Hazugságok között -saiouma-

14.Furcsa tettek

Mentségemre szóljon az, hogy ilyen sokat késtem, hogy ha nem iskolában voltam akkor kint csavarogtam. Na de a kövi részben 18+-os lessz, de ezt ki is írt, hogy lehetnek ilyen részek, csak gondoltam ki írom ide is. Na meg Boldog Karácsonyt!

Egész nap csak az járt a fejemben, hogy most mi lessz? Kokichi itt marad, de mi lessz a szüleivel, nem dobhatják ki és vethetik meg a gyerekükek ahogy csak akarják. Ha van egy gyereked azt nem mindenél jobban kéne szeretnéd és elfogadnod? Vagy is szerintem egy szülönek ez is a dolga. Hamarosan anya jött be a szobába.
-Uristen Kokichi jól vagy? Hallottam mi történt.
Nézett rá aggódva, Kokichi csak bólogatott.
-Honnand tudod?
Nem mondtam még el neki mi történt.
-Benne van a tv-ben, a szüleidet letartóztatták.
Mondta.
-Mi? Miért?
Nézett rá kikerekedett szemekkel.
-Sikasztás és gyerek bántalmazás, a szomszédótok, már egy hónapja videóza, hogy meg is mi történik ott.
Mondta. Kokichi szóhoz se tudott jutni.
-Most nem tudom, hogy örülnek vagy szomorú legyek.
Nézett rám elgondolkódva. Majd anya megsimogatta a fejét, egy pillanatra meg remegett a teste, de aztán újra elazzúlt.
-Itt nem fog semmi rossz se történni, na meg a szüleid meg kapják azt amit érdemelnek.
Mondta egy biztató mosollyal. Majd hamarosan kiment és újra ketten maradtunk. Ránéztem Kokichire, hogy biztos jól e van de nem láttam az arcán semmi érzelmez most. Szóra akartam volna nyitni a számat de ő megelözött engem.
-Ez egy kicsit most lesokkólt.
Mondta. Majd el nevette magát. Ami egy kicsit nagyon meg lepett.
-Hát nem ironikus ők akarták meg teremteni a tökéletes családot, de ők kerültek börtönbe. Ebbe egy kicsit vicces bele gondolni.
Mondta majd aztán folytatta az evést.Pár óra múlva mivel Kokichi nem bírt a seggén maradni ezért kimentünk fagyizni. Úgy is olyan 5 percre lakunk a fagyizotól. Majd mikor már majdnem ott voltunk elkezdett csörögni a telefonom. Kaede volt az.
-Szia Shuichi nincs kedved kijönni a fagyizóba? Meg kérdezed Kokichit is? Itt vagyunk kint mindannyian.
-Uhm itt vagyunk már.
Mondtam majd oda mentünk hozzájuk.
-Oh sziasztok. Meg lepetetettek.
Mondta Kaede.
Vettünk mi is fagyit és leültünk hozzájuk.
Majd elkezdtünk beszélgetni.
-Amúgy az igaz, hogy Kokichi téged a szüleid...uhm..
-Vertek? Ja igen.
Rántotta meg a vállát.
-Hogy tudsz erről ilyen semlegesen beszélni?
-Hagyuk inkább, komolyan ti erről akartok beszélni? De depresszív lett itt a hangulat, istenem.
Mondta majd elkezdte tovább enni a fagyit, mint ha semmi sem történt volna úgy csinalt, komolyan el mehetne Kokichi egy színésznek. Sikeres lenne az biztos. Majd mi is folytattuk tovább a beszélgetést. Körülbelül egy félóra múlva el is búcsúztunk a többiektől, elindultunk haza felé. Valhogy nem hagy nyugodni ez az egész dolog, hogy nem tűnt fel senkinek sem eddig, hogy még is ma van Kokichivel? Ennyire nem figyeltünk volna rá? Elfogott egy intenzív rossz érzés majd aztán a büntudat.
-Föld hívja Shuichi! Válaszolj!
Hajolt szinte az arcomba.
-I-igen!?
Kezdtem el egy pillanatra dadogni.
-Nem válaszoltál nekem, pedig egy csomószor szólítgatalak.
-Bocsi,csak egy kicsit rosszul érzem magam.
Mondtam.
-Mi? Mid fáj? Ittál ma eleget?
Kezdet el bombázni a kérdéseivel.
-Nem úgy érzem, hogy rosszul vagyok... úgy érzem, hogy tehettem volna bármit csak, hogy ne így legyen a vége.
Mondtam miközben a földet néztem. Kokichi eléggé meg lepödve nézett rám.
-Utálom ha sajnáltatnak.
Mondta, nem nézett a szemembe.
-Nem sajnáltatni akarlak csa-
-Oooo dehogynem, hogy azt csinálod! Nem kérek a szánalmas sajnálatodbol!
Förmedt rám, egy kicsit meg szeppentem mert még nem láttam ilyen ellenségesnek Kokichit velem szembe.
-Bocsi.
Mondtam halkan. Majd sóhajtott egyet.
-Bocs, hogy kiabáltam veled, nem akartam.
Mondta. Egészen hazáig egymáshoz sem szóltunk. Még otthon sem szóltunk nagyon egymáshoz. Majd láttam egy kis cetlit a pulton, hogy bekellet mennie dolgozni és későn jön haza.
-Anya csak késő este jön haza.
Mondtam, mire csak bólintott egyet. Nem szólt hozzám, a feszült hangulatot szinte a levegőben lehetett érezni. Leült a kanapéra és elkezdett telefonozni. Nem igazán tudtam, hogy még is mit mondhatnék most neki. Talán bocsánatot kérhetnék? Vagy csak szimplán közeledjek hozzá? Nem tudom, nem vagyok a legjobb az érzelmi dolgok megoldásában. Csak leültem mellé mire egy kicsit arrébb húzódott, ez a tette most nagyon meg lepett és rosszul is eset. Talán tényleg bocsánatot kéne kérném tudom, hogy nem szereti ha sajnálatják és így is eléggé feszült most.
-Uhm....Sajnálom.
Mondtam halkan.
-Még is mitt? Nem csináltál semmit, csak rossz kedvem van most.
Mondta de még mindig nem nézett a szemembe. Valhogy még is hibásnak éreztem magamat. Nem tudom még is mit tehetnék, hogy jobb legyen neki. Lehet, hogy csak egy kis időre van szüksége és egy kis egyedül létre. Gondoltam ezt miközben fel álltam. De mielőtt el mehettem volna meg fogta a kezemet és vissza rántott a kanapéra.
-Még is hová mész?
Nézett rám. Majd vissza a telefonjára és el engedte a kezemet.
-Maradj.
Mondta, majd folytatta a telefonozást. Egy kicsit közelebb mentem hozzá, ő is egy kicsit közelebb jött. Az arcát felfujta mint egy kis gyerek. Eg ideig így volt majd rá döntötte a fejét a vállamra.
-Shumai.
Nézett rám.
-Hm?
Nézett kérdően rá, mire egy széles mosoly húzódott végig az arcán.
-Csókolj meg.
Mondta szem rebbenés nélkül, de az én arcom teljesen el pirult.
-M-mi!?
Kezdtem el dadogni.
-Jól hallottad.
Vágta egyből rá.
-Mi ez a hirtelen hangulat változás már megint?
Néztem zavarodottan az előttem lévő fiút.
-Elég a fölös beszédből, akarlak.
Mondta miközben meg forgatta a szemét. Az arcom hirtelen lett vörösebb, mert az utolsó mondatát szexuálisan is lehet értelmezni.
-Na mi az rosszra gondoltál? Ennyire félre érthető volt az utolsó szavam? Bár azért kíváncsi lennék milyen vagy mesztelenül, te már úgy is láttál engem, emlékszel? A fürdőben.
Ebben igaza van, még mindig emlékszem minden egyes vonására sőt az egész testére, mint ha csak ma történt volna úgy emlékszem. Ez egy kicsit nagyon perverzül hangzik, de így van. Kezdett egyre jobban közeledni. Benyult a pólom alá, biztos megint azt fogja csinálni mint legutóbb, hogy ezt csak viccnek szánta, de mikor már a pólom szinte rajtam se volt és a melkasomra hintette be csókokkal akkor egy pillanatra le fagytam.
-Na mi a baj? Azt várod, hogy azt mondjam, hogy ez csak egy vicc? Pedig ezt most komolyan gondolom.
Mondta egy kacér mosollyal.

Gonoság, hogy itt vége is? Lehet, hogy az XD
Na de mindegy, boldog karácsonyt! <3