Az oroszlán őrség: Egy új élet reményében

9. Fejezet: Klánok harca

Crystal szemszöge:
Nem sokkal haza is értünk, majd elkezdtünk megismerkedni az új tagokkal. Majd Janja elkezd gondolkodni azon, hogy mi legyen a befogadási küldetésük.
-Janja! Van egy ötletem!
Kiálltok fel izgatottan.
-Mivel az előző terved is sikeres volt, így halljuk!
Mondja mosolyogva. Újra középre állok.
-Janja, emlékszel mikor beszéltél Jasiriékról? Meg a jó kis balhénkra?
Kérdem tőle mosolyogva, majd ő gonoszul elmosolyodik.
-Ó, hogyne emlékeznék! Sose fogom elfelejteni!
-Na, mivel 36-an vagyunk, így fölényben vagyunk...Tehát..elfoglalhatjuk Jasiriék területét.
Elkezdek gonoszul mosolyogni.
Ezen Janja is gonoszan elmosolyodik.
-Nem rossz ötlet, nem rossz! De nem hiszem hogy valóban sikerülni fog..
Néz hátrább.
-Hidd el. Jó lesz. Megéri.
Biztatom mosolyogva. Elmosolyodik, majd folytatom tovább.
-Persze holnap este! Mikor nem figyelnek. Úgy még hamarabb is feladják a dolgokat. Hiszen kómásan hogyan harcolnak ellenünk?
Kérdem tőlük, majd hallom hogy sokan mondják hogy sehogy, vagy hogy úgy lehetetlen.
-Pontosan! Ezért is támadunk este!
-Van benne igazság!
Kiabálja Nne a tömegből.
-Hallottátok Crystalt! Este támadunk! Addig pihenjetek!
Kiabál párom, majd mindenki lenyugszik, és elkezdik dolgaikat, valaki aludni is megy. Én odamegyek Janjahoz.
-Na? Milyen voltam?
Kérdem egy ördögi kacagással.
-Nagyon jó. Le a kalappal.
Bólint nekem, és nagyon elmosolyodok.
-Köszi. Amúgy...lehetne az, hogy együtt alszunk ma, este?
Kérdem tőle mosolyogva.
-Hát...nem is tudom...a többiek ak-
Vágok bele szavába.
-És? Ha rájönnek, rájönnek, had tudják csak. Talán szégyelsz engem?
Kérdem tőle kíváncsian.
-Nem! Persze hogy nem!
Néz rám.
-Hát akkor?
Kérdem meg tőle.
-Rendben, benne vagyok...
Sóhajt fel mosolyogva.
-Rendben!
Ölelem meg.
-Akkor induljunk is.
Mondja, majd megnyalja az orromat.
-Jaj te!
Nevetem el magam, majd elengedem.
Elindulunk, majd azt vesszük észre hogy jó páran elaludtak már. Kell is a pihenés a holnap estihez.
Lefekszem Janja helyére, aki játékosan rám is morog.
-Hé, az a én helyem!
-Most már nem!
Mondom gúnyosan, majd rámugrik. Nem tudom hogyan, de pár másodperc múlva be is aludtam.
Majd kinyitom a szemem, és annyit veszek észre hogy reggel van. Páran már fel is ébredtek, majd észreveszem magam mellet az alvó Janjat. Aranyos.
Megmozdulok, amit észre is vesz, mert egyből felkapja a fejét.
-Hupsz....jó reggelt.
Mondom egy kínos mosollyal, és csak elmosolyodik.
-Neked is szép jó reggelt.
Elkezdek nyujtozkodni.
-Hogy aludtál?
Kérdi meg tőlem.
-Jól, de...Nem tudom hogy aludtam el....
-Hát egyszerűen bealudtál, ennyi.
Bólint nekem.
-Remek...Van kaja?
Kérdem páromtól.
-Szokásosan nincsen...
Sóhajt fel, és én is felsóhajtok.
-Nagyon jó...Éhen halunk ma is...
-Sajnos igen...
-Amúgy...Ma eltöltöd velem ezt a napot, amíg nincs este?
Kérdem tőle mosolyogva.
-Persze!
-Remek!
Mondom izgatottan.
El is indulunk, majd elkezdtünk futni. Aztán kilyukadunk valahol. De a területünkön belül van. Továbbra is szilárd, kopár, száraz terület.
-Na? Itt esetleg jó lesz?
Kérdem mosolyogva.
-Nekem jó, és neked?
-Nekem megfelel.
Rántom meg a mancsom mosolyogva.
Erre csak bólint.
Szótlanul állok egy kicsit, aztán megszólalok.
-Van kedved esetleg játszani?
Kérdem tőle mosolyogva.
-Igen, persze!
Mondja mosolyogva, majd ráugrok mikor nem készül rá, és megnyalom az orrát, majd elfutok.
-Akkor kapj el!
Üvöltöm neki nevetve.
-Na várjál csak!
Fut utánnam mosolyogva. Direkt az ő szintjén futok, hogy azért legyen esélye is.
Aztán játszottunk még eleget, például bújocskát, csak annyi nehezítéssel, hogy elrejtettük illatainkat. Aztán még beszélgettünk hogy hogy képzeljük el a jövőnket. Majd annyit veszünk észre hogy hirtelen besötétedett.
-Gyere, menjünk, fújjunk gyülekezőt.
Mondja nekem Janja mosolyogva, aki elindul. Bólintva utánna megyek.
Nem sokkal vissza érünk, majd összehívjuk a klánt.
-Na akkor, szőragyúak!
Megy fel magasabb helyre Janja, és ezzel kezdte a mondatját.
-Elég volt az elnyomásból amit eddig elszenvedtünk! Mutassuk meg nekik hogy mi is erősek vagyunk, és igen is elérjük azt egyszer, amit akarunk!
Mondja Janja nagyon komolyan, amire én csak bólintok, és a többiek is.
-Így van!
Kiabál be egy véletlen hiéna a klánból.
-Itt az ideje annak, hogy fellázadjunk! És hogy elkezdjük a tervünk első részét! Aztán pedig a többi részét is, de az még később lesz.
Bólintanak, mindenki, én is.
-Gyertek velem! Gyarapítsuk a területünket!
Nevet fel gonoszan, majd mindenki elkezd nevetni gonoszan, velük együtt én is. Elindul Janja, mellé futok, majd megyünk. Mindeközben már eljött az este. Szépen vezet minket Janja. Majd megállít mindenkit.
-Mi a baj Janja?
Kérdem meg tőle, majd mikor a levegőbe szagolok, megértem miért állt meg.
-Megjöttünk...
Morogja.
-Itt az idő...Mi legyen? Lerohanjuk őket? Megsebezzük őket, és elkergetjük?
Kérdem tőle.
-Szerintem lesznek páran akik harcolnak, de a legtöbb elfog menekülni.
Bólint. Én is neki, majd a fülembe súg valamit, és bólintok rá.
-Értettem.
-Gyerünk! Támadás!
Kiállt, majd mindenki ráveti magát az ellenségre.

Jasiri szemszöge:
Éppen békésen alszunk, mikor kiabálásokat hallok meg. Mikor felkelek hogy megnézzem, valaki a falnak lök. Mikor észhez térek, meglátom hogy három ismeretlen hiéna van előttem. Majd körbe nézek, és meglátom a hirtelen támadás nyomait. Valaki éppen próbál elfutni, valaki próbál harcolni. Nem vagyunk jelenleg felkészülve egy ilyen nagy harcra. Ez egy hirtelen jött kivitelezett támadás volt. És egyenesen beleestünk. Próbálok a kómámból felkelni, aztán érzem hogy valaki meglök hátulról, és szépen csúszok egy kicsit.
Kinyitom a szemem, és meglátom Janjat morogva, pár új ismeretlen hiénájával.
-Janja! Tudhattam volna hogy te vagy!
Morgok neki, majd mikor támadnék, valaki hátulról ellök. Ránézek.
-Most megleszel harizva!
Neveti el magát Chungu.
-Csak szeretnéd!
Morgok rá, majd aztán észreveszem hogy körülbelül 11 hiéna vesz körül. Ettől kicsit megijedek, hiszen hattal éppen csak elbírok, de ez már nekem is sok. De nem adom fel.
-Szóval...Tudtad hogy 6-an kevesek lesztek ellenem?
Kérdem tőle kuncogva.
-Hah! Nagyon vicces! Csak hogy most ennek itt ma vége! Támadás!
Morogja Janja, majd rám támadnak, de csak sorban.
Először Chungu támad rám, akit könnyű szerrel, leütök. Utánna Cheezit ugyan így elintézek mancsból kirázva.
Utánna viszont a nehezebb részei jönnek, az ismeretlen hiénák. Akik jobban harcolnak, de nagy nehezen őket is legyűröm. Körbe nézek. Csak Janja és én maradok.
-Szóval...ez lenne a nagy támadás?
Kérdem mosolyogva.
Elneveti magát Janja, ami kicsit furán jön ki.
-Meglátod te még azt!
Mondja nevetve, majd rám ugrik. Persze számítottam rá, ezért felé ugrok, pontosabban rá, és felugrok a levegőbe. Aztán meglátom hogy valami gyorsan felém tart, aztán a levegőben elkap, és rálök egy sziklára. Érzem hogy eltört a mancsom, és felvonyítok.
-Ez jó volt, nem igaz?
Nézek rá a hangra, és meglátom a véres Crystalt felém haladva, egy pszicho mosollyal.
-Fájhatott ez a kis érkezés, nem de?
Kérdi gonosz kuncogással.
-Azt hiszed elég volt?
Kérdem tőle, és próbálok lábra állni, de nem megy a fájó lábam miatt. Oké...Itt van végem...
-Köszönj a lábamnak, Jasiri!
Mondja mosolyogva, és felémugrik, majd viszont meglátom hogy valami vagy...valaki ellöki elég messzire.
-Madoa! Hát itt vagy!
Nézek rá reményt kapva, ő Madoa, a lány testvérem.
-Hiányoztam Jas?
Kérdi meg tőlem mosolyogva, és felvesz a hátára.
-Mennünk kell, a legtöbben elmenekültek, nem tehetünk itt semmit se...
-Sajnos tudom....
Mondom szomorúan, majd meglátom ahogy pár hiénánk segítségünkre jön.
-Tunu! Wema! Gyertek ide!
Kiabál nekik Madoa, akik felénk kezdenek futni, de..Történik egy rossz dolog...

Crystal szemszöge:
Feléjük futok, majd elkapok egy kölyköt, nevezetesen Wemat.
-Neeeee!
Hallom hogy kiabál ide egy hiéna, aki Jasirit tartja. Oda nézek, de mielőtt tenni tudnának, elém jön 15 hiéna, és elkergetik őket. Pár perc múlva visszaérnek, majd nagy nevetésbe kezdünk. Nyertünk. És még foglyul is ejtettünk egy kölyköt. Akivel van még tervem
-Kész! Elkergettük! Nyertünk! Miénk Jasiri területe!
Üvölt Janja a tömegbe, és éljenezünk. Egy nagyobb területtel nagyobbodtunk.
-Most pedig, aludjatok, holnap megünnepeljük!
Mondja Janja egy gonosz nevetéssel, és felé megyek.
-Jó voltál.
Néz rám mosolyogva.
-Te is.
Hozzádörgölödzöm, és ezt viszonozza is.
-Szeretlek Janja...
-Én is téged, Crystal...menjünk aludni az új helyünkre...
Mondja nekem mosolyogva, és bólintok neki. Az új helyünkre mentünk, majd lefeküdtünk egymás mellé. El is aludtunk egyből.

(Remélem tetszett az új rész :P Ha igen, akkor kövesd továbbra is^^)