Utálat vagy szerelem? [Draco Malfoy F.F] 18+

05.11-"Eljött az idő" 𝙸.

Újabb nap elé néztem, aminek a délutánja teljesen be van programozva. Lementek a tanítások és a szobámba ültem egyedül. Leckét írtam és készültem lemenni oklumenciát gyakorolni Harry-vel. Piton mondta, hogy akkor menjek, mikor végeztem a másnapi házikkal és ez így is történt. Befejeztem a leckét, majd indultam is le a pincébe. Dolores asszony azóta se kímél senkit és kezd az átlagom is romlani. Apám terve is folyamatosan a fejembe forog és fogalmam sincs, hogy, hogy akarja a támadást, de előre nem tetszett az ötlet. Haladtam le a lépcsőn, de semmit nem hallodtam, ami fura volt nekem. Piton végig beszélni szokott és most mégsem így volt. Benyitottam az ajtón és teljesen más dolog fogadott, mint amire számítottam.

~Harry szemszöge~

Épp ülök a székben és Piton-nal gyakorlunk. Nagyon nehéz volt, mert egyszerűen annyira erős volt a varázslat.
Gyakorlás közben épp az egyik volt emlékembe kutatott Piton, ahol a szüleim voltak a tükörben az első évből és Piton oda jött.

-Elérzékenyültünk?-hallodtam meg a hangját és nehezen, de kilöktem az elmémből.

-Semmi köze hozzá!-lihegtem.

-Ha akarom van! És a Sötét Nagyúr is beléd fog látni, ha nem fejlődsz!-mondta mérgesen és unottan, majd elindult felém futva és megállt előttem.-Minden egyes emléket, amihez hozzá ér, fegyverként használ majd ellened és ha az elmédbe hatol egy pillanat alatt véged!-magyarázta az arcomba, én pedig gyorsan vettem a levegőt.-Olyan vagy, mint az apád volt. Lusta, öntelt...-fordult el, míg én felálltam mérgembe, mert ezt nem fogom hallgatni.

-Nem tűröm, hogy becsvélelje az apámat!-keltem ki magamból és felém fordult.

-...gyenge...-folytatta előre hajolva.

-NEM VAGYOK GYÖNGE!-mondtam mérgesebben és hangosabban.

-Bizonyítsd be!-fejezte be amit mondott.-Uralkodj az érzéseiden! Fegyelmezd az elmédet!-oktatott, míg rám emelte a pálcáját.-Legilimens!-mondta, majd újra erős fájdalom jött és az elmémbe túrkált.-Mindjárt hányok!-hallodtam meg.

-Elég volt!-mondtam fáradtan, kicsit meggörnyedve, majd befejezte.

-Hát így uralkodsz te az érzéseiden?!-kérdezte hangsúlyosan és gúnyolódva.

-Órák óta csináljuk!-mentem el mellette idegesen.-Kell egy kie pihenés!-majd Piton elém sietett és az asztalnak neki támaszkodva dőltem hátra, míg Piton az arcomba hajolt.

-A Sötét Nagyúr nem ad pihenőt!-mondta határozottan, majd hátra hajolt.-Te meg Black egyformák vagytok! Nyafogó gyerekek módjára sopánkodtok, hogy milyen igazságtalan veletek a sors. Elárulom! Mindenkit érnek méltatlanúl sérelmek! Az apád egyenesen sportot űzött belőle, hogy ezt tapasztaltassa másokkal!-hadarta Piton és folyamatosan emelte a hangját.

-Az apám becsületes, jó ember volt!-védtem az apukámat.

-Az apád egy piszok disznó volt!-fogta meg a vállam és a székbe lökött mérgesen. Felemelte a pálcáját, míg én is kerestem a sajátomét.-Legili...-kezdte, de ráfogtam a pálcámat, kimondtam a varázslatot, majd Piton elméjébe láttam.

Egy gyerek, női nevetés. Suli folyosó, majd...-Apa?-Piton-t emelte a levegőben és gúnyolódott rajta.

-Elég!-mondta Piton, kidobott szó szerint az elméjéből és a székbe estem. Csak néztem magam elé a döbbenettől.-Elég volt!-indult meg felém. Megfogta a felsőm és mérgesen nézett a szemembe.-Ez volt az utolsó külön óránk!-morogta.

-Nem tud...-kezdtem, de rántott a felsőmön.

-Kotrodj innen!-mondta Piton, még szépen, elengedett és én pedig felrohantam az udvarra.