Utálat vagy szerelem? [Draco Malfoy F.F] 18+

03.16-Minden végleves (16+)

~Draco szemszöge~

1 hónap telt el, hogy Laurennel egy szót sem szóltunk egymáshoz. Fájt, amit hozzám vágott, viszont én is hülye voltam, hogy nem hittem neki. Amit utólag mondott, azt elhiszem neki, de amit utána mondott. Összetőrt... Blaisezék kérdezték, hogy mi van köztünk, mert mindig csak azt látják, hogy egyik pillanatban szeretjük egymást a másikban, pedig utáljuk egymást.

Pansyvel és Sallyvel se álltam szóba csak a fiúkkal, akik persze vidítani akartak, de nekem egyszerűen nem ment. Csak őt akartam látni és vele beszélni.

Lauren azóta kibékűlt a Golden Trióval, minek nem örülök, de segítik őt, viszont Laurent is látom sírni. Rossz nézni, hogy nem hittem neki és ezért veszítem el. Nem szakítottunk és ma megpróbálok vele beszélni, ha nem is akar, akkor is fogok. Nem hagyom ott akármi is legyen. Szükségem van rá.

Reggel később keltem, mint szoktam, hogy eltudjam kapni Laurent és beszéljünk. Felöltőztem, fogat mostam és ránéztem a gyűrűmre. Lauren is ugyan úgy hordta az ékszereket, miket adtam neki, ahogy a gyűrűt és azért gondolom, hogy van reményem még. Kiléptem a klubhelyiségből és a nagyterembe mentem, de persze megint a lányok.

Mindegyik csak nézett, csorgatták a nyálukat, miközben én unottan néztem rájuk, de el is kaptam a tekintetem. Nem mértem végig őket, rájuk se néztem, csak akkor, ha nagyon néztek, akkor szúrosan néztem rájuk.

Leértem a nagyterembe, ahol meg is pillantottam a hercegnőmet az asztalunknál. Pansyvel és Sallyvel beszélgetett, de nem volt valami jó hangulatban. Elindultam feléjük, mit Pansy észre vett és mérgesen nézett. Lauren mögé mentem, megfogtam a felkarját, szinte felkaptam a padtól és rám nézett ki sírt szemekkel.

-Mit akarsz?-sziszegte.

-Beszélni.-mondtam nyugodt hangon, mire kiakarta szedni a kezét a szorításomból, de jobban szorítottam.

-Hagy békén!-sziszegte a szemembe nézve.

-Sajnálattal mondom, de nem fog menni.-mondtam és elkezdtem kifelé húzni.

Griffendélesekhez néztem, ahol Spinner igen szúros tekintettel nézett, mire bemutattam neki és Laurent kihúztam a teremből. Behúztam egy terembe, bezártam az ajtót. Tettem némító és záró bűbájt az ajtóra, majd Laurenhez fordultam.

-Nincs nekünk miről beszélni.-sziszegte sírást vissza tartva.

-Lauren kérlek hallgass végig.-mondtam a szemébe nézve.

-Hallgassam megint végig, ahogy annak a személynek hiszel, aki lerakta azt az átkozott cetlit az asztalomra?-kérdezte, miközben lehullot egy könnycsepp az arcán.

-Aggódtam érted Kicsim.-mondtam szomorúan.-Tudod jól, ha féltelek elszabadul minden és elgondolkoztam, amit tettem és megbántam.

-Szerinted megbocsájtanák?-kérdezte.

-Ha megbocsájtanál Merlinnek hálát adnék és senkinek nem hinnék rajtad kívűl.-mondtam.

-Már a harmadik esélyedet kapod, ha megbocsájtok.-mondta szomorúan.-És tudod miért bocsájtok meg?-kérdezte, miközben lehullott több könnycsepp az arcán.-Mert utálom magamat, hogy ennyire szeretlek!-ahogy kimondta, oda mentem hozzá, két kezem közé fogtam az arcát és erősen megcsókoltam, mit egyből viszonzott.

Kezemet feneke alá vittem, felugrott az ölembe, leraktam egy asztalra, nyakam köré fonta a karját és jobban húzott magához. Hevesebben csókolt, mire elmosolyodtam, kezemet fenekére vezettem és én is húztam magamhoz. Levegő hiány miatt elhajoltunk és egymás homlokát egymásénak döntöttük.