Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

2. Fejezet: A Rosszalkodásnak nincs határa

Crystal szemszöge:
Csak megyünk, közben nézelődök, közben elkezdenek beszélgetni arról, hogy még jól is jöhet ki az, hogy beléptem.
-például?
Kérdem meg tőlük hirtelen.
Amire kaptsn úgy egy perc csendet, majd Cheezi megtöri.
-Például vadászni, meg ilyenek.
Mondja a maga kis módján, amit valamiért viccesnek meg jónak tartottam, majd ezt hirtelen megtöri Chungu.
-Janja! Kajás vagyok!
Mondja panaszkodva, és efelől Cheezi se tesz mást.
-Igen! Én is! Együnk valamit!
Mondja Janjanak, aki szépen le is rendezi őket.
-fejezzétek be, nem sokára eszünk.
Mondja egy kicsit szigorral, de nagyon is komolyan, ez tetszik.
-éés...merre is laktok?
Kérdem tőlük megtörve ezt a sok panaszkodás hullámát.
És erre megkaptam életem válaszát:
-nem messze.
Mondjs nekem Nne. Én csak megcsapom a fejem, hiszen nem azt kérdeztem hogy milyen messze, hanem hogy merre.
-Nne..ez eddig rendben....de én azt kérdeztem hogy merre, nem azt hogy milyen messze vagyunk tőle.
Mondom neki, de erre nem kapok választ, de helyette kapok Janjatól.
-háát igen, nem messze vagyunk tőle, igazából egy vulkán mellet élünk, szóval nem nehéz megjegyezni.
-itt van vulkán?
Kérdem tőle meglepődötten, és erre csak bólint, majd pár percig kínos csönd van, majd oda is érünk a vulkánhoz, amire rácsodálkozom.
-wow, még soha nem láttam működő vulkánt, ez még új, és nagyon is tetszik a látvány.
Mondom ki magamból hangosan.

Janja szemszöge:
Összehívom a klánomat, márcsak Crystal hiányzik belőle, el is indulok felé, majd mikor oda érek, rám néz.
-Szia!
Köszönt engem mosolyogva.
-szia.
Köszönök neki, majd folytatom.
-gyere, összehívtam a klánt, te hiányzol már csak.
Mondom neki, csak bólint, én elindulok, ő meg utánnam jön, majd nem sokára oda is érünk, leül valahova és én is helyet foglalok.
Megköszörülöm torkomat.
-szóval, ez inkább Crystal miatt lett összehozva.
Mondom a hiénáimnak, és rá is néznek, Crystal meg rájuk, majd mindenki vissza rám.
-Crystal, igaz, hogy klán tag lettél, de még nem vagy teljes egyenjogú tag.
Mondom neki komolyan.
-és hogy lehetek az?
Kérdi tőlem, én meg gonoszan elmosolyodok.
-részt kell venned egy vadászaton, amit Büszke Birtokon fogunk végre hajtani.
Mondom egy gonosz mosollyal.
-benne vagy?
Kérdem tőle.
-Benne!
Mondja egyből a választ nem hezitálva, és elmosolyodik.
Elkezdek gonoszan nevetni.
-rendben van! És akkor gyertek, most kezdjük!
Elindítom a klánom, és végig megyünk beszélgetve, majd végül elérjük Büszke Birtok határát.
-jól van szőragyúak! Menjünk!
Mondom a hiénáimnak, és elindulok, de Crystal megállít.
-e..Janja?
Kérdi tőlem.
-mivan?
Nézek rá.
-nem kéne egy terv?
Kérdi tőlem, és elgondolkodom.
-de, kellene, miért?
Nézek rá kérdőn.
-van egy ötletem, elmondhatom?
Kérdi, és én csak felsóhajtok.
-én szoktam ötleteket agyalni, de most elnézek efelől.
Mondom komolyan, és ő csak elmosolyodik.

Crystal szemszöge:
Előrébb megyek, és elkezdek beszélni.
-Szóval, megfigyeltem az őrséget, ugye az őrség max létszáma az 5, mi meg vagyunk 6-an (kiszámítva a meg nem nevezett tagokat), és ugye mi így előnyben vagyunk, vagyis nem tudnak egyszerre foglalkozni mindannyiunkkal, és ezt ki is használhatnánk.
Mondom mosolyogva, és Janja is elmosolyodik gonoszan.
-tovább?
Kérdezi tőlem.
-továbbá, ezt ki is fogjuk használni, mégpedig úgy, hogy megtámadunk egy zebra vagy egy antilop csordát, és abból kergetni kezdünk 6-ot teljesen különböző irányokban, és ugye 5-en lehetetlen 6 dologra figyelni, így úgy is megmarad 1 zebra vagy antilop, amit megtudunk enni.
Mondom ki mosolyogva.
-kinek tetszik?
Kérdem tőlük, és rábólintanak hogy jó ötlet.
Janja is elgondolkodik rajta, ami látszik rajta, majd válaszol rá.
-hm, nem is rossz, ez tetszik.
Mondja egy gonosz vigyorral.
-ezek szerint két legokosabb van a klánban.
Érti rám és magára, egy kicsit elvörösödöm, de szerencsére nem látszik a bundám miatt.
-rendben van, induljunk.
Mondja, és rá bólintok, majd elindulunk, később elbújunk egy nagy szikla hátánál, és meg is látunk egy gnú csordát, igaz, nem éppen az amit kerestünk, de legalább étel.
-Rendben szőragyúak, akkor induljunk.
Mondja Janja, majd őrült nevetéssel neki iramodik a csordának, mi meg utánna, és úgy iramodunk a csordának. Egy kis idő múlva mind a 6-an szétválunk 1 gnúval, így mindenkinek jut 1.

Ono szemszöge:
Éppen repülök hazafele, mint minden nap, ez is simának indult, majd meghallom hogy nagyon megy a forgolódás a gnúknál, ugye mivel egész Büszke Birtokon én vagyok a legélesebb szemű, így oda kukkantok hogy mi a helyzet, majd meglátom Janjaékat, majd az újonnan ismert állatot, Crystalt, ahogy kergetik a gnúkat.
-Hapana!
Mondom aggódva, majd egyenesen Kionék felé repülök az őrség barlangba, szerencsére mindenki ott tartózkodik.
-Kion! Kion!
Mondom neki aggódva, aki Kérdően néz rám.
-Mi az Ono? Baj történt?
Kérdezi tőlem.
-Igen! Van! Janja és a hiénái...
Mondanám tovább, de Fuli közbe szól.
-Janjaék? Már megint?!
Kérdi egy kicsit bosszankodva.
-igen!
Mondom hangosan, és folytatom tovább.
-Ráadásul még Crystal is!
-Az a új személy, akit ma ismertünk meg?
Kérdi tőlem Beshte, és csak bólintok.
-Akkor sietnünk kell!
Mondja Kion, és feláll, majd elindulunk.
-Míg Büszke Birtok él..
Kezdi el Kion, mi meg folytatjuk.
-Az őrség nem henyél!

Crystal szemszöge:
Egy kis idő múlva egy ilyen kis sziklás területre kergetem az én gnúmat, és eltakarja egy nagy fa az útját.
-remélem fel vagy készülve vacsora.
Nyalom meg a szám, és felé indulok, majd olyan jön, amire egyáltalán nem számítottam, hirtelen a földre löknek, és csak csúszok egyet.
-Remélem nem hiányoztam!
Mondja Fuli nevetve.
-Kicsit sem...
Mondom neki, és felállok, elkezdek morogni, és harci pózba állok, ahogy ő is, de közben figyelem a gnúmat is.
-Ne is erőlködj Crystal! A gnú marad!
Mondja nekem komolyan.
-Óóóó...nem is ismersz, többet tudok mint te!
Mondom neki vicsorogva.
-És? Te se engem.
Mondja mosolyogva, és végignézem.
-Hát...ha ellenfelet keresnék, nem egy ilyen csontkollekciót keresnék, mint amilyen te vagy...
-Hogy...hogy mit mondtál rám?
Kérdezi meg tőlem.
-Jól hallottad, csontkollekció.
Mondom neki mosolyogva, ő meg rám támad ugorva, de én csak félre lépek, és lábon rugom, amitől egy kicsit megperdül, és fájdalmasan érkezik a földre.
-akarsz még?
Kérdem tőle mosolyogva, és fájdalmasan nyögve kell fel.
-ha kell, bármi áron harcolok veled!
Mondja nekem eléggé komolyan, de én csak kinevetem.
-remélem szereted a veszítés ízét.
Mondom nevetve.
-hamarabb fogsz te veszíteni....
Mondja egy büszke mosollyal, és most rám fut, de felé ugrok, és berugom egy ilyen kisebb barlangba, ami erős lehetett, mert egy kicsit be is szakadt a bejárata, és nem tudott kijönni, mosolyogva néztem rá utánna a gnúra, és habozás nélkül megöltem a gnút, biztosítva arról, hogy nem fog elmenekülni, majd Fulihoz megyek.
-Nos...ennyit tud a nagy Fuli, az őrség leggyorsabb tagja? Szánalom...
Mondom neki, majd vissza néz rám.
-ezt még megbánod!
Mondja nekem morogva.
-nem...nem hiszem...
Mondom mosolyogva, és elindulok a gnúhoz, majd lassan és közepesen nehezen elkezdem húzni hazafelé.

(2.Fejezet vége, remélem tetszet, ha igen, akkor kövesd a további folytatást^^)