Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

13. Fejezet: Nyugalom után veszteség

Kion szemszöge:
Nem túl boldogan néztem az újonnan érkezők után. Valamiért...valamiért olyan rossz érzés fogott el...
-Apa?
Nézek apámra aggódalmasan.
-Igen, Kion?
Néz rám ő is úgy, mint a többiek is eléggé feszült hangulattal.
-Én...nem tudom...olyan rossz érzésem van ezzel a helyzettel kapcsolatban..
-Nekem sem tetszik...olyan mint ha készülnének valamire...de nem jóra.
Szól közbe Fuli szintén aggodalmas hangzással.
-Igen, ezt én is érzem. De semmiképpen nem fogjuk a véletlenre bízni. Kion!
Néz rám komolyabban, és én is előveszem a komolyabb énem.
-Igen, apa?
Kérdeztem tőle kíváncsian, pedig nagyon is érzem hogy mit akar tőlem.
-Készítsd elő az őrséget. Meg párszor nézzetek a fejükre. Erre leginkább majd Ono lesz az alkalmasabb.
-Tehát azt kéred hogy Ono kémkedjen utánnuk? Nem is rossz ötlet.
Mondom jobban fellelkesülve, de ekkor Beshte sejtelmesen megköszörüli torkát a figyelemért amit meg is kap.
-De Kion, mi lesz Crystallal? Tudod hogy miatta eléggé furfangosabbak. Meg eddig valahogy mindig túl járt az eszünkön, de ezt már megtapasztaltuk.
-Az is igaz...Egyedül ő az értelem Janjaéknál...
Mondja Fuli felsóhajtva és elgondolkodva.
-Hát az biztos hogy tudja a dolgát! Ha nem Janjaék oldalán lenne, biztos hogy bekerülne az Őrségbe!
Szólal fel Bunga hirtelen és jó kedvűen.
-Bunga...
Sóhajtok fel kicsit rossz kedvűen.
-De most miért? Ez így van nem?
Kérdezte értetlenül, hiszen nagyon jól tudja hogy igaza van.
-Bunga, gondolkozz...
Mondja a gepárd lány komorabban és komolyabban, ez miatt meg is húzza magát egyből a méhészborz.
-De hiszen én gondolkodom..
Szedi ki magából kicsit csalódottan és halkabban.
-Skacok, nyugalom...majd később átbeszéljük a dolgokat...
Nézek rájuk kicsit könyörögve hogy végre fejezzék be.

Fuli szemszöge:
Morogva felsóhajtok, de bólintok egyet. Kis idő múlva elgondolkodok, és mosolyogva nézek Kionra.
-Rendben Kion. Viszont én elmegyek Jasirihez ha nem bánod.
-Rendben...de miért?
Kérdezte tőlem kíváncsian, és csak legyintek egyet.
-Csak, tudod Kion. Úgy még sosem beszélgettem vele, meg ismerkedni se. És gondoltam itt az ideje most már.
Mondom őszintén és vigyorogva.
-Nem rossz ötlet. Rendben, menjél, de később találkozzunk. Még a terveinket is megkell alaposan tervezni.
Mondja már ő is mosolyogva, és bólint egyet ahogy én is. Végül sok időzés nélkül elindulok. Sokat nem is kellett mennem. Látom hogy kint nézelődik ülve, vállaimat megrántva odamegyek csendben.
-Talán zavarok?
Kérdeztem tőle egy pimasz mosollyal, majd kikerekedett szemekkel néz rám.
-Fuli!
Ijed meg egy kicsit, és a szemeimbe néz.
-Te hogy-hogy idejöttél?
Kérdezte tőlem érdeklődve, és csak szimplán leülök mellé.
-Gondoltam lejövök hozzád beszélgetni, mert miért ne?
Kérdezem tőle kuncogva, és ő is elkuncogja magát.
-Köszönöm....már épp kezdtem unatkozni!
Biccent nekem egyet, és bazalyogva én is kifelé nézek.
-Hát na, most láttam az idejét ennek.
-És milyen jól láttad!
Bök meg egy kicsit, és én is őt mire felszisszen. Most eszembe jutott hogy eltört a mancsa.
-Jaj, bocsánat...elfelejtettem hogy a mancsodat eltörték..
Mondom neki egy bocsánatkérő hangon.
-Á, semmi baj, Hakuna Matata!
Közli velem somolyogva. Csak simán vihorászok rajta, és témát váltok.
-Mennyire érzed magad jobban?
Szemügyre veszem tekintetét kíváncsiskodva.
-Hát...egy nagyon nagyon picit jobban már...
Nyilatkozza jobb kedvűen, és elégedetten bólintok neki egyet.
-Akkor jó, mert csak...
Mondanám tovább, de közbeszól.
-Egyébként szeretném személyesen is megköszönni tőled meg az Őrségtől is hogy kimentettétek Wemat.
Kezdi el pásztázni szemeimet nagy és őszinte hálával.
-Ó, ugyan már...
Legyintek egyet büszkén.
-Mi vagyunk az őrség. Ez a dolgunk, persze hogy megmentettük. Na meg ugye mégis csak barátok vagytok. Barátokat meg nem hagyunk a rosszban, ugyebár..
Nézek a szemeibe pimaszan, de egy őszinte tekintettel is megfűszerezve.
-Mi ez a pimasz vigyor?
Kérdezte tőlem értetlenül. Végül is megértem, nem nagyon adott okot erre a tekintetre.
-Ja, semmi. Csak visszaemlékeztem az első találkozásunkra.
-Ó, arra mikor Kiont visszakísértem, és azt hitted hogy bántani akarom ezért majdnem megtámadtál?
Kérdezi tőlem kíváncsian, majd elkezdi szemeivel pásztázni a nagy zöldellő területet.
-Hát na igen...bocsánat azért is, csak tényleg azt hittem hogy rossz dolgokat akartál tenni Kionnal...
Nézek rá bűnbánóan és hibáztatva magam.
-Nyugalom, végül is nem lett belőle semmi rossz dolog.
Néz rám egy nyugodt és egy amolyan "nem történt semmi" arccal. Válaszom csak egy biccentés a fejemmel. Végül egy csomó kérdés elkezd keringeni az agyamban.
-Jasiri, lehet pár kérdésem?
-Persze, mik lennének azok?
Kíváncsian kezdi el vizslatni arcomat mikor a szemeimbe néz.
-Az első az lenne, hogy te mit vársz a jövőben? Vagyis...mire számítasz? Szerinted mi lesz a jövőben?
Kérdem tőle kíváncsian. Kicsit meglepődik a kérdésemtől, és végül néz maga elé gondolkodva.
-Hogy mit várok a jövőtől? Ez igen jó kérdés. Szeretném ha a mostani helyzet nem állna fent később. Mármint...mármint hogy békesség legyen, meg hogy visszakapjuk a területünket, meg ilyenek. Szóval csak jót.
Meséli nekem egy fülig érő mosollyal, és végül a szemeimbe néz továbbra is.
-Hah..békesség...ami sosem fog eljönni...
Sóhajtok fel fáradtan, és végül a kinti állatokat kezdem el nézni.
-Fuli...nyugi, egyszer elérjük azt is hogy teljes békesség legyen. Ha nem is most, akkor majd egyszer valamikor.
Mondja nekem egy kedves és őszinte hangsúllyal. Ettől visszamosolygok, majd végül meghallom Kion hangját hogy megszólal a hátunk mögül.
-Hát ti meg mit csináltok itt?
Kérdezi tőlünk kíváncsian és vigyorogva.
-Ó, szia Kion!
Köszönök én is Jasiri neki szinte szinkronban.
-Semmi fontosabb dolgokról. Csak arról hogy hogy találkoztunk a múltban, meg hogy miket várunk el a jövőtől.
Néz Jasiri Kionra egy nagy vigyorral.
-Á, értem.
Mondja mosolyogva, majd pár másodperc múlva egy kicsit komolyabb arcot kezd el vágni.
-Fuli, gyere, menjünk. Most beszéljük át a terveket amik meg fontosak lennének.
Mondja komolyabban, és magabiztosan és engedelmeskedve bólintok neki.
-Rendben Kion. Jasiri, majd jövök máskor is, csak mint hallottad, fontos dolgom van.
Nézek rá, és egy egyetértő mosollyal bólint. Ezután én és Kion elindulunk az Őrség barlangjába. Kicsit zavaró volt, de főleg azért mert az út teljesen csendben telt el. Viszont ez az érzés akkor se múlt el mikor beértünk. A többiek már ott voltak, eléggé...feszülten... Mondjuk a jelenlegi helyzetben meg is értem hogy miért. Csak csendben helyet foglalok Bunga mellett. Kion meg szokásához híven elénk, de eléggé közel.