Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

4. Fejezet: Kimenekítés

Fuli szemszöge:
Nem tudom mióta lehetek itt, de elég régóta. Próbálok folyton segítségert kiabálni, de semmi. De nem adom fel akkor sem.
-Hello! Valaki? Beshte? Bunga? Akárki?? Segítség!
Kérek segítséget kétségbeesetten már. Elkezdem kaparni a bejáratot eltorlaszoló köveket, de nem haladok semmire se.
-Nagyon jó...sötét is van, és nem hall meg senki sem...
Elkezdem megint kaparni, de csak pár kis darab fény szűrődik át, de azzal nem tudok mit kezdeni. Se kinézni rajta, se azt hogy megvilágítsa egy kicsit ezt a barlangot.
-Jó! Feladom!
Mondom majdnem kiabálva, majd lefekszem. Körülbelül már este lehet, mert már nagyon fáradt vagyok, ezért le is fekszem.

Reggel

Őrség:
Miután Fulit nem találtuk meg tegnap mikor eltűnt, így feladtuk és elmentünk aludni. Majd ma elkezdtük újra keresni.

Kion szemszöge:
A többiek elé állok.
-Skacok, figyeljetek, én elmegyek Jasirihoz, hogy segítséget adjon, meg a klánja is.
Mondom nekik, majd bólintva reagálnak. Majd Bunga előjön.
-Ne aggódj, vigyázok én az őrségre!
Mondja mosolyogva, és bólintok, és jelzek Ononak hogy kövessen, és jön is utánnam.
-Igen, Kion?
Kérdezi meg tőlem Ono.
-Figyelj...tudom, Bunga a legjobb barátom, de nem neki való ez a őrség vezetés.
Mondom kuncogva, és ő is kuncog.
-Így téged szeretnélek megkérni hogy vigyázz az őrségre.
-Ne aggódj Kion, meglesz!
Mondja nekem csendben majd elköszönök, és elindulok. Kis idő múlva Zordföldére is érek, majd belépek. Körbe nézek, sohase tetszett az, hogy ott Zordföldén minden sziklás és kanyonos meg száraz. Mindig is sajnáltam az itt élőket ez miatt, de ők választották ezt az utat. Kis idő múlva Jasiri területére érek, és meglepetés fogad.
-Kion!
Mondja egy ismerős hang, és a földre lök, és mosolyogva nézek rá.
-Szia Jasiri.
Mondom neki mosolyogva, és elneveti magát.
-Szép meglepetés, nem?
Kérdi tőlem kuncogva, és leszál rólam. Fel is állok, és vigyorogva nézek rá.
-Igen, nagyon is...de...tudsz segíteni?
Nézek rá.
-Persze, miben?
Kérdi tőlem egy rosszalló tekintettel.
-Fuliról lenne szó...
Elmesélem neki a dolgokat.
-Ó...
Gondolkodik el.
-És szeretném a te meg a klánod segítségét is.
Nézek rá reménykedve.
-Persze hogy segítünk! Nektek bármikor!
Mondja egy nagy mosollyal, majd el is indul. Én meg utánna, közben vele beszélgetek.
-Köszi hogy segítetek.
-Ez természetes.
Mondja a szokásos aranyos mosolyával, majd beljebb is érünk.
-Te várj itt Kion.
Mondja nekem, és elindul befelé. Pár perc múlva őt is meg a klánját is meglátom. El is kerekednek szemeim.
-Így már jó?
Kérdi tőlem a közben ideért Jasiri.
-Nagyon is!
Mondom mosolyogva.
-Indulhatunk?
Kérdi tőlem.
-Persze!
Mondom, és el is indulok, majd egy kis utazás után visszaérünk Büszke Birtokra, ami már füvesebb, tele van fákkal, teltebb az élet, és sok az itató is. Visszamegyünk Onoékhoz.
-Találtatok valamit?
Kérdem tőlük kíváncsian.
-Semmit!
Mondja Bunga reménytelenül.
-De nem adjuk fel!
Mondja Beshte.
-Hát nem is!
Mondom, majd mindannyian elkezdjük keresni.

Fuli szemszöge:
Békésen alszom, majd a korgó gyomrom felébreszt.
-Enni kéne....de nincs mit...
Morgon magam alatt szomorúan, majd lépteket hallok. Egyből el is kezdek kiabálni.
-Hello? Ki van ott?? Segíts kérlek!
Kiabálok oda neki. Meg is hallom hogy felém közeledik valaki.
-Ki vagy te?
Kérdem tőle.
-Te vagy az Fuli?
Kérdezi tőlem. Ismeretlen a hangja.
-Igen, de te ki vagy??
Kérdem tőle újra.
-Nem ismersz, de én Jasiri klánjának az egyik tagja vagyok, és pont téged keresünk.
Mondja, amitől izgatottá válok.
-Szuper! Szólj nekik hogy jöjjenek! Itt vagyok!
Nem tudom mit reagált erre, de azt hallottam hogy elmegy. Nem tudom mennyi ideje ment el, egyszerűen már összefolyt az idő. De meghallom hogy többen is jönnek már, és meghallom azt a hangot, amit már vártam.
-Fuli! Ott vagy bent?
Kérdezi meg tőlem Kion.
-Igen Kion! Én vagyok!
Mondom kiabálva.
-Most pedig szabadítsatok ki!
Mondom türelmetlenül.
-Rendben! De akkor menj arrébb, mert bármikor rád dőlhet ez a sok kő!
Nem is kell kétszer mondani, arrébb is megyek.

Bunga szemszöge:
-Jól van csapat.
Mondja Kion, majd ránk meg a hiénákra néz.
-Mivel nagyon nem biztonságos ez a terület, így egy jó ötlet kell, hogy hogy szabadítsuk ki Fulit, úgy hogy se neki, meg se nekünk ne legyen baja, ezért nem használhatom az Ősök Hangját se. Egyéb ötlet?
Néz körbe.
-Öm...mi lenne ha egyszerűen csak kiszednénk a köveket? Már Fuli így is a barlang leghátuljában van, így annyira nem is lesz baja, ha véletlenül pont oda be szakadnának a kövek.
Kérdem egyszerűen, most persze gondolkodva.
-Max a füst felhő nem lesz neki kellemes, de attól legalább nem nyomodik össze.
Folytatom tovább.
-Hmm...
Lenéz Kion a földre.
-Nem is rossz, ötlet, sőt, álljunk is neki!
Mondja, és el is kezdi, és mi is belevágunk. Én és Beshte hordjuk el a köveket messzebre, amiket elszednek a bejárattól. Nem mondom, de igazán kifárasztó ez az egész. Majd hirtelen meghallunk egy kis sikítást, mert megindultak a kövek, de szerencsére Beshte tudta a dolgát, és mihamarább oda állt, így időben megakadályozva azt, hogy rá essen valakire ez a sok kő.
-Így van srácok! Csak szedjétek!
Biztatott minket közben Fuli, ami egy kicsit jól jött, hiszen ténleg nem könnyű itt ezeket pakolgatni. Majd körülbelül egy óra múlva annyira ki szedtük a legtöbb követ, hogy Fuli kitudjon jönni, de azért biztonság képpen kiszedtük az összeset.
-Köszi srácok, hogy kimenekítettetek!
Mondja nekünk Fuli hálásan, én csak rámászok a hátára, és megölelem.
-Olyan puha vagy...
Dicsérem meg a bundáját, ő csak felsóhajt.
-Tudod mit Bunga? Most az egyszer hagyom neked.
Mondja mosolyogva.
-Nade...hogy kerültél ide be?
Kérdezi meg hirtelen Kion.
-Szerinted hogy? Crystal ide berugott, és a falnak verődtem, és az miatt leesett az a sok kő.
Mondom neki, közben nézegetem a hátamat is.
-Ami azt illeti...köszönöm srácok hogy kimenekítettetek,igazán hálás vagyok...
Köszöni meg Fuli egy finom mosollyal.
-Nincs mit, szívesen segítettünk neked.
Jön elő Jasiri.
-Igen, mi is segítenénk nektek.
Bólintok mosolyogva, és ő csak visszabiccent.
-Hogy hálálhatjuk meg ezt?
Kérdezi Kion Jasirit.
-Semmivel.
Neveti el magát.
-Szívesen segítettünk, ez volt a legtöbb amit tehettünk.
-Te tudod.
Mondja Kion egy mosollyal, majd a Trónszirt felé néz.
-Akkor mi most megyünk, apámék így is aggódnak hogy mi a helyzet velünk.
Mondja Kion, majd Jasiri erre csak bólint. Elköszöntünk egymástól, és elindultunk. Hogy őszinte legyek, ez nem is volt egy rossz nap, mint amilyennek látszott.

(Na itt is lenne a 4. Fejezet vége:D Holnap már egy izgisebb rész jön^^ Addig is legyetek jók!^^)