Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

11. Fejezet: A megbukott terv

Janja szemszöge:
Mikor elmondtam a magamét a sakáloknak, és visszajöttem a vízbe, elgondolkodtam. Párom fogadott mosolyogva.
-Na, hogy ment?
Kérdezte túl kíváncsian, és tekintetemet vadászta szemeivel.
-Eeeehm semmi...csak a sakálok már azt hiszik hogy ha már egy béna csapatot alkotunk, ki is fogunk barátkozni...
Mondom morogva, majd ő szintén elmorogja magát.
-Hagyjad, lehet ebből tényleg ki fog sülni valami. Vagy nem.
Rántja meg vállait.
-Hát nem nagyon hiszem. Évek óta csak ellenségeskedünk.
-Na látod, itt az ideje a változásnak. Ne hagyd hogy a nagy csapatunkba beleszóljon az irántuk érzett dühöd miatt.
Mosolyodik el, a szemeibe nézek és én is elmosolyodok.
-Lehet igazad van...de előtte kiélvezem a vizet.
Mondom neki mosolyogva, és elkezdek pancsikolni a vízben, közben párommal elkezdünk benne játszani.

Közben Büszke Birtokon...

Kion szemszöge:
Mikor kimentem a barlangból hogy pihenjen Jasiri, elgondolkodtam. Egy jó terv kéne hogy visszafoglaljuk Jasiriék területét és mellete Wemat is megszerezzük vissza. Nagy boldogságomra lett is egy jó ötletem. Boldogan mentem a többiekhez.
-Skacok, skacok! Van egy jó kis tervem!
Mondom izgatottan.
-Igen? Mi lenne az Kion?
Kérdezte Bunga kíváncsian, és közben a többiek is figyeltek.
-Hívjátok ide Jasiri klánját is. Ebben nekik is nagy szerepük is van.
Mondom komolyan, majd bólintanak egyet, és elindulnak.
-Én az őrség barlangban leszek!
Kiabálom utánuk, majd el is megyek oda. Kis idő után meg is jelennek mindannyian, és idejön hozzám Madoa is.
-Itt vagyunk, mi a terv?
Kérdezte kíváncsian.
-Rendben, mindenki maradjon csendben, és figyeljen ide! Van egy tervem!
Kiabálom a zajongó tömegbe, majd el is csendesednek, és kíváncsian kezdenek nézni engem. Közéjük megyek.
-Szóval, van egy jó barátja az őrségnek, Tamaa. Aki minden hangot le tud utánozni, így a miénket is. Nos, az az ötletem támadt hogy jön velünk Zordföldére, őt bevetjük arra hogy leutánozza a hangunkat, így Janjaék arra fognak menni. Közben mi egy másik úton belülre törünk, kimenekítjük Wemat, és visszafoglaljuk a területeteket.
Mondom mosolyogva, a többiek is jónak tartják.
-Ez nem is rossz ötlet. Mikor legyen a kivitelezése?
Kérdi tőlem Madoa.
-Szerintem mihamarabb. Lehet ma megkéne csinálni már. Ono, Bunga! Ti találjátok meg Tamaat, és itt találkozunk! Nagy csata lesz most itt.
Mondom komolyan.
-Igen is Kion, indulunk! Zuka Zama!
Mondja Bunga, majd elmennek megcsinálni a kitűzött feladatot.
-Ti addig készülödjetek. Kell is.
Nézek az őrség többi tagjára, és Madoara. Bólintanak, majd én elmegyek kicsit gondolkodni magamban. Nem tudom mióta lehettem távol, de Fuli jött ide mellém.
-Kion. Készen állunk.
-Rendben, induljunk.
Mondom neki, és elindulok. Mikor odaértünk, mindenki felkészülten várt, majd Tamaara néztem.
-Szia Tamaa! Dejó hogy itt vagy! Most jó célra tudod használni a képességed!
Mondom neki mosolyogva, majd ő is elmosolyodik a sajátos módján.
-Igen, mondták Bungáék. Örülök hogy segíthetek.
-Rendben van! Készen álltok?
Kérdeztem mindenkitől, páran bólogattak, páran kiabáltak egy igent. Ezzel el is indultunk, és elkezdtük a terv első fázisát.

Vissza Zordföldére...

Crystal szemszöge:
Sokáig játszottam Janjaval a vízben, mert olyan nagyon szórakoztató volt. Még jó napos és meleg volt az idő, ezért úgy döntöttünk hogy kimászunk a vízből, és lefekszünk egy jót napozni. Amit meg is teszünk, mert éppen azt csináljuk.
-Aaaaaah...olyan jó így feküdni ezen a melegen egy jó vízi játék után.
Mondom Janjanak jóízűen, ő meg bólint nekem.
-Igen, egyetértek. Ez az a élet, ami kell nekünk.
Mondja felfrissülve. Várunk, mire megszáradunk, majd mikor teljesen megszáradunk, felkelünk a földről. Kíváncsiságból felnézek a napra, már félig fent van, tehát fél nap letelt. Érdekes. Mikor páromra nézek, idejön Cheezi és Chungu sietve.
-Mi a gond?
Kérdezem tőlük kíváncsian.
-Itt az őrség!
-Hogy mi?!
Akad ki párom.
-Hallottuk őket! Itt vannak hogy visszaszerezzék a területet!
-Rendben, szőragyúak! Hívjátok ide a klánt, és támadjuk meg őket!
Mondja bosszankodva, majd elé rakom a mancsom.
-Janja, szerelmem, várj egy kicsit. Cheezi, biztos hogy csak ők?
Kérdezem tőlük a fontos infót.
-Igazából mi se tudjuk, nem láttuk őket, csak hallottuk.
-Hmm...ez érdekes...ez hasonlít arra a madárra, akiről meséltél.
-Igaz...
Néz a földre párom.
-Cheezi, Chungu, nézzétek meg ketten, és derítsétek ki a valóságot.
Mondja nekik Janja komolyan, el is mennek.
-Mi pedig hívjuk össze a klánt, ez nekem nagyon is furcsa.
Mondom páromnak furcsálva a helyzetet.
-Igen, egyetértek. Megkérhetlek rá hogy összehívod őket?
Kérdi tőlem, én csak bólintok egyet, majd el is indulok. Mikor összehívtam a klánt, itt volt a másik, a mi kis csapatunk amit párom apja hozott össze. Lehettünk vagy 100-nál többen, mert a krokodilok is elég sokan vannak, de mi nyomtuk a legtöbbet.
-Hányan vagyunk összesen, pontos számokban?
Kérdeztem páromtól mosolyogva.
-Összesen és pontosan 113 tag van.
Ettől kigúvadt a szemem. Ez jó sok. Ha apámék később beállnak a csapatunkba, akkor mégtöbben leszünk.
-Nagyszerű hír. Tehát akkor szinte az egész területre jut egy csomó tag. Kizárt hogy így megtámadjanak ha olyan van.
-Pontosan!
Mondja egy gonosz nevetéssel.
-Ugye a kölykünk területére is jut?
Kérdem tőle kicsit féltve a kölykünket.
-Em...hát igen...persze..oda is.
Mondja furcsán, majd mindenkit beállít mindenhova. A csatárlánc fent van, kezdődhet a csata. Közben megjött Cheezi és Chungu. Igazam volt. Egy buta elterelő akció az ellenség számáról. Megbeszéltünk egy ötletet, és éppen azt csináljuk.

Közben Kionék csapata...

Beshte szemszöge:
Körülbelül 23-an vagyunk. Tuti nincsenek annyian mint mi, ez a győzelem a miénk.
-Alig várom hogy véget vessünk ennek.
-Ne aggódj nagy B, legyőzzük őket, simán!
Mondja Bunga mosolyogva.
Közben Ono visszaér.
-Kion! A terület szabad, bevették a csalit!
-Rendben Ono, köszi az infót!
Mondom neki, leszáll, majd a többiekre nézek.
-Készen álltok?
Kérdeztem tőlük, majd bólintva elindulunk. Először abba a barlangba megyünk, ahol Wema van. Mikor arra a területre érünk, meglátjuk a szabad utat. Elindulunk arra.
-Kicsit furcsa, hogy ennyire kihalt.
-Nyugi, ismered Janjaékat, ha mi megjelenünk, egyből pucol arra az összes!
Mondja Bunga egy öntelt mosollyal.
-Igaz...
Gondolkodok el. Mikor odaérünk, Kion és Madoa benéznek, és hirtelen kikerekedett szemekkel felénk futnak vissza.
-Gyerünk, pozícióba, csapda!
Kiabálja Kion, mikor meglátom hogy a barlangból, a sok csomó és nagysziklák közül kijönnek, így szószerint körbefogtak minket, többen voltak mint mi, sokkal többen, alábecsültem őket. Nem volt hova menekülni.
-Ezt hogy?! Nem is éreztük őket!
-Persze hogy nem, csontkollekció! Ez mind a terv része volt!
Jön elő Crystal egy gonosz mosollyal.
-Miért csinálod ezt? Miért?
Kérdezte Kion tőle.
-Hogy miért? Szórakoztató!
Mondja nevetve.
-Csata indul!
Mondja Kion és Madoa hangosan, hivatalosan is elkezdődött a csata. Meg is indultam. Jó pár állat rám jött, nem nagyon bírtam el velük, örülök hogy alig de kiszabadultam.
-Kion! Túl sokan vannak!
Mondtam neki hangosan, mikor rám ugrottak, és elkezdtek harapdálni a hiénák meg a sakálok. Fájdalmasan felüvöltöttem, és próbáltam leszedni magamról őket. Ez szószerint vérre megy. Mikor nehezen sikerült magamról ledobni őket, ugyan úgy jöttek ugyan azok, meg mások is. Itt most sajnos a hittel se érünk el semmit. Látom hogy hiába harcolunk, nincs értelme. Kion rám néz, mikor ránézek bólint nekem egyet, visszabólintok neki. De közben meglátom hogy kezd a mi csapatunk menekülni, így Kion és Madoa szintén riadót fúj. Miközben indulnék vissza, meghallok egy hangos morgást, a hangra nézek, és meglátom hogy Crystal Fulit kezdi el nagyon idegesen harapdálni és karmolni.
-Fuli!!!!!!
Kezdek el futni felé hogy segítsek neki, de rám támadnak páran, és ellöknek. Közben nehezen, és nagyon véresen, de kiszabadult a vérszomjas király gepárd mancsaiból. Végignéztem a csapatunkon, volt aki tiszta vér volt, és vinni kellet, volt aki bírt menni, de szintén nem sajnálták. Csúnyán kikaptunk, de nagyon. Éppen utolsót lökök az ellenségen, majd nenekülőre fogom én is. Elkezdenem minket kergetni, és addig nem hagynak, míg Büszke Birtok határához nem érünk. Végre odaérünk, így békén is hagytak minket. Megyünk vissza sebesülteinkkel a Trónszirtre.

Janja szemszöge:
Csomóan elkergették őket, nagyon szépen elvertük őket a csak üsd és vágd elvünk alapján. Mindenki elkezdett ünnepelni, mikor meglátom hogy párom nagyon maga alatt van, aggódva oda megyek hozzá.
-Crystal, mi a baj?
Kérdem meg tőle, mikor könnyes szemeivel a szemembe néz.
-E-elvitték..elvitték a kölykünket...
Elszomorodtam hogy így kellet lássam, lassan elkísértem a közös barlangunkba, majd lefektettem. Lefeküdtem mellé, egyből elaludt. Kis idő múlva én is mellé.

(Ennyi is lett volna, ha tetszett, kövessétek továbbra is:P)