Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

12. Fejezet: A Megbeszélés napja

Kion szemszöge:
Miután visszaértünk, elkezdtük a magunk és mások gyógyítását Rafiki segítségével.
-Szerencsétek van hogy ennyivel megúsztátok.
Mondta Rafiki komolyan.
-Igen, én is tudom Rafiki...nem számítottam azzal hogy ilyen csúnyán elvernek és hogy el kell menekülnünk...
Mondom neki hibásan érezve magam, hiszen az én ötletem volt ez a egész ötlet.
-Hát tényleg eléggé csúnya volt. Azt hiszem ezzel fel is írhatunk jó pár bukást.
Mondja Bunga elképedve, hát Fuli ezt se hagyja szónélkül.
-Nekem mondod? Crystal már nem tudom hányszor, de már megint elvert... Veszélyes ez a lány. Én mondom!
Mondja Fuli, közben sebeit nyaldossa.
-Hát ez tényleg nem volt semmi..elbuktuk, túlerőben voltak, meg többen is.
Mondja Ono, közben takarítja magát.
-Sajnos van ilyen, nem lehet vele mit kezdeni.
Szólal meg Rafiki.
-Tudom Rafiki...de ez az én hibám, én találtam ki ezt az ötletet.
Nézek rá.
-Had fejezzem be. Sajnos van ilyen, nem lehet vele mit kezdeni. Az oroszlán őrség se győzhet mindig. De a lényeg az hogy kilehet javítani a hibát.
-Igazad van Rafiki. Majd legközelebb jobban gondolkodom rajta.
Mondom már egy kis vigyorral, de még mindig hibásnak érzem magam. Szerencsére azért Wemat visszaszereztük, és most Jasiriékkel van.

Jeremy szemszöge:
Éppen megyek a területemen és végigmérem hogy nincs-e esetleg baj. Mivel nem észlelem hogy baj lenne, mosolyogva megyek vissza páromhoz a barlangunkba.
-Na? Minden rendben?
Kérdezi tőlem arcomat vadászva mikor visszaérek.
-Szerencsére minden rendben, mint minden nap.
Mondom fülig érő vigyorral, mikor ő higgadtan felsóhajt.
-Akkor rendben. Amióta uralkodunk, nincsen semmi baj se.
Mondja elgondolkodva. Talán ez csak egy nagy véletlen? Vagy tényleg ilyen jó itt a biztonság és a vezetés? Nem tudom, de annak örülök hogy minden rendben itthon.
-Igen, tényleg nincs. Szerencsére.
Mondom kuncogva, és ő is elkezd kuncogni, majd összeérintjük egymás orrát. Éppen húzodnánk el egymástól, mikor jön az egyik katonánk.
-Uram! Elnézést ha zavarok! De egy nagyon fontos üzenet érkezett a lánya klánjából!
Mondta komolyan.
-Mi? Micsoda?!
Kérdezte kicsit idegesen párom, Mary.
-Jött egy hiéna a klánjából, ő jobban eltudja mondani.
Mondja a katona, majd elmegy a hiénához és vele jön vissza. Ez az egyik hiéna akit személyesen is ismerünk a párommal, és barátok is vagyunk.
-Szia David! Milyen üzenetet hoztál nekünk??
Kérdezte párom még idegesebben.
-Hát mindent csak nem jót...nem olyan rég megtámadtak minket az ellenséges erők. Nem veszítettünk, sőt, győztünk kétszer is. De ez ellen tenni kell. Megtapasztaltam milyen rossz az élet ott.
Mondja eléggé vérkomolyan, párom meg morgásba kezd.
-Ez teljesen elfogadhatatlan!
-Hát mivel csak úgy megtámadtak, azt nem nézhetem tétlenül. Vannak sebesültek? Ha igen, mennyi?
Kérdeztem tőle.
-Nálunk nem nagyon sérültek meg. Igazából mindenki megúszta karcolásokkal. De az ellenség viszont kapta.
Mondja mosolyogva, és büszkén.
-Az remek. Viszont ezt nem fogom szónélkül hagyni. Holnap ugyan ide gyere, és elkísérsz minket Crystal területére.
Mondom neki intézve a dolgot.
-Megértettem.
Biccent egyet, és elmegy.
-Mit tervezel?
Kérdezi tőlem párom.
-Beszélgetni azzal az oroszlán királlyal...Megbeszélni vele pár dolgot. Ha nem jön össze, akkor tragikusabb módszert veszek elő.
Mondom elgondolkodva.
-Ne...Nem mindig tesz jót a tragikusabb...
Mondja nekem Mary, és hozzámdörgölödzik.
-Hát ez éppen azért szól hogy jó legyen másnak. Hát egy csomó életet kiszorítanak a rossz életbe. Ezt nem hagyhatom, barátokról van szó, meg a lányunkról is.
Mondom neki értelem szerűen.
-Csak ígérd meg hogy minél jobban azon leszel hogy békés legyen a beszélgetés.
Mondja nekem vigyorogva, majd megnyalja szám oldalát és elindul a barlangunkba. Elindulok utánna.
-Azon leszek leszek, megígérem. Ne aggódj.
Mondom neki én is vigyorogva, majd lefekszik. Lefekszek mellé én is. Kicsit még elbeszélgetünk, majd lefekszünk aludni. Reggel felkelünk, és elmegyünk egy kicsit lazulni a közeli parthoz, ahol minden afrikai állat békességben él. Nagyon sok dolgom volt vele hogy elérjem ezt a szintet, de megérte ez a csomó év munkája. Mikor odaérünk, befekszünk a félig meleg vízbe. A terület elég szép volt. Zöldes fűvel beborított lapos talajú pálmafákkal ellátott oázishoz hasonló témával volt tele. Állatok sokasága is belepte. Igazi békés forrás volt az állatok számára.
-Ez mindig jó meleg.
Mondja párom nyugodt hangon.
-Hát szerencsére igen, örüljünk neki.
Mondom vihogva.
-Ezután együnk, jó?
Kérdezte párom kedves hangon.
-Rendben, nekem megfelel.
Mondom vigyorogva. Innentől kezdve csak pihentünk, addig amíg nem jött ide egy katonánk.
-Uram! Elnézést a zavarásért! Itt van a tegnapi hiéna!
-Rendben, kísérje ide.
Mondom neki, majd elmegy. Kis idő elteltével ide is érnek.
-Szervusz David!
Köszöntöm őt mosolyogva.
-Üdv mindkettőtöknek.
Néz ránk bazalyogva.
-Nem jössz be egy kicsit? Utánna megyünk vacsorázni, velünk tartasz majd?
Kérdezte tőle a feleségem kedvesen.
-Hát veletek tarthatok végtére is...
Néz a vízbe, majd mellénk ül.
-Szóval, mi lesz-hogy lesz?
Kérdezte David izgatottan.
-Először is, megreggelizünk ezután.
Mondta szerelmem, majd rám néz folytatás gyanánt.
-Másodszorra meg az, hogy elkísérsz a lányunk klánjához, utánna meg arra a Büszke Birtokra, vagy mi a neve.
Mondom folytatva. Erre csak rábólintott.
-Nade, addig pihenünk!
Mondja a kedvesem egy mosoly kíséretében, majd azt is tesszük.
Egy jó idő után már megérezzük hogy már eléggé éhesek vagyunk, szóval elmentünk enni. Miután ettünk, összegyűlt pár katonánk az útra meg a biztonságunkra.
-Ez így jó lesz..
Mondja életem szerelme nekem kicsit nyugtalanul.
-Én se nagyon várom, de tenni kell ellene. Tudod nagyon jól.
Nézek szemeibe.
-Tudom...
Sóhajt fel.
-Szóval, mehetünk?
Jön ide hozzánk David. Mindketten csak bólintunk, majd elindulunk. Elhagytuk a határunkat, és beértünk Zordföldébe. Nem igazán a legszebb látvány tárult elénk. Sivár, kopár, mindenhol dombok, szárazság, kihalás, és reménytelenség szerepe töltötte be a helyet.
-Szóval..ez lenne..ez lenne Zordfölde?
Kérdezte társam elszörnyedve.
-Igen, személyesen is.
Mondta David közepes hangon, mint aki már megszokta volna ezt a helyzetet. Fogalmam sincs hogy hogy lehetne ezt megszokni.
-Hát ez tényleg zord a javából...
Mondom elgondolkodva. Rosszabb a helyzet mint gondoltam. Nem sokára oda is értünk lányunk klánjához. Lányunk párja, Janja fogadott minket.
-Szia Janja.
Köszönt neki párom, én csak biccentettem neki köszönés képpen.
-Üdvözöllek titeket szerény hajlékomban. Remélem otthon érzitek magatokat!
Mondja nevetve. Kérdőn nézek rá.
-Mindegy...Crystal a barlangunkban van, odavezetlek titeket. Szegénykém kicsit kivan....
-Mi történt?
Kérdezte Mary aggódva. Szép lassan elmesélte a hiéna a történteket. Néhol meglepődtünk, néhol nem hittük el a dolgot néhol meg feszültség fogadott el.
-Hát....Ez eléggé érdekes volt.
Szólalt meg párom kicsit kínosan. Én még nem igazán fogtam fel a mondottakat.
-Hát az..és...ő akar kölyköt?
Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Igen, akar.
-És te?
-Akarok. De amíg tart ez a konfliktus..nos...nem nagyon akarok belemenni, és veszélyeztetni a kölykünket, ha olyan lenne. Remélem megértik.
Néz ránk őszintén.
-Persze, megértjük. Ez eléggé szép dolog. Mondtad már ezt neki? Hogy majd akarsz egy vagy több saját, és vérszerinti kölyköt?
Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Nem. Még nem igazán. Tervben van, de még nem.
-Csak nehogy elmaradjon!
Mondja feleségem felnevetve.
-Hát valahogy nem kéne.
Néz a földre, majd újra ránk.
-Akkor menjünk! Ne várassuk meg!
Mondja, majd elindul. Megyünk utánna. Kis idő múlva egy barlanghoz érünk, megparancsolom a katonáinknak hogy álljanak meg itt. Bemegyünk, a lányom éppen alszik a földön. Szegény hogy kilehet.
-Látom alszik...szerintem mi nem is zavarunk.
Suttogom oda páromnak, ő csak bólint szótlanul, majd kimegyünk mindannyian.
-Ki lesz az aki elkísér minket Büszke Birtokra?
Kérdezte tőle párom kíváncsian.
-Én itt maradok Crystallal, de Cheezi és Chungu elvisz oda.
-Azok meg kik?
Kérdeztem tőle összezavarodva.
-Két hiénám.
Mondja nekem vigyorogva, és meg bólintok neki felvilágosulva. Ő elmegy valahova, és a katonáimra nézek.
-Büszke Birtokon legyetek felkészülve. Bármi kisülhet abból a beszélgetésből, ahogy az oroszlánokat ismerem.
Mondom komolyan, ahogy visszaemlékszek pár dologra.
-Igen, az azért eléggé betette a cérnát nekem is...
Bújik hozzám a párom. Ettől jobb kedvem lett.
-Rendben uram. Készen állunk bármire.
Mondja az egyik katonám teljes komolysággal a hangjában. Én csak bólintok neki. Nem sokkal később Janja visszajön másik kettő hiénával. Hát nem éppen a legokosabbaknak tünnek.
-Itt is volnának! A két legmegbízhatóbb hiénám! Cheezi és Chungu!
-Igen, mi lennénk azok!
Mondja Cheezi nevetve, de Chungu rákontrázik.
-Igen, mi vagyunk azok!
Mondja szintén nevetve. Páromra kissé furán nézek, mint aki azt akarja mondani hogy "ezeknek nincs ki a négy tappancsuk". Ő csak furcsálva bólint. Ezek nem éppen arról a nagy okosságukról híresek.
-Szőragyúak! Elég legyen, legyetek normálisak!
Iramodik rájuk Janja, egyből be is fejezik. Ezt azért nevezem.
-Akkor indulhatunk.
Mondom nekik, majd elindulunk. Miközben megyünk, nézem a száraz és kopár területet. Gyűlölöm. Nem tudom szebben megfogalmazni érzéseimet a hely iránt.
-Szép hely...
Mondja Mary lenéző hangon.
-Valahogy én is így gondolom...
Mondom neki.
-Hát nekem igazából tetszik!
Mondja Cheezi nevetve, majd Chungu szól utánna.
-Ja! Csak az a kár hogy se kaja, se inni, tiszta szárazság...Büszke Birtokon pedig van minden. Innivaló, kaja, zöld fű, meg minden!
Kezdi el sorolni. Ezek tényleg jobban hangzódnak mint az itteni élet.
-Hidd el, megoldjuk hogy jó legyen nektek, valahogy.
Javítom ki magam.
-Igen, ez így tényleg nem állapot.
Mondja párom rögtön utánna.
-Haha! Köszi!
Mondja Chungu mosolyogva. Mi csak mosolyogva biccentünk. Végre odaérünk a határhoz, ami egy...Tó???
-Ez...Ez a határ...?
Kérdeztem szétnézve és meglepve.
-Pontosan!
Szólalt meg nevetve Cheezi.
-Hát ez így szuper! Mehetünk!
Mondom, majd ők elindulnak. Katonáimra bólintok, hogy készüljenek fel bármelyik következő pillanatra. Azok is csak bólintanak hogy értik, majd elindultunk utánnuk. Ahogy mentünk, friss virág és fű illat csapta meg orrunkat, mint mi nálunk otthon. Egy csomó zöldellő fs mellet is elmentünk. Na ez gyönyörű. Nem úgy mint a másik.
Ahogy mentünk előre, az állatok kezdtek elfutni meg megijedni. Mivan, ezek szellemet láttak? Vagy nem láttak még ennyi vadállatot együtt?
Tört elő fejemben egy csomó kérdés, és azokra kerestem a választ, de inkább eltereltem őket.
Hirtelen egy nagy kiabálás zavarta meg azt a csendet amit a nyugodtság árasztott ki magából.
-Cheezi! Chungu! Mit kerestek itt?! És...Ezek kik?
Jött felénk egy gyerek csapat a messzeségből, majd előttünk megálltak. Nem tudtam mire vélni ezt a marhaságot, csak annyit vettünk észre hogy Cheezi és Chungu meghátrálnak félve pár lépést.
-Kion! Nem azért vagyunk itt hogy rosszat csináljunk! Esküszöm!
Mondja Cheezi remegő hanggal.
-I-igen! Csak a....A valamilyen királyság királypárjár hoztuk ide!
Mondja neki, erre a kis oroszlán meglepődik.
-Micsodát? És kicsodát?
Kérdezte értetlenül. Ezzel előre is léptem.
-Engem! Én Jeremy vagyok, a Király Gepárd Királyság királya. Ő itt a feleségem, Mary.
Nézek páromra mosolyogva, és visszamosolyodik rám. Visszanézek az oroszlán szemeibe.
-Ők meg itt a katonáim. Cheezi és Chungu velem vannak, az én védelmem alatt. A királyhoz jöttünk beszélgetni. Nagyon fontos. Most.
Mondom komolyan.
-Mi okból kell beszélgetni?
Kérdezte kíváncsian.
-Fiam. Legyen annyi elég hogy nem tudsz semmiről. Ez maradjon is így. Nem veled van beszédem. Vigyél a királyhoz, HA megkérhetlek.
Mondom neki teljes komolysággal a hangomban.
-Hát..rendben..
Mondja majd elindul. Utánnuk indulunk, és megyünk. Eléggé sebesen néznek ki. Vajon velük is harcoltak?
Kezdtem el magamban feltenni a kérdéseket, majd Cheezire néztem.
-Ők az oroszlán őrség? Velük is harcoltatok?
Kérdeztem kíváncsian Cheezit, de helyette más válaszolt.
-Igen, mi vagyunk az oroszlán őrség. És igen, velünk harcoltak. Téged ez honnan foglalkoztat? Meg honnan tudod egyáltalán?
Kérdezte a kis oroszlán gyanakodva.
-Neked ehez semmi közöd sincs, oroszlion.
Mondom komolyan.
-Orosz micsoda?
Nézett rám hátra. Én csak megráztam a fejem.
-Semmi. Ne foglalkozz vele.
Legyintek egyet. Csak furcsálva elfordul.
Nem sokára egy nagy kőhalmazt látok meg a láthatáron.
-Szép kövek.
Mondja a párom mosolyogva.
-Azt mi úgy nevezzük hogy Trónszirt! Ott vannak a királyok helye!
Szólal meg a méhészborz.
-Egy nagy kőhalmazon?
Kérdeztem értetlenül.
-Az nem csupán egy kőhalmaz. Egy csomó oroszlánnak add lakóhelyet. De legjobban a királyi családnak, nem igaz, Kion?
-De, igen, pontosan Bunga.
Mondja az oroszlán fiú mosolyogva.
-És ha szabad tudnom, honnan tudjátok ilyen pontosan?
Kérdeztem tőlük kíváncsian.
-Hát Kion a legjobb barátom! Egyben a királyi ág fiú leszármazottja!
Mondja boldogan Bunga.
-Szóval, ez az oroszlion a királyi család egyik rokona?
Kérdezten mégkíváncsiabban.
-Igen, az vagyok.
Mondja mosolyogva. Csak biccentek hogy értem. Jó idő múlva odaértünk a kőhalmazhoz.
-Rendben, várjanak meg itt minket. Nem sokára jövök apámmal meg anyámmal.
Mondja, majd elmegy. Én csak leülök ahogy párom is.
-Ch...Oroszlionok...Nem nagyon szeretem őket...Ezek után mégjobban nem...
Sóhajt fel párom.
-Hát valahogy körülbelül én is ezt mondom.
Mondom egyetértve vele.
-Viszont próbálj minél békésebben beszélni. A rosszat meg valahogy tartsd távol a témádban, ha teheted.
Mondja egy kedves mosollyal és szemeimbe néz. Én csak felsóhajtok.
-Rendben, ne aggódj..Megpróbálom..
Suttogom neki halkan és megcsókolom, amit vissza is ad. Kis idő múlva elhúzódunk egymástól mikor megjönnek az oroszlánok. A két nagy oroszlán meghajol, ahogy én is meg párom is.
-Üdvözletem! Én Szimba vagyok, ő itt a párom Nala. Mi vagyunk Büszke Birtok királyi családja.
-Üdvözletem! Én Jeremy vagyok, ő itt a párom, Mary. Mi ketten a Király Gepárd Királyság királyi párja vagyunk.
Biccentek nekik, majd szerelmemre nézek.
-Jól ékezett meg az a hír hogy beszélgetni kívánnak velünk?
Kérdezte a hím oroszlán kíváncsian. Én csak szónélkül bólintottam.
-Rendben, akkor menjünk fel a barlangunkba és ott beszélhetünk.
-Nekem jó!
Mondja párom mosolyogva, majd elindulunk felfelé a barlangba. Elég szépen volt fenttartva ez a hely is. Mikor végre felértünk, mindenki leült és egymásra néztünk.
-Szóval..
Sóhajt fel Szimba.
-Minek köszönhetjük személyes és hirtelen látogatásukat?
Kérdezte tőlünk egy tisztességes hangnemben. Feleségem ekkor előrébb lép.
-Először is, köszönjük hogy ily barátságos módon fogadtak minket.
Mondja mosolyogva, és én is meg ő is bólintunk Szimbának és Nalanak. Ők is visszabólintanak, majd párom folytatja.
-Nekem és a férjemnek van egy lányunk, akit nevezetesen Crystalnak hívják.
Ahogy kijön feleségem szájából, a piros, felzselézett hajú kis oroszlánnak kikerekednek a szemei.
-Apa, ő az a lány aki megtámadta Janjaékkal Jasiriéket!
Megy apja mellé.
Szimba ránk néz elgondolkodva, és felsóhajt.
-Szóval..Milyen okból is jöttek önök hozzánk?
Kérdezte tovább tőlünk a nagy hím oroszlán még mindig tisztességes hangnemben.
-Éppen a hiénákról lenne szó. Szerintem nem éppen a legszebb dolog, hogy ennyire kivannak diszkriminálva erről a szép és lakható helyről a kopár, sivár, életmódnak nem megfelelő helyre.
Lépek előrébb én is, és Szimba szemeibe nézek.
-Tudom, nem éppen a legmegfelelőbb dolog, de maguknak harcolták ki.
Mondja őszintén.
-És mivel? Már az elején így bántak velük, amióta csak léteznek. Lehet nem éppen a legrendesebbek, de ez egyedül és csak is maguknak köszönhetően.
Mondom komolyan, és kicsit összehúzom a szemeimet.
-Az a baj hogy ők nem éppen a legbarátságosabbak és veszélyesek is.
Mondja ő is őszintén.
-Hm...Érdekes...Mi hiénákkal is élünk, teljes barátságban vagyunk velük nagyon régóta. Eddig soha nem okoztak nálunk semmi bajt. És rendesen is bánunk velük, nem kezdjük el kergetni, ütni-harapni őket.
Mondom neki egy békés mosollyal, és szemeibe nézek.
-Nálunk mindig is bajt csináltak és csinálnak. Nem tehetjük hogy ide engedjük őket. Sajnálom, ez a végleges döntésünk. Nem fogom kockáztatni a népem éppségét.
Mondja komolyan, és a mosolyom eltűnik.
-Nos, ez esetben..Mi távoznánk is.
Biccentünk nekik, majd elindulunk kifelé. Marymre nézek.
-Ez nem lesz jó...
Sóhajtom el magam és ő is. Hosszú séta után visszaérünk Janjaékhoz. Kíváncsian néz ránk amint visszaérünk.
-Na, mi történt? Mi volt?
Kezdett el kíváncsisága feljönni.
-Legyen annyi elég, hogy készüljetek ti is egy közeli háborúra...
Mondom komolyan, és kikerekedett szemekkel bólint. Mi elindulunk felkészíteni a katonáinkat.

(Na, itt is lenne a következő része :'D remélem tetszett, ha igen, kövesd továbbra is, szia!^^)