Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

6. Fejezet: A múlt maradványai és vallomások

Crystal szemszöge:
Nem sokkal miután ettem, elgondolkodom.
"Én Janjat akkor is elhívom egy sétára...és csak kettőnket, ezt bele fogom mondani. Igen."
Elmosolyodok, majd megrázom a fejem. El is indulok felé.
-Janja!
Szólok neki, majd rámnéz, én is rá.
-Mi az?
Kérdezi meg tőlem.
-Van kedved egy kicsit...um....kettesben sétálni és beszélgetni?
Kérdem egy kínos mosollyal.
Látom rajta hogy elgondolkodik.
-Persze! Miért ne?
Kérdi egy mosollyal, és elmosolyodok.
-Rendben! Induljunk akkor?
Kérdem meg, bólint és elindulok, ő meg utánnam.
Sétálunk csendben, majd ezt megtöröm.
-Szóóval Janja, hogy kerültél ide?
-Inkább kerültünk...az oroszlánok miatt szinte mindig itt éltünk, ki lettünk taszítva.
Ennek hallatán morogni kezdek.
-És..te miért lettél gonosz?
Kérdem meg tőle, majd ő csak le néz a földre.
-Nem akarok róla beszélni...
-De miért? Annyira rossz?
Erre csak bólint, és én megállítom. Én is megállok, és össze teszem vele a fejem.
-Figyelj Janja...mindenkinek vannak problémáik...csak valakinek kisebb, valakinek nagyobb...mondd el, mi bánt téged, és miért lettél gonosz?
Nézek szemeibe, ő meg az enyéimbe.
-Rendben...
Sóhajt fel, és mesélni kezd.
-Mikor kicsi voltam, boldogok voltunk a szüleimmel...de mindig mondták hogy ne menjek közel Büszke Birtok határához, hát...sajnos megtettem...és ott két oroszlán megakart ölni...de a szüleim időben odaértek...azt mondták hogy fussak el onnan...elfutottam...kis idő múlva visszatértem, de előtte megjelent Mzingo, mellém állt, és közölte a rossz híreket, hogy a szüleim sajnos halottak..nem hittem el...és mikor odanéztem, akkor ott voltak...
Mondaná tovább, de hangja elcsuklik. Ki is jön egy könnycsepp a szeméből, én meg csak megölelem.
-Ne mondd tovább ha nem muszály...
Hozzám bújik, amitől el is pirulok.
-Aztán Mzingo meg felnevelt a többi keselyűvel együtt, és ilyen apa-fia kapcsolat alakult ki közöttünk, ezért vagyunk nagyon jóban, meg ezért fog össze a két csapat.
Húzódik el, és megsimogatom a hátát.
-Legalább jó szárnyakba kerültél.
Nézek rá mosolyogva, és ő is elmosolyodik.
-És hogy ismerted meg Jasirit?
-Ó, hát, ugye mikor még kölyök voltam, a nőstények meg a hímek együtt voltak. Akkor még jó kapcsolatunk volt, és ugye a szüleim utáni dolog miatt meg egyre jobban kezdett elromlani a kapcsolatunk. Utánna meg miután már szétváltak a nőstények meg a hímek, azóta ellenségeskedünk.
Bólintok hogy értem.
-És a többieket honnan ismered? Gondolok én Cheezire, Chungura, Nnere meg Tanora.
-Ők mindig is velem voltak, kölyök korom óta. Aztán elhatároztam hogy egy klánt alapítok, aztán ők be is szálltak. Itt rajtad kívül csak veteránok vannak.
Mondja nevetve, és én is nevetek vele együtt.
-És mégis többet nyertünk velem, amióta beléptem.
Mondom mosolyogva, és csak mosolyogva bólint.
-Egyébként nem mindig voltunk rosszak vadászatban, csak azóta amióta az oroszlán őrség megalakult.
-Nem baj, itt vagyok, majd segítek!
Mondom mosolyogva, és hozzám bújik.
-Köszönöm...
-Nem...én köszönöm...
Bújok én is hozzá, ez olyan jó érzés, hogy mellette lehetek.
-És te? Miért lettél gonosz?
Kérdi meg tőlem.
-Semmi miatt...csak gondoltam kipróbálom.
Rántom meg a vállam mosolyogva.
-oh...és...hogy tetszik?
Néz a szemembe.
-Hulla jó!
Mondom egy gonosz vigyorral.
-Igen! Szerintem is!
Ő is egy gonosz vigyort vesz elő.
-Akkor egyetértünk.
Mondom, és rábólintok.
-Ha valami olyan van, nyugodtan szóljál nekem itt vagyok.
Mondom neki őszintén, ő csak rábólint.
"Gyerünk Crystal, mondd el neki!"
Gondolkodom el, de megrázom a fejem.
-Mi a baj?
Kérdezi meg tőlem, de megrázom a fejem.
-Figyelj Janja, ismerek még hiénákat az Óhazámban, ha akarod, szólhatok nekik, hogy jöjjenek nyugodtan, itt pont keresnek tagokat, hidd el, több tag, több kaja.
Mondom mosolyogva, amitől elmosolyodik.
-Nem is rossz ötlet.
-Vagy akár majd az egész klánnal elmehetünk, hogy úgy legyen hitelesebb a dolog, ahogy van.
-És az őrséggel mi lesz?
Kérdi tőlem.
-Könnyen és ügyesen. Semmi.
Mondom mosolyogva, ő meg csak zavartan néz rám.
-Mi?
-Este megyünk, mikor a legtöbb állat alszik, így megijedni se fognak tőlünk, és eltudunk szökni a másik oldalra, ahol hogy is mondjam...mások a szokások...
Gondolkodom el a családomon, azt még egyenlőre nem merem neki bevallani. hogy a területen a király gepárdok királysága van, és a király meg a királynő éppen a szüleim. És hogy nagyon békében vagyunk az ott élő hiénákkal.
-Szóval igen, ez lenne az ötlet.
Mondom mosolyogva.
-Nem rossz...honnan vannak az ötleteid?
Kérdi tőlem érdeklődően.
-Az ágyamból.
Mondom nevetve, és ő is elneveti magát.
-Najó, lehet még pár kérdésem?
Kérdem tőle, és bólint.
-Van neked pár gonosz terved?
-Egyenlőre még nem nagyon van, miért?
-Csak kíváncsi voltam. Az őrségen kívül mi a klánunk ellenségei még?
Nézek rá.
-A sakálok, ugye Jasiriék, az oroszlánok, a krokodilok.
Bólintok hogy értem.
-Eltudsz képzelni egy békességet az összesel?
-nem igazán.
-Értem...és volt már szerelmed?
-Eddig még nem igazán volt, neked?
-Nem igazán.
Hazudok neki.
-Értem.
Lépek hozzá közelebb. Ő is hozzám.
-És mit csinálnál az őrséggel leginkább?
Kérdem tőle.
-Elpusztítanám. Te?
-Én is, kezdve a csontkollekcióval.
Mondom egy pszicho mosollyal.
-Ahogy látom nem nagyon vagy jóban vele.
Mondja nekem.
-Nem, egy kicsit sem. A Sima gepárdok gyengébbek a király gepárdoknál, ezért le is nézem őket, nem tagadom. Nem nagyon szeretem őket. De próbálom tűrni őket.
Mondom nevetve, és Janja is nevet mellete. Jó hallani hogy nevet.
-Nem is vagy te olyan rossz.
Mondom neki mosolyogva.
-Úgy mint ahogy megismerkedtünk?
Kérdi tőlem egy pimasz vigyorral.
-Pontosan.
Mondom nevetve.
-Az elején nem nagyon voltunk jóban.
-De megváltozott.
Mondom egy nagy mosollyal.
-Szerencsére igen!
Ölel meg hirtelen, és elvörösödöm.
-Öm...Janja?
Kérdem meglepve, majd mikor észhez tér, elenged.
-Ne ölelgess!
Mondja morogva.
-De...de..
Mondanám tovább, de rám kacsint egyből leesik. El is vörösödöm, és megölelem.
-Tudod...szeretlek Janja...
Vallom be neki.
-Én is...
Vallja be, majd rámnéz, és egy csókba visz el. Nem tagadom, imádom. Vissza is csókolom. Nem tudom meddig lehettünk úgy, de elég sokáig, amíg a levegő el nem választott minket. Vörösen nézek rá.
-Imádtam....
Vallodtam be.
-Én is...
Puszilt meg.
-Szererlek Janja, nagyon is, azóta amióta megláttalak.
-Igen, én is azóta.
Erre elmosolyodok.
-Menjünk haza?
Kérdem meg tőle boldogan.
-Igen.
Bólint, majd feláll, és elindul. Én megyek utánna. Ez életem legboldogabb napja. Közben mentünk, és olvadoztam benne, ahogy ő is bennem, ezen elmosolyodtam. Maradjon is így.

(Remélem élvezted^^)