Hazugságok között -saiouma-

5.Egy félre sikerült nap

Kokichi, miért váltasz ki ilyet ki belőlem? Sóhajtottam egyett és fél néztem a plafonra amíg el nem nyomott az álom. Másnap mikor mentem be a suliba egy elég érdekes látvány fogadott.
-Hogy törnéd ki a nyakadat.
Mondta Miu.
-Ááá fogd már be te malac!
Mondta Kokichi miközben Gonta nyakában ült.
-Mindjárt meg van! Gonta menj egy kicsit jobbra.
Mondta miközben nyujtozkodot egy a lámpák közé beszorult fantásüvegért. De várjunk az hogy került óda?
-Ne balra, jobra!
-Gonta sajnálja! Gonta probálkozik, hogy segítsen Kokichi-nek!
Majd egyre közelebb mentem. Aggódtam nehogy leesen Kokichi.
-Itt még is mi történt.
Kérdeztem Kiboot.
-Kaito hozzá vágta a plafonhoz Kokichi fantáját mert felidegesítette megint és valahogy beleszurult a két lámpa közé, és most próbálják leszedni.
-Megvan!
Próbálta kihúzni de akkor lendülettel rántotta ki, hogy hátra esett.
-Kokichi!
Mondta Gonta. Egyenesen felém eset Kokichi, és nem akartam, hogy nagyot essen mert mögötte ott voltak a padok és nagyon fájt volna. De nem gondoltam volna, hogy így kapom el. Menyasszony pózban volt a kezemben. A teste össze volt feszülve és a szemei összevoltak szorítva. Majd az egyiket kicsit kinyitotta és rámnézett. A lilla szemei megcsillantak, és teljesen elvörösödött a feje.
-S-Saihara-chan... Köszi Saihara-chan~
Mosolyodot el és megölelt.
-Többet le se fogsz magadról már vakarni!
Kulcsra a derekam köré a lábát és átkarolta a nyakam.
-Ne itt búzolj te kerti törpe.
Mondta röhögve Miu.
-Fogd be te rusnya disznó!
Mondta majd leszállt rólam.
-Gonta nagyon sajnálja, hogy nem figyelt oda Kokichi-re!
-Meg is halhatam volna! Azt hittem meg fogok halni!
Drámázott Kokichi.
-Uristen Gonta nagyon sajnálja!
Kezdem már megszokni ezt a napi drámázást ha ez nem lenne nem is nevezhetném igazi napnak. Majd elkezdődtek az unalmas órák sokan az eszem miatt azt hiszik, hogy szeretek tanulni pedig egyáltalán nincs így.
-Sensei!
Szólalt meg Kokichi.
-Most meg mi az Kokichi.
Szólat fel egy kicsit erélyesebben a tanár.
-Fontos elintézni valoim vannak úgy, hogy hamarosan vissza jövők.
Mondta majd elindult az ajtó felé.
-Még is mi olyan fontos, hogy elhagyod az órámat?
-A fontos okom a Fanta. Elfogyott ezért kell még~
Majd kimentem.
-Kokichi Ouma most azonnal gyere vissza!
Kiabált a tanár.
-Vissza hozom.
Mondtam majd kimentem megkeresni. Elindultam az autómata felé, majd meghallottam a hangját.
-Mit akarsz mondtam már, hogy ha iskolában vagyok ne hívj.
Mondta enyhén ingerülten a telefonba. Nem akartam még zavarni ezért halgatoztam.
-He? És mégis akkor hol aludjak? Nem tudnál előbb szólni miután anya elmegy és te haza akarod hozni a kurváidat?!
Mondta idegesen majd lettete, majd sóhajtott egy nagyot.
-Most még is hol aludjak? Haza biztos nem megyek.
Motyogta.
-Öhm Kokichi.
Mentem oda hozzá.
-Oh Shuichi~
Mondta mosolyogva ki a nevem.
-Hát öhm én nem akartam halgatozni csak...
-Mindent hallottál...? Na akkor azért mert ilyen rossz fiú voltál és halgatoztál ma nálatok fogok aludni.
Mondta miközben zsebre tette a kezét.
-Jó, mondtam már, hogy bármikor jöhetsz.
Mondtam miközben megfogtam a vállát és a szemébe nézttem. Láttam, hogy mondani akar valamit csak nem jön ki szó a száján.
-De mostmár vissza kéne menni az órára.
Mondtam.
-Minek? Kb úgy 10-15 perc és kicsengetnek.
Mondtam miközben megnézte a telefonján az időt majd felém mutatja. Tényleg mindjárt kicsengetnek. Majd óda ment az utomatához és vett egy Fantát.
-Nincs élet Fanta nélkül~
Mondta mosolyogva miközben bele kortyolt majd rám nézett.
-Kérsz?
Nyújtotta felém az üdítőt.
-He? Eddig mindig mindenkitől annyira féltetted, most meg megkínálsz vele?
Lepödtem meg.
-Fölös dumálás inkább hanyagold, igyál. Még amúgy is te más vagy mint a többiek.
Majd a végén csak bele ittam és egész finom volt.
-De rég írtam Fantát, köszi Kokichi.
Néztem rá mosolyogva.
-Semiség.
Majd egészen kicsengetésig beszélgetünk, majd vissza mentünk a terembe.
-Meg is hol voltatok? Kokichi rád meg Aoi-sensei nagyon mérges egészen óra végéig ott szidott téged.
Mondta Kaede.
-Ohh ez már haladás hamarosan sikerűl teljesen az idegeire mennem~
Mondta büszkén Kokichi.
-Én nem lennék olyan büszke magamra Kokichi!
Mondta kicsit mérgesen Kaede.
-Mi lessz ha megbuktat vagy szól a szüleidnek? Viselkedhetnél egy kicsit jobban és óda figyelhetnél másokra is egy kicsit, hogy nem e bántod a másikat! Például ott van Miu állandóan ledagadt disznozod pedig nem is az!
-Na jó azt nem is szoktad hallani, hogy ő miket mond rám hazug törpe,kis patkány, buzi, de az persze amit rám mond azt senkit sem érdekel mert én biztos, hogy megérdemled, nem igaz?!
-Miert ez mind igaz rád, állandóan hazudozól mindenkivel bunkó vagy még a harmadik azt nem is tagadhatod, hogy neked nem a fiúk tetszenek, láttom, hogy nézel Shuichi-re. De ad fel ő normális és a lányokat szereti! Szerintem téged még a szüleid se szeretnek!
Fogta meg a kezemet. 
-Tch...Unalmas
Majd kiviharzott a teremből.
-K-Kokichi.
Mentem volna utána mikor is Kaede megálított.
-Hagyad.
Mondta mosolyogva.
-Kaede.
Jött óda Rantaro, majd adót neki egy pofont. Mire csak könnyes szemmel nézett vissza Rantaro-ra. Mindenki csak ledermedve nézte.
-Ranatro tudom, hogy a legjobb barátod de ismerd be, hogy igaz amit Kaede mondot.
-Tudodjátok , hogy egyáltalán miket beszéltek? És azt, hogy Kokichi-nek milyen is a kapcsolata a szüleivel? De egy dologban tényleg igazad volt nem szeretik őt soha se szerették, egymást se valamikor a rendőröket is kikelet hívni egy verekedés miatt Kokichi és az apja között szerinted ez így egy egy egéseges család!? Gondolkozzál már mielőtt beszélsz! Amúgy is mi van azzal ha a fiúkat szereti? Semmi! Ő ugyan az Kokichi marad és,hogy mondhatod erre, hogy nem normális a legjobb barátomrol beszélsz! Most nagyott csalódtam benned.
Mondta majd kiment a teremből.
-Ezt nem tudtam...
Mondta miközben leült a padjához és elkezdődött az óra, Ranatro vissza jött de Kokichi nem. Kezdtem aggódni, hogy hol lehet ki nem mehett mert szakadt az eső. Akkor még is hol van? Miután vége lett ennek az órának mehetünk haza és azon gondolkodtam, hogy Kokichi hol lehet.
-Ne aggódj Kokichi miatt csak egy kis idő kell neki.
Mondta miközben kimentünk az iskola kapuján és megláttuk Kokichit ahogy az esőben ül a földön, hamarosan a többiek is beértek, majd óda ment hozzá Kaede és legugolt elé.
-Öhm Kokichi.... Nagyon sajnálom amit mondtam remélem még tudsz bocsátani.
-Nem baj csak az igazat mondtad.
Mondta közömbösen.
-Nem igaz nem vagy egy rossz ember, meg ne ülj az esőben a földön még a végén megfázol.
Mondta Kaede.
-Apát várom, azt mondta ha van kedve értem jön mert elhagytam a kulcsom és azt mondta most biztos nem fog ezért kikleni az ágyból, hogy engem beengedjen úgy, hogy mondta, hogy később jön értem.
-De hát azt mondtad ma nálam alszol.
Mondtam
-he? Tényleg el is felejtettem.
Csapot a fejére majd kuncogot.
-Na akkor gyere úgy se fog érted jönni és így megfázol.
Fogtam meg a kezét és felállt és húztam magam után. Majd egy pár perc múlva mellém ment.
-Nem kell fognod a kezem.
-De jég hidegek.
-De mind a ketten fiúk vagyunk, másoknak elég furcsa két fiút kézen fogva látni az utcán. Vagy ennyire szeretsz engem Saihara-chan?~ Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok de, hogy ennyire.
Választ nem adtam és csak csöndben mentünk tovább. Hamarosan haza értünk anyáék még nem voltak itthon.
Majd leültünk az ágyra, Kokichi meg hátra dőlt az ágyban.
-Vegre lefeküdhettem. De jó végre lefeküdni egy puha ágyba, egyre fárasztobb ez a nap.
Mondta mosolyogva.
-Öhm...Kokichi amit Kaede mondott, kérlek ne legyél rá mérges nem úgy értette.
-Kaede így, Kaede úgy leszálhatnánk már erről a témáról.
Sóhajtott Kokichi
-Hé Shuichi, ez az utolsó évünk itt mit szeretnél kezdeni jövőre? Elmész?
-Elakarok, csak nem egyedül.
Hát ja, még is mit kezdenék én egyedül.
Régóta tervezem már. Elkel mondanom
-Öhm Kokichi, nem akarsz velem elmenni? Nem akarok egyedül lenni és tudom, hogy a szüleidel se maradhatsz.
Mondtam egy kicsit halkan de érthetően.
-Shuichi tudod amit Kaede mondott az mind igaz, vagy is engem nem érdekelnek a lányok bármikor rád mászhatok, te ezt akarod?
Nézett rám. A torkom akadt a szó. Majd hamarosan azt vettem észre hogy az ágyon fekszem és Kokichi meg felém hajol és bele néz a szemembe.
-Valahogy így, szeretem jobban járnál Kaede-vel.
Mondta majd ráült a hasamra mire egyre jobban elpirultam.
-Kaede így Kaede úgy, mikor érted már meg, hogy nekem nem tetszik, soha nem akartam tőle többet mint barátság.
Mondtam majd magamhoz húztam és megöleltem.
-Engem nem érdekel ha meleg vagy, amúgy is nekem a lányok és a fiúk is tetszenek egyaránt, de én akkor is veled akarok maradni, én nem foglak magadra hagyni soha.
Öleltem meg egyre szorosabban.
-Vagy is te biszexuális vagy...
Kérdezte halkan.
-Igen, csak nem mertem eddig elmondani. Azt mondtad amit Kaede mondott az mind igaz, akkor te szeretsz engem?