Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

16. Fejezet: Sajnálatos dolgok

Zack szemszöge:
Egy idő után végre végeztünk a temetésekkel. Mind a mi oldalunkon, mind az ellenségén. Tiszteljük az ellenfeleinket, hiszen ők is olyan élőlények mint mi, még ha nem is vagyunk velük jóban...
-Uram!
Nézek hátra a hangra egyből.
-Igen, Markus?
-Megszámoltam az ellenség áldozatainak számát. Ugye minden oldalra voltunk 10-11-en. Hozzátok mentek 8-an, hozzánk 4-en, Klausékhoz 7-en, Clayékhez szintén 4-én és végül Derekékhez 10-en..Derek és Brian az meg is halt...összesen 33 oroszlánt küldtek ránk, ebből 5 hadifogoly van. Nem nagyon adták magukat, mit ne mondjak...még mindig nyaldosom a sebeimet...
Néz a megvalvadt vérű sebeinkre.
-Hát...ha egyszerre támadtak volna, talán még esélyük is lett volna ellenünk...de ez öngyilkos küldetés volt az ellenség részéről...Derek maradék harcosát oszd be a megmaradt csapatainkhoz.
-Igenis! De mi legyen a továbbiakban?
Kérdezte tőlem érdeklődve.
-Akik súlyosan, de nem halálosan megsérültek, pihenjenek. Kb 7-8 könnyen sérült pedig menjen vadászni, a többi meg maradjon itt a biztonság kedvéért. De először keresünk valami búvóhelyet...
Nézek körbe.
-Igenis, Uram!
Mondja tisztelegve, majd elindul. Kis idő várakozás után elindulok utánna én is.

Nick szemszöge:
Hát ez a csata eléggé kemény volt. Ahogy csak tudtam, eléggé gyorsan siettem haza. Bundám tiszta vér, testem sebek és hegek otthona lett. A Király Gepárd Királyság határán elém jött pár őr mikor megláttak. Most éppen a Király felé megyünk. Ami pár perc elteltével ez meg is történik.
-Uram!
Nézek fel Jeremyre meg Maryre.
-Jézusom, Nick! Te több sebből vérzel! Mi történt?!
Jön le hozzám Mary egyből.
-Nem lényeges! Nyertünk! Most már több király kepárd kell! Megöltünk jó pár oroszlánt, de nem tudom mennyit, addigra már rég nem voltunk ott!
Mondom boldogan és felszabadultan.
-Ügyesek vagytok...most menj pihenni. Gyógyítókat és viszel több csapatot magaddal. Gyógyítókat is.
Rakj még hozzá Jeremy. Ekkor Mary mellém lép és jelzi hogy menjek vele. Elindul, én meg utánna.

Eközben Büszke Birtokon..

Szimba
Éppen ülök a barlangomban, és gondolkodom. Remélem jó ötlet volt az oroszlánjaimat kiküldeni oda..gondolkodásom hamarosan Zazu zavarja meg.
-Uram! Seraphina az oroszlánoktól visszajött! Éppen haldoklik!
Mondja nekem aggódalmaskódóan. Szemeim kikerekednek és megfagynak testemben ereim.
-Vezess oda!
Nézek rá egyből válasszal a számban. Elindulunk. Ő repülve, én futva, amilyen gyorsan csak lehet. A barlangunktól nem messze, a Trónszírt lábánál meglátok pár oroszlánt körülállni. Biztos ott vannak...és mennyire igazam van. Ahogy odaérünk, saját vérében feküdve látom Seraphinát.
-Seraphina! Mi történt?!
Kérdeztem tőle aggódva és félve ahogy mellé futok.
-Sajnálom Uram...egyedül menekültem el...a füves részt elfoglalták...sajnálom Szimba...elvesztettük ezt a csatát...
Mondja nekem eléggé lassan és nehéz lélegzetekkel. Eléggé régóta vérezhetett már ha ezek után a mondatok után pár másodperccel meg is halt már a szemeink előtt. Szomorúan körbe nézek majd újra rá.
-Ne sajnáld Seraphina...ti mindent megpróbáltatok...dicsőség a hősöknek....
Súgom fájdalmasan a füleibe, majd felállok.
-Temessétek el...most ne nagyon zavarjatok...gondolkodnom kell...
Mondom gondterhelten, majd elindulok fel újra. Zazu itt jön mellettem.
-Kionék hol vannak?...
-Nem olyan rég mentek el...küldetésük akadt..Kiara pedig elment vadászni Zuriékkal.
-Várj..vadászni?...Hova?!
Kerekednek ki a szemeim.

Mindeközben az őrség...

Kion szemszöge:
Eléggé felgyorsultak a dolgok...nem tudtunk hirtelen hova kapkodni, annyi minden lett. Ismeretlen király gepárdok elkezdtek vadászni a területeinken csak úgy a semmiből.
-Hol van Fuli?!
Kérdezte Bunga kissé feszülten.
-Nem lényeg! Majd becsatlakozik! Most az a dolgunk hogy megvédjük azokat az antilopokat!
Mondom levegő után kapkodva. Sietve futunk, mintha nem is futnánk hanem repülnénk. Kell is most...amint végre odaértünk, meglátjuk a betolakodókat.
-Rendben van! Beshte, Bunga, ti négyet zavarjatok el, Ono! Te és én a maradék négyet intézzük!
-Igen is, Kion!
Mondja mindenki egyszerre.
-Míg Büszke Birtok él....
-Az őrség nem henyél!
Kezdem el, és együtt fejezzük be. Ketté válunk, és én meg Ono ráfutunk négyükre. Nem nagyon számítanak ránk, ezért is lepődnek meg annyira mikor Ono és én egyszerre terítjük le őket.
-Aww...mivan?!
Néz fel az egyik. Eléggé véresek és kissé sebesültek...ez kissé összezavar engem.
-Ti meg kik vagytok?! Mit kerestek itt és miért vadásztok az antilopokra?!
Kérdeztem tőlük fenyegetően. Az én területemen ok nélkül nem fognak vadászni.
-Inkább az a kérdés..hogy az ott mi?!
Néz el a másik oldalzra mögém. Odanézek, és egyből meghallom Ono hangját.
-Vigyázz Kion!
Nézek előre, és egyből egy hangos pofon csattan el az arcomon, úgy hogy egy jó ideig a földön csúszok. Erre nagyon nem számoltam...mi a baj velem?!....kis idő múlva felállok. Kettő valahogy eltűnt a semmibe, de Ono próbálja a másik kettőt feltartóztatni.
-ELÉG LEGYEN! ONO, GYERE IDE!
Mondom kiabálva és hangosan. Ono hallgatva rám egyből idejön hozzám. Meg se várva a kettő idegen lereagálását, oroszlánok jelennek meg az égen, majd elordítom magamat. Ezzel jó messzire elhajíntva őket.
-Gyere, Ono! Itt most nagy baj van, keresd a gepárdokat!
Mondom neki hangosan hogy hallja.
-Igenis Kion!
Mondja le. Nem tudom mennyi ideig van fent, de egy jó idő volt mire le jött.
-Kion! Ezek eltűntek!
-Ó, ne....siessünk Beshteiékhez, gyorsan!
Mondom komolyan és kissé féltve őket.