✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Megmenteni azt, akit el akarsz felejteni

Atsushi aznap mikor sarkon fordulva otthagyta Akutagawa-t abban a kis utcában próbált nem rá gondolni. Viszont volt némi felháborodás benne a történtek miatt. Ezért egy kicsit azért puffogott otthon miután hazaért. Hogy mégis hogy gondolta ezt azon az éjjelen a fekete. Azért mert szerelmes belé még nem jogosítja fel arra, hogy bármit tegyen vele.

Meg egyébként is még hogy szerelmes?! Biztosan ezt csak utólag találta ki! Hiszen akkor egyáltalán nem viselkedett úgy, mint aki gyengéd érzelmeket táplál irántam! Akkor is azt mondta, hogy csak ki akar próbálni valamit.

Duzzogva ült le a konyhában miután egy dobozos rament főzött magának. Evés közben nagyjából megnyugodott és elengedte a dolgot. Hiszen ha mostantól amúgy sem szándékozik találkozni, (vagy ha mégis muszáj, akkor) beszélni a másikkal. Élik külön az életüket. Őt nem érinti többé, hogy mit gondol róla a maffiózó.

Úgy egy hónappal az eset után hallott megint a tigris a sárkányról. Addig semmit. Tényleg nem érdekelte. Igazából a többieknek tűnt fel hogy korábban míg Atsushi nem volt itthon akkor többet látták. Hiszen őt kereste. Mindenki tudta már milyen érzéseket táplál a fiatal munkatársuk iránt. Ezért nem értették miért tartja akkor a távolságot. Bár nem is kérdezték erről Atsushit. Örültek, hogy legalább itthon van.

A kalapos viszont viszonylag gyakran járt hozzájuk valamilyen ügyben. De a feketehajú sosem jött vele. Csupán egyszer tették szóvá Chuuyának hogy hogyhogy most nincs Akutagawa. De mivel akkor lépet be éppen Atsushi így gyorsan elterelték a beszélgetést. Természetesen a fehér hajú mindent hallott. Nagyon kifinomultak lettek az érzékei. Egy ajtó nem akadályozta meg abban, hogy megértsen valamit. Atsushi tudta, hogy miatta jött eddig. Kereste, hogy elmondhassa neki. De most, hogy összetörte persze, hogy nem akarja látni őt.

Azonban az egyik a napon más volt a helyzet. A lépcsőházban hallotta már a kalapos hangját, és ahogy közeledett az ajtóhoz megfejtette érkezésének okát. Ide nem kellett szuperhallás, Chuuya most idegesebben érkezett és kiabált is. A hangja tele volt aggodalommal. Ez még Atsushinak is feltűnt.

- Nem érted Dazai eltűnt.

- Máskor is csinált már ilyet nem? Mit idegeskedsz miatta? Majd hazamegy.

- Nem, nem fog! Ez most komoly! És ezért kellene figyelned rám Dazai! Akutagawa meg akar halni!

- Hogy- Mi?

- És ő komolyan gondolja! Veled ellentétben. Ebben az elmúlt 3 hétben folyamatosan figyelnem kellett rá, hogy megmentsem. Volt minden gyógyszer-túladagolás, érvágás, golyó. Őt nem tartja vissza, hogyha fáj. A golyótól is csak az mentette meg, hogy a képessége megállította. Rashomon valamennyire vigyáz rá. Viszont a késtől én mentettem meg. Még be sem gyógyultak a hegyei. De most eltűnt. Meg kell találnunk mielőtt tényleg, végez magával!

- Miért csinálja ezt?

- Vajon miért? Mert Atsushit szereti. Nem tud megbocsájtani saját magának, amiért magára haragította.

- De hisz Atsushi nem is -

- Pontosan! Ő nem... éppen ez a baja. Nem haragszik rá, továbblépett. Akutagawa nem tud továbblépni. Eddig tartotta benne a remény, a lelket hogy Atsushi visszatértét várja. De most már nincs miért éljen.

Atsushi már fogta a kilincset. De nem nyitott be. Végighallgatta a beszédet. És várt. De maga sem tudta mire. A fejében halkotta a szavait. „Szeretlek!" Most mégis meg akar halni? Erre nem számított. Ennyire szereti őt? Vagy ennyire összetört? Ezt nem akarta. Nem akart rajta bosszút állni. Csak el akarta kerülni messzire, hogy ne legyen semmilyen kapcsolat sem köztük. De azt nem kívánta, hogy haljon meg. Szúrta a mellkasát a helyzet. De nem tett mégsem semmit legalábbis úgy érezte, ha tesz is azt sem elkapkodva.