Hazugságok között -saiouma-

15.igazi érzelmek (18+)

Na sok késés után de itt ez a rész, az, hogy 18+ is rész az elég kár pótlás a sok késésért?Szerintem nem, de jó olvasást, ha egyáltalán valaki még emlékszik erre a könyvre T-T

-Még is mit csinálsz Kokichi?
Néztem rá vörös arccal.
-Szerinted?
Nézett rám felvont szemöldökkel.
-I-lyet nem szabad csinálni.
Mondtam.
-17 éves vagy Shuichi lassan már felnőttnek mondható vagy, biztos te vagy az a tipikus olyan aki szűzként hal meg.
Nevette el magát a végén. Bár nem voltak a szavai túl lelkesítőek.
-Nem is!
Vágtam vissza.
-De de, biztos egy csomó ember rajtad kívül is magányosan, szűzként fog meghalni, és azon gondolkodva, hogy hol szúrta el az életét. Ne aggódj.
Mondta mosolyogva.
-Ez nem volt a legbíztatobb dolog amit eddig tőled hallotam.
Néztem rá szúrós tekintettel.
-Jó, igazad van.
Forgatta meg a szemét.
-De akkor is! Nem hagyhatom, hogy ez legyen a sorsod!
Mondta, egy nagy mosollyal az arcán.
-Ezt csak kifogásként használod te, hogy rám mászhas, jól gondolom?
Néztem rá felvont szemöldökkel.
-Neha túl okos vagy~
Mondta mosolyogva.
-Gondo- várjunk, mi? Te perverz vagy...
Néztem rá össze vont szemöldökkel
-Ne bántsál már! Csak egy kicsit szórakozni akarok, jó tudom, hogy erre más megoldás is van. Gondoltam kipróbálhatnak.
Mondta egy gyerekes mosollyal.
-Ez nem olyan mint egy játék, hogy kedved tartja azt elöcsapod.
-Gondoltam, azért ne nézd ki ezt belőlem, elég egy Miu is.
Mondta ki Miu nevét a lehető legtöbb úndoral.
-Csak nem tudom, úgy gondoltam, hogy nem lehet nagy baj ebből, és hát ha te is akarod, bár engem nem érdekel, hogy ha te nem akarod!
Nézett el.
-Nem azt mondtam, hogy nem akarom, hanem azt, hogy hirtelen jött ez az egész.
Az ilyet nem szabad sürgetni.
Mondtam.
-Nem sürgetek én semmit, csak fel hoztam.
Mondat keresztbe rakott kézzel.
-Hát ha te akarod...akkor nekem is jó.
Mondtam halkan.
-Komolyan?
Nézett rám kérdően.
-Igen, de csak egy feltétellel, nem leszek alul.
Mondtam, mire újra csönd lett.
-Hát én se leszek az biztos! Belém ne rakjanak semmit!
Mondta vörös arcal.
-De eddig pedig te akartad ezt, akkor is csak ezzel az egy feltétellel fogok ebbe bele menni.
Mondtam, nagyon nincs inyemre az, hogy én legyek alul pláne, hogy Kokichi olyan kis pici, furcsa bele gondolni, na meg egy picit meg ijeszt a gondolat.
-Jó!
Mondta, majd utána egyből ajkaimra hajolt, és elmélyitettük a csókot. A kezei újra a pólom alatt volt és simogatta a melkasomatt, de most már tényleg lekerült rólam a póló. Végig nézett rajtam.
-Látszik, hogy mennyit edzel azzal az idióta űr bolondal, kezedes izmosodni. Veled ellentétben én még mindig sovány vagyok úgy, hogy ne várd, hogy ilyen jó látványt fogsz látni most mint én.
Mondta. Most én húztam oda magamhoz egy csókért.
-Szamomra te minden, hogy gyönyörű vagy.
Mondtam miközben levettem róla a pólóját és csókokkal hintettem be a mellkasát.
-Ezt csak azért mondod mert kedvelsz.
Mondta egy kicsit halkan.
-De ez az igazság, számomra te így vagy tökéletes. Na meg tényleg kedvelek, ezért is vagyok a barátod.
-Nagyon nyálas lettél hirtelen, de ez most jól eset.
Hirtelen húzott vissza magához egy csókra. A nyelvével bejutás kért a számba, amit meg is attam neki. A nyelveink szinte táncot jártak, a hasamban meg mintha sok pillangó repkedne. Valyon Kokichi is így érez? Az arca kivolt pirulva a szemei vágyat tükrőztek, asszem ő is ugyan úgy érez. Ez boldogá tesz, azt akarom, hogy élvezze, ha már bele mentem ebbe. Óvatosan le terítettem az ágyra. Egy kicsit el kezdte takarni a hasát.
-Mi a baj?
Néztem rá kérdően.
-Nem vagyok túl vékony. Összesen vagyok 40 kg a bordáim is kint vannak, ez neked nem rossz látvány?
Nézett rám komolyan.
-Nem, mondtam már, hogy gyönyörű vagy, ennyire zavar, hogy ilyen vékony vagy?
Kérdeztem mire csak bólintott eggyet.
-Bármenyit eszek egyszerűen alig tudok hízni.
-Valahogy csak meg oldjuk, ne aggódj.
Mondtam miközben megpusziltam az arcát. A kezem végig siklott az egész testén, majd
vettem egy mély levegőt és legyőztem a félelmemet, és lehúztam Kokichi nadrágját is. Valahogy teljesen meg babonázot engem ez az egész szituáció, és félre tudtam tenni a félénk énemett. Valamiért most elmondhatatlanul vágytam Kokichire, mint ha ez az érzés belülről égetne és cselekvésre késztetne. De valahogy meg is ijesztet ez az érzés, még sosem éreztem így senki iránt úgy, hogy nem igazán tudom hová tenni.
-Na mi az, nagyon elbambultál, ennyire nem tudod csódálatoságomrol levenni a szemedett?
Nézett rám egy nagy mosollyal, mire egy kicsit meg löktem a vállát és el nevette magát, ráraktam a férfiaságára a kezemet mire el csuklott egy kicsit a hangja. Egy pillanatra én is lefagytam egy kicsit, hogy még is mit csinálok, de Kokichi tűz vörös arca fel bátorított engem, hogy ezt ő élvezi. Folytattam alsó gatyájank keresztül az ingerlését. A szája enyhén táltva volt és kisebb nyögésekkel bátorítótt engem tovább. Alsó nadrágon át meg markolom mire az eddigieknél hangosabban fel nyögöt.
-Biztos, hogy ezt akarod?
Néztem rá mire egy kicsit elmosolyodott.
-Néz magadra, áll már a dákod kedves Shuichi, és még meg kérdezed, hogy biztos akarom e.
Mondta egy kis nevetés között.
-Miért akarsz egyfolytában zavarba hozni?
Néztem el.
-Mert aranyos vagy ilyenkor.
Nézett mosolyogva majd oda hajolt hozzám és meg csókolt. Ez a csók inkább volt érzéki. De közben, hogy én is csináljak valamit el kezdtem lehúzni az alsonadrágját, mire ő is elkezdte kicsatolni az övemet. A kezem szinte fel fedezte minden porcikáját, miközben az ő keze és éppen tevékenykedett. Mikor el váltam az ajkaitol, csak akkor tudtam igazán meg nézni az egész testét. Mint ha teljesen meg babonázot volna. Soha nem gondoltam volna, hogy egy fiúval fogom csinálni, pláne kokichival. Leírhatatlan érzés volt, pedig még szinte semmi sem történt. Mikor a meztelen testünk össze simult, meg éreztem, hogy mennyire dobog Kokichi szíve, talán izgul? Na meg mást is meg éreztem. Az elején nem igazán mertem egyáltalán hozzá nyúlni se, de most asszem nekem is kéne valamit csinálnom. Végig vittem a kezemet a mellkasán, mire az egész teste bele remegett, majd lejjebb vittem a kezemet és ráfogttam az álló tagjára. Hirtelen nyögöt fel és a többi kisebb nyögést próbálta magában tartani. A kezemmel egyre gyorsabb tempóra váltottam, mire rádöntötte a fejét a vállamra és a kezemet szorongatta. Teljesen elvörösödtem, de próbáltam nem kimutatni azt nagyon, hogy zavarba vagyok. Majd hirtelen fel nyögött hangosabban és bele élvezett a kezemben, végig folyt a kezemen, Kokichi meg egy kicsit mint ha szégyellte volna magát úgy nézett rám.
-Bocsi.
Mondta, majd meg pusziltam.
-Nem csináltál semmit.
Mondtam majd újra az ajkaimra hajolt, én közben meg le vittem a seggéig a kezemet és beraktam az egyik újamat. Halkan bel nyögöt a csokba. Majd hamarosan jött a második ujjam is mire össze szorította egy picit a szemét. Próbáltam el terelni a figyelmet, de mikor a harmadik újam is bekerült fájdalmasan felnyögöt.
-Ez fáj...
Mondta alig hallható hangon.
-Abba hadjam?
Néztem rá, mire meg rázta a fejét.
Mikor már elégnek éreztem és nem láttam Kokichin, hogy ez neki fájna, szép lassan bele hatoltam. Az arcán egyszere látszódott a fájdalom és az élvezett is. Mikor már a teljes hosszom benne volt, aggódva néztem rá.
-Nem aggódj jól vagyok, csak egy kicsit fáj.
Mondta lihegve. Egy picit még vártam arra, hogy meg szokja, majd fel vettem egy lassabb tempót. A fájdalmas nyögésekböl hamarosan meg változtak és csak a vágy tükrözödött vissza az arcáról. Emiatt fel batorodva löktem egy nagyobbat a csipőmel mire szinte majdnem fel síkitit. Meg van az a pont. Próbáltam ugyan úgy csinálni mint az előbb, és az sikerült is, ahogy gyorsultam úgy ő is egyre jobban élvezte.
-S-shu...
Csak ennyit tudott kimondani egy két nyögés között. Majd egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet, mire már nem tudta vissza fogni magát, szerintem most még a szomszédok is halhatnak minket. Át karolta a nyakamat és lehúzott egy csókhoz, amit örömmel viszonozztam, a nyelvünk szinte táncot járt. Néha bele karmolt a hátamba de most pont nem figyeltem arra, a nyakát és a mellkasát több helyen is kiszivtam, ezért később meg fog ölni.
-Nee...Shu..elég
Próbált valamit kierőszakolni a szájából.
-Elfogok menni...elégh!
Majd csak még gyorsabban mozgattam a derekamat. A hangja elcsuklott egy pillanatra. Nem tudom, hogy most mergesen akart e rám nézni, mert az arca teljesen eltorzult az élvezettöl.
-I-idota.
Mondta nyögdecselve, majd hamarosan mind a ketten elmentünk, én kokichiba ő neki még minden a hasára ment. Végig néztem rajta, és most realizáltam igazából, hogy én lefeküdtem kokichivel. Egy pillanatra meg ijedtem, hogy mi van ha fájdalmat okoztam neki, de ahogy ránéztem egy csepp fájdalmat sem láttam az arcán, teljesen kivolt pirulva a testén néhol izzadság cseppek folytak végén, a száját egy alig látható mosolyra húzta és pihegve rám nézett.
-Csinálhatnánk máskor is... Vagy neked tetszett egyáltalán?
Kérdezte halkan.
-Persze, hogy tetszett.
Pusziltam meg a homlokát.
-De most gyere menjünk lefürdeni.
Mondtam, mire csak bólintott majd a fürdő felé vettük az irányt, Kokichinak egy kicsit remegtek a lábai, de próbált nem arra figyelni.
Majd oda ált a tükör elé, a teste tele volt szívás nyomokkal és a vállán még egy harapás nyom is ékeskedett.
-Te vadálatt.
Nézett rám össze húzott szemöldökkel.
-B-bocsi!
-Ezt meg még is, hogy takarjam el majd? Na mindegy majd meg oldom.
Mondta. Majd csönd lett.
-Te akarsz előbb fürdeni vagy menejk én?
Kérdeztem mire csak elgondolkodva nézett rám.
-Fürödjunk együtt.
Vágta rá hamarosan egy széles mosollyal.
-M-mi?
Néztem rá vörös fejjel.
-Nem már shuichi~ Nem rég szexeltünk, egy kis fürdés nem nagy dolog.
Mondta, ebben igaza van. Ez tényleg ahhoz képest nem nagy dolog.
-Rendben, fürödjünk akkor együtt.
Mondtam mire Kokichi meg engedte a vizet, és hamarosan meg telt vízzel a kád. Kíváncsiságból végig néztem Kokichi tényleg csont sovány, de valahogy még is jó alakja van, inkább lányos, a dereka vékony de még is formás a kezei picik az arca csak egy picit lányos. De simnkel ez is meg oldható. Majd beszaltunk mind a ketten a kádba. A fejét egy kicsit bele vitte a vízben és elkezdett bugyborékolni.
-Hány éves vagy?
Néztem rá kuncogva. Majd csak duzzógva rám nézett.
-Amúgy Shuichi..
-Igen?
Majd egy pillanatra csönd lett.
-Te boldog vagy velem?
Nézett rám kérdően.
-Miért ne lennék.
Egy pillanatra egy kicsit lesokkólodtam ettől a kérdéstől.
-Csak mert én is fiú vagyok.. tudom, hogy idegesítő vagyok és hazudozó. Anyáék sokat mondták,hogy úgy se lessz senkim és egyedül halok meg, asszem már lassan én is kezdem ezt el hinni.
Mondta, az arcáról nem igazán tudtam kivenni semmien érzelmet.
-Kokichi....én...én boldog vagyok veled, igaz tényleg kicsit sok vagy néha de én így szeretlek, a sok hibád ellenére. Meg arra, hogy a szüleid mitt mondanak arra ne figyelj. Csak legyél önmagad. Önmagáért szeretlek, na meg az, hogy fiú vagy az engem nem érdekel.
Már asszem mindent értek, hogy ne dobjam el őt úgy mint a szülei ennyire változtatni akart magán, szóval ezért viselkedett ilyen furcsán mostanában.
-Szóval ilyen érzés a szeretet.
Mondta.
-Olyan idióta vagy néha.
Mondtam.
-Heee? Nem is!
Nézett rám duzzógva.
-Na de gyere szálljunk ki kezd kihűlni a víz.
Majd mind a ketten kiszáltunk a kádbol meg törölkőztűnk és felöltöztünk, majd lementünk a konyhába enni valamit. Hamarosan anya is haza ért.
-Sziasztok fiúk.
Mondta mosolyogva.
-Szia anya, ma jó korán haza értél.
Mondtam mosolyogva.
-Igen, mert van egy meglepetésem, neked Kokichi.
Mondta egy még nagyobb mosollyal és serényen elkezdett kutakodni a táskájában.
Majd elő húzott egy hatalmas könyvett és élénk rakta, majd kinyitotta, tele volt képekkel, táltva maradt a szája egy pillanatra.
-Ez..
Nézte a könyvet.
-Tudom nem nagy szám, de nem rég volt a születés napos és gondolom megint nem kaptál semmit a szüleidtöl, úgy, hogy gondoltam meg csinálom neked ezt a kis apróságot.
Mondta mosolyogva, tele volt kettőnkröl készült képekkel.
-N-nem is tudom, hogy mit mondjak.
Kezdet el egy picit dadogni. Látszik is rajta, hogy ez az egész nagyon meg leppte.
-Köszönöm.
Mondta Kokichi mosolyogva.
Életemben nem láttam Kokichit ennyiszer őszintén mosolyogni egy nap alatt. Majd anya meg ölelte mind a kettönket.
-Vigyazzatok egymásra.
Mondta, majd elengedett minket még egyszer ránk mosolygott és elment a dolgára. Hamarosan felmentünk a szobába. Kokichi még mindig a fotó albumot nézegette.
-Ennyire tetszik?
Kérdeztem mire elkezdett bologatni.
-Ez mikor készült?
Mutatót egy képet amin éppen csokólozunk. Az arcom elvörösödött.
-Ez a kedvencem.
Mondta majd tovább lapozott, egyre több olyan lépett láttam amire nem is emlékszem,hogy lelett volna fotózva. Ez ilyesztő, anya elmehetne egy fotósnak. Majd hamarosan beesteledett és lefeküdtünk aludni. Én tényleg nagyon boldog vagyok vele. Húztam közelebb magamhoz és így elaludttunk.