.
-Igen, hiéna őrség. Tudod..olyan mint az oroszlán őrség, csak mi teljesen hiénákból állunk, és többen is vagyunk.
Mondja nekem őszintén és nyíltan. Elgondolkodom.
-Mióta létezik ez a hiéna őrség?
Kíváncsiskodom továbbra is.
-Régebb óta, mint a mostani őrség. Sokkal régebb óta.
-És hol voltatok eddig?!
Morgom el magamat.
-Nyugodj le. Mindennek megvan a maga oka..eddig figyeltünk inkább. Mindenről tudunk, ami eddig történt. De most újra feléledünk figyeléseinkből, újra aktivizálódunk. Ígérem neked teljes szívemből!
Ígéri meg nekem boldogan és mosolyogva.
-Ha nem hiszed, nézd meg a vállamat!
Fordul meg. Kikerekednek a szemeim mikor meglátom a hiéna fejet a lábán. Igazat mond! Felcsillannak a szemeim.
-Ez azt jelenti, hogy össze fogtok dolgozni az oroszlán őrséggel?
Kérdem tőle reménykedve, hátha többen leszünk az ellenállásban.
-Kizárt! Soha! Maradjanak ott ahol vannak! Figyeljenek a saját területeikre! Elég volt, hogy egyszer betették ide a lábukat egy kupatanakor! Akkor is csak türtőztettem magam hogy ne támadjam le Kiont! Mégegyszer megjelennek, nem lesz jó vége! De egyébként..mit keresel itt? Egyedül...
Néz rám most már komolyabban. Kicsit lefagyok. Ha megtudja, hogy Kion velem van...
-Szétnézni jöttem a területünkön..hogy mennyien vannak és milyenek a támadási felületek.. vissza akarjuk foglalni.
Mondom őszintén és komolyan.
-Hmmm...
Gondolkodik el.
-Ezt a támadási lehetőséget egy jó időre felejtsétek el...de szétnézni szabad. Engedd meg, hogy segítsek!
Ajánlja fel nekem kedvesen és barátiasan.
-Tényleg benne lennél?
Kérdem tőle meglepve. Alig ismertem meg, de egy csomószor meglepett már most.
-Én benne, ha megengeded. Ez most már csak tőled függ. Jól gondold meg.
Kacsint nekem egyet. Elvörösödök.
-Akkor igen, kérlek szépen segíts nekem.
Mondom mosolyogva és csóválom a farkamat.
-Rendben! Akkor vezess!
Áll a hátam mögé. Elmosolyodva bólintok.
-Gyere!
Indulok el egyből futva. Hallom a hangos lépteit, szóval tudom hogy fut utánnam.

(Na, ennek a résznek is vége! Vajon mi fog ebből kisülni? Képes vagyok kinézni, hogy nem sok jó xD. Köszönöm szépen, hogy elolvastad! Ha tetszik a könyv és érdekel, akkor kövesd be! Szia!^^)