Hazugságok között -saiouma-

11.Mi történt?

Egész úton azon gondolkodtam, mire vágyhat valyon Kokichi? Hazáig csak ezen gondolkodtam, tudom van még egy hetem de nem akarom az utolsó pillanatig halogatani ezt. Mikor haza értem felmentem a szobámba és elkezdtem a telefonomon ajándék ötleteket nézni. Tudom tök hülyeség mert még is ismerem Kokichit, de egyáltalán nincsen ötletem. Majd sóhajtottam egyet és haza siettem mert ha ilyen tempóban haladók soha nem érek haza.
-Na végre csak, hogy haza értél jó sokáig eltartott.
Nézett rám anya.
-Bocsi... Kicsit elkalandoztam út közben és nem mentem túl gyorsan.
Vakartam meg a tarkom.
-Hmmm, szóval piszkos a fantizáid.
Mondta semleges arcal.
-M-mi!? Nem nem! Nem úgy értem! Csak gondolkodtam de semmi olyan.
Mondtam vörös fejjel.
-Oké.
Mondta nevetve.
-Öltöz át és gyere enni.
Mondta majd vissza ment a konyhába.
-Jó.
Mondtam majd bementem a szobámba gyorsan átöltöztem egy itthoni ruhába és le mentem a konyhába. Leültem az asztalhoz és megvacsoráztam. Utána lefürödtem és mentem is aludni mert holnap korán kell felkenem mert iskola lessz. Reggel már egész korán bent voltam az iskolában úgy, hogy nem voltak túl sokan a teremben. Csak Kaito, Kiibo és Kokichi.
-Oh Shuichi ilyen korán már itt is vagy!
Nézet rám mosolyogva Kaito.
-Shumai!
Integetett hevesen Kokichi. Elmosolyodtam és vissza intetem.
-Nem értem miért foglalkozol Kokichivel. Rossz hatással is lehet rád.
Nézett rám össze ráncolt szemöldökkel.
-Ne aggódj Kaito, nem lessz baj. Kokichi jó barátom nem hagyom csak úgy ott.
Kicsit több mint barát de nem baj.
-Kokichi minden csak nem egy jó barát, hazudós seggfej.
-Kaito ez nem volt túl kedves.
-Nem értelek haver, miért pont Kokichivel barátkozol.
Mondta egy sóhajtás közben.
-Kokichi hát igaz, hogy sokat hazudik és néha eléggé bunkó, de kedves és aranyos is tud lenni.
Mondtam mosolyogva és egy kisebb pirel az arcomon.
-Ez túl nyálas volt és Kokichi aranyos ez így elégé félre érthető.
-Ne gondolj akkor másra. Te érted félre.
-Akartam már kérdezni de mi is van közted és Kokichi között?
Nézett vissza rám.
-E-ezt, hogy érted?
Néztem rá vörös fejjel.
-Engen nem zavar ha meleg vagy én teljes mértékben elfogadom csak mond el nekem.
Mondta mosolyogva.
-Nem vagyok meleg.
Vágtam rá egyből.
-A kérdésre vissza térve, mi van köztetek?
-Hát öhm..tudod.. mi.
Kezdtem el vörös fejjel dadogni.
-Shumai!
Jött ide Kokichi.
-I-igen?
Kaptam oda a fejem.
-Tegnap nálam hagytad a pénztárcád.
Rakta le az asztalhoz.
-Az ajtónál találtam biztos ki eset a zsebedből.
-Köszönöm már mindenhol kerestem.
Mondtam mosolyogva. Majd el ment.
-Akkor a kérdésemre visszatérve már másodjára, mi van köztetek? Hogy lehetek a legjobb haverod ha azt se tudom, hogy van egy kapcsolatod?
Majd sóhajtottam eggyet, igaza van.
-Jó igazad van, igen Kokichivel járunk.
Mondtam halkan nehogy még halja bárki is rajtunk kívül.
-Ez csodás haver! Miért nem mondtad el előbb?
-Nem tudom... Nem mertem. Meg hát tudom, hogy nem kedveled Kokichit.
Mondtam halkan.
-Ebben igazad van, Kokichi szemét.
Mondta.
-Ez nem volt túl kedves Katito~
Mondta Kokichi drámaian.
-Ko-Kokichi? Mióta vagy itt?
Kaptam rá a fejem.
-Már egy ideje, mielőtt kérdeznéd igen mindent hallottam.
Majd oda ment mellém és rátákra a fejét a vállamra és kinyújtotta Kiatora a nyelvét.
-Shuichi meg üttehetem?
Nézett rám Kaito.
-Ne.
Mondtam, majd egyre többen kezdtek beszálingozni a terembe. Majd hamarosan az óra is elkezdődött. Az első óra matek volt. Útaltam a matekot, mint ahogy szerintem mindenki más is. Nem értem a matek tanárokat, mi olyan jó a matekban? Tudom nagyon hasznos, de hogyan lehet szeretni ezt a tantárgyat? Majd valakinek a telefonja elkezdett csörögni.
-Ki telefonja ez?
Hallatszodot a tanárnő ideges hangaj.
Kokichi idegesen cöcögött. Ha jól selytem ez az ő telefonja.
-Kokichi Ouma nincs kedved esetleg felvenni azt a telefont hamár lenémitani nem tudtad volna?! Egyáltalán ki hív téged az óra közepén?
Kérdezte idegesen a tanárnő. Kokichi elő vette a telefonját.
-Apám.
Mondta majd lerakta.
-Ch, komolyan mondom nem hiszek el Kokichi, nem lehet veled bírni ma is fel fogom hívni a szüleidez.
Mondta idegesen. De hát most kivételesen nem is csinált tényleg semmit. Ez a tanár tényleg nagyon nem kedveli Kokichit, bár tett is azért érte, hogy a tanár ne kedvelje.
-Mi van? De hát most nem is csináltam semmit! Tudja tanárnő ez még felém nézve is igazságtalanság.
Akadt ki Kokichi.
-Nem érdekel úgy is akartam beszélni velük.
-Remek.
Forgata meg a szemét és csak idegesen nézett maga elé. Majd szünetben beszélek vele. Az a szünet kb 10 perc múlva el is jött. A tanár kiviharzott, én még oda mentem Kokichihoz.
-Hé Kokichi, minden rendben?
Néztem rá aggódva.
-Most mondjam azt, hogy igen?
Nézett rám idegesen.
-Ne, ha bármi lessz tudod, hogy írhatsz nekem.
-Kedves vagy Shumai de megleszek.
Mondta mosolyogva de valahogy ez nem tetszett nekem. A nap hátra lévő része nem telt túl eseménytelien. Jóformán semmi sem volt a tanuláson kívül. Majd mindenki a kapu felé vette az irányt, hogy végre el hagyhassák ezt az iskolát. De mint mindig Kokichi általában utoljára ment ki a teremből és én az ajtónál vártam.
-Shumai? Miért vártál meg? Szeretnél valamit?
Nézett rám, majd oda hajoltam és adtam egy puszit a szájára.
-Mit csinálsz? Az iskolában vagyunk bárki meg láthat minket, nem szoktál ilyen lenni, valami van?
Nézett rám kérdően.
-Nem tudom, ezt csak úgy akartam.
Mondtam, majd csak néztem az arcát.
-Na mi az Shumai~ Ilyen elbüvölő lennék a számodra, hogy ennyire nem bírsz ellenállni nekem? Bár jobban gondolva ki nem tud ellenállni nekem? Csodálatos vagyok!
-Ez kicsit se hangzott egoistául.
Mondtam majd mind a ketten el indultunk kifele az iskolából.
-Akkor holnao!
Mondta mosolyogva és el ment. Én csak mosolyogva utána intettem majd én is elindultam haza felé. Mikro haza értem anya még nem volt otthon úgy hogy csináltam valami szendvicset és még csináltam a házimat és elkezdtem telefonozni. Rairtam Kokichire de semmi. Nem írt vissza órákig. Sőt aznap vissza se irt, nem hazudnék ha azt mondanám, hogy nagyon aggódtam. Másnap már úgy keleten fel, hogy ma látnom kell Kokichit, hogy ne aggódjak ennyire érte. Sietve mentem be a suliba de mint ahogy szoktunk nem talakoztunk a kapuban, majd meg néztem az időt és láttam, hogy korában jöttem be mint ahogy szoktam. Úgy, hogy csak be mentem a terembe ahol még csak Kaito, Rantaro, Kirumi és Kiboo volt.
-Szia Shuichi, hol hagytad Kokichit?Mindig együtt szoktatok be jönni.
Kérdezte Kaito.
-Korábban jöttem be így nem találkoztam vele.
Mondtam majd leültem a helyemre. Egyre többen jöttek be de még Kokichi sehol, mindjárt becsönhetnek mindenki itt van csak ő nem. Lehet, hogy beteg. De akkor miért nem írt vissza? Majd kinyitodot az ajtó nagy örömömre Kokichi volt az. De a szeme alatt egy lila folt volt. Egy pillanatra le fagytam, hogy jól e látom. Sajnos jól láttam. De mi történt?
-Kokichi...?

Sajnalom, hogy ilyen sokat késtem de itt is van az új rész, remélem, hogy tetszett.( ╹▽╹ )