Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

3. Fejezet: Üdv a klánban

Crystal szemszöge:
Néhányszor megállok útközben, erősnek erős vagyok, de nem ennyire hogy teljesen vigyem egyedül.
"Hmm...Na mi a helyzet csontkollekció? Lelettél győzve...khm...egyet elintéztem....de vannak még 4-en, mi meg 5-en rajtam kívül, még mindig fölényben vagyunk, kíváncsi vagyok hogy a többiek hogy haladnak a vadászattal."
Gondolkodom el hirtelen, majd egy kis pihenés után újra neki kezdek az útnak.

Mindeközben...

Beshte
Kion azt a feladatot adta, hogy én Chungut kergessem el, aminek eleget is teszek, és én Chungu felé veszem az irányt, aki nevetve kergeti azt az egy gnút.
-Most az enyém leszel te kis gnú!
-Csak szeretnéd azt Chungu!
Jelentem ki neki, és próbálok közelebb kerülni hozzá, hogy legalább a gnútól tudjam ellökni, és elmeneküljön.
-Twende kiboko!
Mondom ki hangosan, és szerencsére sikerül is, mosolyogva nézek a menekülő gnúra, majd egy dühös tekintettel vissza Chungura, aki időközben a földre ért, és próbálja magát összeszedni, de beleszólok, és elkezdem kergetni vissza Zordföldére.
-menj! Gyorsan! Ne is gyertek vissza!
Kergetem vissza sikeresen, de utoljára még fellököm tudomás képpen, hogy ne jöjjenek vissza, majd elindulok a többiek felé.

Bunga szemszöge:
Én nekem meg Cheezit kell elkergetnem, ami könnyű lesz, mert a legtöbbször ő meg Chungu szúrja el a terveket, és mindig megbukik valahol, a legtöbbször miattuk, és így persze könnyű is az egész. Majd közben utánna megyek, és annyit látok hogy a gnúnak hol a háta mögött, hol a jobb oldalán, hol a bal oldalán fut nevetve. Ez így egy kicsit nehéz, de ez sem akadály számomra, mert felugrok a gnú hátára, majd mikor a jobb oldalra fut Cheezi, ráugrok a fejére és a földbe tiporom, aminek meg is látszik a nyoma, és leugrom róla, és elpoénkodom a dolgot.
-remélem finom volt a föld!
Nevetem el magam, és felkel a földről, és kiköpi a földet ami a szájába került.
-Fúj! Ez undorító!
Mondja, és el lök, majd fut tovább.
-Nem menekülhetsz el Cheezi!
Mondom egy komoly hangsúllyal, majd utánna futok. Hátranéz, és kinyújtja a nyelvét.
-Engem te nem fogsz elkapni!
Mondja nevetve, majd mikor előre néz, szószerint neki megy egy fának, és ráadásul még bele is szorul a feje, megállok mellete.
-Minek ide téged elkapni, mikor saját magadat csapdába ejted?
Kérdem egy nagy nevetéssel, és kitörlöm a könnyeimet a szememből, és elkezdek vele foglalkozni.
-Najó, gyere, segítek.
Mondom még egy kicsit nevetve, és felugrom rá, és próbálom kiszedni a fejét, de nem sikerül.
-Na ezt most hogy oldjam meg?
Gondolkodom el, majd elmosolyodok, és elindulok visszafele.
"Oké, essünk neki!"
-Zuka Zamaaaaa!
Mondom ki hangosan, és teli erőből elkezdek futni a fa felé, majd ugyan olyan erővel neki is vetem magam, majd össze gömbölyödöm, és végül a fába csapódok, ami azt eredményezi, hogy egy szép nagy lyukat hagytam a fába, de én is meg Cheezi is ki tudtunk jönni.
-Fhú! Köszönöm!
Mondja Cheezi hálásan, és mikor nem számít rá, rá vetem magamat.
-ez még nem azt jelenti, hogy végeztem veled!
Mondom mosolyogva, majd ránézek.
-Menjetek el Büszke Birtokról!
Mondom neki hangosan, majd kapkodva össze is kapja magát.
-Rendben! Rendben! Nem kell kétszer mondanod!
Mondja, és elszpurizik, és én utánna megyek Zordföldéig.
-És vissza se gyertek!
Kiabálom oda neki, majd el is tűnik a sziklák közt, majd visszamegyek a többiekhez.

Ono szemszöge:
Mikor megkapom azt a feladatot Kiontól, hogy elkergessem Tanot, el is indulok, kis idő múlva oda is érek, és annyit látok hogy minden oldalról harapva támadja a gnút, ami nekem nagyon nem is tetszik, amit megmutatok, mert oldal repülésben el lököm, de hamar észhez is tér, és elkezd futni Zordfölde felé, én meg légi támadásba kezdek, amit kétszer még megismétlek, majd annyit látok hogy felém lendíti a mancsát, mivel gyorsan repülök, így nem tudtam elkerülni, és eltalált, és egy nagyot pördültem a levegőben, ami következtében elszédültem, majd amilyen hamar csak tudok, visszajövök a valóságba, és egy kicsivel messzebb van, de nem változtat semmin se, mert közelebb érek, és folytatom tovább amit elkezdtem, de már óvatosabban, majd Zordfölde határához érünk, be is menekül.
-Helyes!
Mondom, és otthagyom.