Hazugságok között -saiouma-

16.Vége

A napok egyre gyorsabban és gyorsabban teltek el. Mivel év vége van egyre kevesebbet tanultunk. Így már tényleg mindenkinek össze kellet szednie magát, hogy iskola után, hogy is fogja elkezdeni azt a bizonyos nagy betűs életet. Én már elterveztem, hogy el akarok költözni, azt szeretném, hogy Kokichi is jöjjön velem, de ezt még nem igazán beszéltük meg. Bár eddig még van időnk nem túl sok de van. Kíváncsi vagyok mit terveztek az utolsó osztály kirándulásnak, még is hova fogunk menni? Nem tudom, de várom már. Gondoltam magamban izgatottan miközben leültem a helyemre. Kicsit fáradt sohajtottam eggyet, mivel Kokichi nem hajlandó hozzám szólni. Miért is? Nem tudom.
Nem vesztünk össze egyszerűen csak....úgy viselkedik mint egy kis gyerek aki akar valamit de nem mondja el. Helyette inkább bevágja a hiszti. Ja, valahogy most így tudom jellemezni Kokichit.
-Shuichi.
Jött ide hozzám mosolyogva Kaede.
-Szia Kaede, szeretnél valamit?
Kérdeztem miközben ránéztem.
-Nem igazán, csak egyszerűen ide akartam jönni hozzád.
Mondta majd ide húzott egy széket és leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. Mint ha meg éreztem volna magamon valaki tekintetét, hátra néztem és meg láttam, hogy Kokichi és Miu néz minket. Ami egy picit ilyesztő volt. Pláne őket együtt látni. Majd vissza néztem Kaedéra aki szintén ugyan úgy értetlenül nézett rám.
-Ez most mi?
Nézett.
-Nem tudom.
Néztem vissza hozzájuk és még mindig minket néztek.
-Össze vesztettek?
Kérdezte.
-Én is pont ez akartam volna kérdezni, Miu is furcsán néz.
Mondtam, de mind a ketten csak értetlenül néztünk.
-Amugy, Shuichi? Nincs kedved ma velem lenni suli után? Csak úgy sétálgatni meg beszélgetni semmi különös.
Mondta mosolyogva.
-Igen miért ne.
Mosolyodtam el én is, majd becsöngettek és Kaede vissza ült a helyére. A szünetekben próbáltam Kokichivel beszélni de valahogy nem igazán sikerült. De eljött az iskola vége, Kaedével elindultunk kifelé.  Egy pár óráig sétáltunk beszélgetünk és még egy fagyit is vettünk.
-Amúgy Kaede, mi van közted és Miu közt?
Néztem rá mire az említett személy fülig pirult.
-Csak barátok vagyunk. De... asszem kedvelem. Vagy is biztos.
Mondta egy enyhe mosolyal. Majd iskola után elindultunk.
-Kokichi POV-
Gyerekes vagyok? Igen. De van rá okom. Iritálo, hogy Kaedécske mennyire ráván ragadva Shuichire.
-Azok ketten jól össze melegettek.
Szólalt meg hirtelen mellettem Miu.
-Igen
Néztem őket össze táncolt szemöldökkel. Mire ők értetlenül néztek ránk. Majd csak úgy kisétáltak.
-De idegesítőek.
Szólalt meg Miu egy idő után.
-Nagyon, minek vannak ennyire közel egymáshoz? Mint két házas. Össze kulcsoltam a kezmett.
-Ha jól tudom ti jártok Shuichivel, nem igaz? Te kis buzi.
Nézett rám.
-Ha jól tudom kedveled Kaedét, nem igaz? Te kis buzi.
Néztem én is vissza rá.
-Tusé.
Mondta, majd mind a ketten vissza néztünk az ajtóra ahol még ők ketten nem rég mentek ki. Bízok Shuichiben de még is idegesít, hogy mellette van ő. Nem vagyok féltékenykedő típus de ez most engem nagyon zavar.
-Amúgy nem kéne menünk? Már lassan 5 perce itt álunk és már vége is van az összes órának.
Mondta, ezzel együtt kizökentve engem a gondolat menetemből.
-Igaz.
Majd kimentünk a teremből és mind a ketten haza indultunk. Mikor haza értem Shuichi sehol se volt. Majd láttam, hogy írt nekem, hogy Kaedével van kint, és vacsorára már otthon lessz. Nem is hazudott, már kezdet sötétedni mikor is ő haza ért. Ahogy haza ért egyből le is feküdt az ágyba. A mellkasomnál egy kisebb fájdalmat éreztem. A számat össze szoritottam, és mint ha a szívem tört volna össze... asszem. Nem szeretem az ilyen szövegeket, de most máshogy nem tudom magamat kifejezni. Oda mentem és neki dőltem az ajtó keretnek. Megköszörűltem a torkomat, hogy észre vegyen.
-Oh bocs Kokichi, kicsit fáradt vagyok.
Nézett rám.
-Még is mi fárasztót le ennyire? Még is mit csináltatok?
Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Semmi különöset, csak szinte suli után megállás nélkül sétáltunk, meg szép, hogy el fáradtam.
Mondta sohajtva. Majd rám nézett
-Hé... Mi a baj?
Nézett rám ké kérdően.
-Ezt most komoly kérdés volt?
Mint ha valami elpattant volna bennem. Úgy érzetem, hogy teljesen kifogok akarni.
-Több figyelmet fordítasz arra az idegesítő kis kurvára aki fülig belédvan esve mint a saját barátokra. Komolyan kérdezed, hogy  még is miért vagyok kiakadva. Istenem Shuichi te egy akkora egy nagy idióta vagy.
Hülyének éreztem magam. El akartam futni, és vissza se jönni. Becsaptam az ajtót és  vendég szobába bementem becsuktam az ajtót és le feküdtem az ágyra. Körülbelül 5 percig így feküdtem, amikor is meg hallottam, hogy valaki kopog az ajtón.
-Kokichi? Be mehetek?
Kérdezte Shuichi. Egy ideig csődben maradtam majd meg szóltaltam.
-Uhm..Gyere.
Mondtam majd bejött, én bele temettem a fejemet a párnába. Leült mellém, meg simogatta a fejemet, mire oda néztem.
-Akarsz beszélni?
Kérdezte, miközben letörölt a szememnél egy kósza könycseppet.
-Nem, csak maradj.
Mondtam halkan.
-Ennyire a figyelmemett akarod?
Kérdezte mire bolintottam eggyet.
-Hát akkor menjünk inkább vissza a szobánkba.
Mondta, mire felemelt mennyaszon pózban és vissza vitt a másik szobába. Ahol letett az ágyra és oda feküdt mellém és szorosan átölelte.
A fejemet neki döntöttem a mellkasának. Csak hallgattam a szíve dobogasat.
-Szoval egésznap ez volt a bajod?
Kérdezte mire nem válaszoltam egyből.
-Igen, szar bevallani de féltékenykedő típus vagyok úgy, hogy  ilyet többet nem csinálj, hogy nem adsz nekem figyelmet.
Néztem rá morcosan. Mire csak elmosolyodott egy picit és meg csókolt. Vissza csókoltam, nem igazán fogtam magam vissza, mivel egész nap erre vártam. Egy picit talán rá is másztam. Picit nagyon. De mivel láttam, hogy fáradt így logikusan egy kis csóknál tovább nem mentünk.
MIU POV
Kokichivel kimentünk a teremből és mind a ketten haza indultunk. Majd otthon elővettem a telefonomat és meg néztem, hogy Kaede elérhető e. Hát ha nem 100-szor akkor egyszer sem írtam neki üzenetet. Az utolsó csak annyi volt, hogy a hazukhoz megyek. Már kezdett sötétedni mire elindultam a hazukhoz. Most már biztos, hogy itthon kell lennie. Mert már kezd sötétedni és este nem ajánlatos kint a sötétben koszállni.
De kb egy 5 percet biztos várnom kellett mire tényleg haza is ért.
-Miu? Még is mit keresel itt?
Kérdezte.
-Beszélnünk kell!
Mondtam mire zavartan bólintott, bementünk a lakásba és felmenttünk a szobájába. Leültem az ágyra mire csak kérdően rám tekintett.
-Miért nem írtál vissza?
Néztem rá.
-Shuichivel voltam szóval nem igazán figyeltem ki írt, bocsi.
Mondta.
-Csak ennyit szerettél volna kérdezni? Nem kellet volna idáig eljönnöd, mert holna-
-De elkellet. Mondtam, hogy beszélni akarok vagy is nem az iskolában akarom meg beszélni. El akarok valamit mondani.
Mondtam a végén egy kicsit halkabban.
-Még mindig kedveled Shuichit?
Nézten egy kisebb pirel rá.
-Mi? Nem. Ő csak egy jó barát nekem.
Mondta, mire a végén rám mosolyodott. Egy kicsit közelebb mentem hozzá. A vállunk össze ért,
majd egymásra néztünk, a gyomrom görcsbe rándult és a szívem gyorsabban elkezdett dobogni. A kezemet ráraktam az ővére és majd össze kulcsoltuk újjainkat.
-Miu
Mondta ki a nevemet kipirult arccal, a testem önmagától mozdult, közelebb hajoltam és meg csókoltam.
A teste össze rándult és egy ideig vissza se csókolt de még közelebb jött hozzám és visszonozta a csókomat. Egy ideig még így voltunk majd 1 perc múlva egymásra néztünk.
-Uhm...
Nézett rám zavarodottan. Az arca teljesen vörös lett, mint ahogy nekem is.
-É-en...asszem.. vagy is biztos, hogy kedvelek Kaede.
Néztem mélyen a szemébe mire még jobban elpirult az arca.
-Én is kedvelek.
Mondta egy mosollyal. Mire én mint egy kis gyerek fel ugrottam és elkezdtem örömöm én ugrálni. Mire elnevette magát. Oda mentem hozzá meg öleltem őt mire hátra esett az ágyban és így maradtunk. Majd elaludtunk. Reggel az iskolában Kokichivel egymásra néztünk.
-Össze jöttetek igazam van?
Nézett rám.
-Yep.
KOKICHI POV
Mivel már év vége volt és ez az utolsó évünk és már csak egy hetünk van az iskolából, az osztály fönökünk el vissza minket egy 3 napos kirándulásra. Már mindent össze pakoltunk, és már a buszon is voltunk. Logikusan én Shuichi mellet ültem. A fejemet ráhantottam a vállára és átkaroltam a kezét.
-Hé Shuichi.
Néztem rá.
-Igen?
Nézett vissza rám kérdően.
-Ha egyszer is ránézel a strandon bármelyik lányra megverlek.
Mondtam komoly fejjel.
-M-mi?
Nézett rám zavarodottan.
-Hahaha ne aggódj, csak hü delyéskedtem.
Mondtam mosolyogva.
-Oh oké, nem kell miattam aggodnod amúgy is ez miatt, nem csinálnák én ilyett.
Mondta miközben meg puszilta az arcomat. Elpirultam ezért gyorsan el néztem.
-T-tudom! Csak teszteltelek!
Mondtam hadarva.
Kb egy 20 perc utazás után már ott is voltunk. Mindannyian kiszaltunk a buszból és meg is rohamosztuk az öltözőket.
-Szerintetek ez Makinak tetszeni fog?
Kérdezte büszkén Kaito az izmaira mutogatott.
-Még is minek kéne neki tetszenie?
Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Hát az izmaimrol beszélek!
Nézett rám büszkén.
-A midett?
Néztem rá egy gúnyos mosollyal.
-Te kis!
Mordult rám.
-Nem aggódj Kaito! Gonta szerint te nagyon erős vagy!
Mondta egy ártatlan mosollyal.
Majd hamarosan mind annyian át öltöztűnk és kimentünk. Addigra már a lányok is készen voltak mire mi kimentünk úgy, hogy mindannyian beindultunk a vízbe.
-Ihhhh ez hideg!
Szólalt meg Himiko.
-Igen egy picit tényleg az.
Mondta Rantaro.
-Nem aggódj Himiko! Ha nagyon fázol akkor majd én kiviszlek a vízből!
Nézett rá Tenko.
-Rendben hős szerelmesek, csak mond azt, hogy szobára akarod vinni Himikot és már mi itt de vagyunk.
Mondtam mosolyogva.
-Te undorító degenerált férfi!
Mondta mire kinyujtottam rá a nyelvem.
-Ne veszekedjetek.
Mondta Shuichi és meg fogta a vállam és egy picit arrébb tolt. Hamarosan Rantaro és Kaito hozott rengeteg vízi puskát és elszabadult a pokol. Mindenki lőtt jóformán mindenkire. Úgy, hogy elég jól éreztük magunkat. Hamarosan egy picit elfáradtam és már nem volt sok kedvem a vízben lenni ezért kimentem és leültem a törölközőmre. Kibontottam a vizekem és bele ittam, amikor is meg éreztem, hogy valaki mellém ült. Rá néztem az illetőre, Shuichi volt az.
-Miért nem vagy a vízben?
Nézett rám kérdően.
-Már nem volt kedvem bent lenni.
Néztem el mire éreztem, hogy közelebb ült és össze ért a vállunk meg az egy picit a lábunk is. Mire újra vissza néztem rá.
-Na mi az Shuichi ennyire hiányzók neked?~
Néztem rá egy szélese mosollyal.
-Nem az! Csak félre érteted!
Mondta vörös fejjel.
-Hehe~ de aranyos vagy ilyenkor.
Mondtam én is egy kisebb pirel. Ha nem itt kint lennénk akkor most úgy meg csókolnám. Éreztem ahogy össze kulcsolja az ujjainkat. Egy pillanatra ránéztem egy kicsit jobban elpirultam, de próbáltam ignorálni és az elővettem a telefonomat. Kb egy 20 perc múlva mi is vissza mentünk a vízbe. Majd egy sikitast hallottam. A hang irányába néztem. A helyzett az volt, hogy drága Kaede valahogy elhagyta a meltartoját és most azt kereseték miközben Miu takargatta. Hamarosan meg is találták, én alig bírtam ki nevetés nélkül ami miatt Shuichi egy picit le is szidott, hogy ez nem vicces. Pedig az. Majd egy 1 óra múlva vissza indultunk. Hamarosan az 1 hét múlva is el telt. Az utolsó hét is ezzel az osztállyal. Himiko el sírta magát meg rengetegen meg is hatodtak, egy picit én is. Az utolsó nap egy "kisebb" bulit is tartottunk. Vagy is majdnem mindenki fúl részeg volt. Amiből én sem maradtam ki. Abban a buliban minden történt, kiderült az is, hogy Kaede és Miu eggyüt vannak még , hogy Maki és Kaito is. Bár eléggé nyilván való volt már. Na meg az is, hogy én és Shuichi is eggyüt vagyunk, mert eddig szinte senki nem tudta. De mivel én részeg voltam és Shuichi is egy picsit ivott, én meg jó szokásomhoz híven nem igazán gondoltam végig, hogy mit csinálok. Enyhén szólva picit rámásztam Shuichire és ránk nyitottak. Bár nem igazán történt pont akkor semmi, de még így is kínos vissza gondolni rá. Öszintén boldognak éreztem magamat, Shuichivel eggyüt elköltöztünk egy másik városba, nem ment minden tökéletesen voltak veszekedések de ez egy kapcsolatnak a vele jároja.
-Hé Shuichi.
Húztam végig a kezemet a combján, és elkezdtem simogatni.
-Igen?
Nézett rám kérdően.
-Semmi... Csak ki akartam mondani a nevedet.
Mondtam miközben elmosolyodtam majd átkatolta a derekamat és közelebb húzott magához. Asszem tényleg létezik a boldog vég.

Annnd vége!
Végre eljött az utolsó rész is:D
Remélem, hogy tetszett nektek, tervezek egy Xiaovenes könyvet is úgy, hogy akit érdekli az majd olvassa el. Köszönöm, hogy elolvasátok^^
<3