✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Gyengéd érintések

Két nappal később Atsushi is esti melót kapott ezért aznap délelőttje teljesen szabad volt. Ahogyan a maffiózónak is. Ezért erre a napra időzítették a bútorboltba a látogatásukat. Sikerült pont olyan időpontban érkezniük, amikor csak néhány vevő lézengett az áruházban. Ez szerencse volt, mert Aku még így civilben is képes volt feltűnést kelteni. Óvatosnak kellett lenniük.

Kellett a fenének hogy valaki rájuk hívja, a zsarukat, mikor éppen a légynek sem akarnak ártani. Bár remélték, hogy a maffiózó jelenlegi kinézetével nem fognak lebukni. Akutagawa azokban a ruhákban érkezett, amiket még együtt vettek. Vagy hát inkább együtt voltak a boltban mikor kiválasztotta őket. Kicsit furcsa volt Ryuu-nak nem tetőtől talpig feketében lenni. De azért el tudta viselni. Mert így jobban passzolt a szíve választottjához.

Atsushi mikor összetalálkoztak reggel meg is dicsérte a kinézetét. Mondta neki hogy jól áll neki az is, ha nem mindig olyan, mint egy démon vagy egy gyilkos. Ryuu éppen emiatt hót piros fejjel ment be vele az épületbe. Annyira zavarba jött, hogy Atsushi bókolt neki. Bar sejtette, hogy nem éppen ennek szánta.

Ahogy sétáltak az áruházban a fiatal kinézett egy ágyat valamint a hozzá tartozó matracot és rávetette magát. Könnyedén huppant a tetején bele is süppedt. Nagyon puha volt. A hátára fordult és ránézett az ágy végében pislogó társára. Aku sosem csinált ilyet nem csoda, ha nem tudott vele mit kezdeni.

Nyújtotta a kezét a tigris, mint aki segítséget kér, hogy felálljon. De nem ez volt a célja. Mikor Ryuu segítőkészen megfogta a kezét, megint magával rántotta. Ott landolt közvetlenül mellette és koppant a feje a másik mellkasán.

- Atsushi miért csinálod ezt velem?

- Mert akartam, hogy te is kipróbáld. Szerinted ez milyen?

- Túl puha! Ebből nem fogsz felkelni.

- Igaz... ráadásul, ha én nem kelek ki az ágyból esélyes, hogy te sem fogsz majd.

Ryuu elpirult. Mert más gondolatok töltötték meg a fejét, mint a tigrisnek. Gyorsan felült, hogy ne lássa mennyire zavarba hozta őt a másik ismét, aznap már nem először... Atsushi is felült valamiért elégedettség töltötte el a zavartságát látva. Közelebb is hajolt hozzá és a fülébe suttogott.

- Mikre gondoltál Akutagawa...?

Borzongás futott végig a testén a feketének, ahogy az a mély, doromboló hang megszólalt, annyira közel mellette. Hirtelen fordult a magasabb felé, akiről azt hitte addigra már elhúzódott tőle. De nem így volt. Csupán egy centi volt közöttük, mikor Ryuu ijedtében megfordult.

Mindketten meglepődtek, amiért ilyen közel volt a másik. Aku még a levegőjét is elfelejtette kifújni, amit hirtelen szívott be. Teljesen elveszett a tigris, ritka színű szemeiben. De közben, nem mert megmozdulni sem. Még fejében éltek a gondolatok, hogy mit csinálhatnának naphosszat egy ilyen puha ágyban. És most Atsushi teste annyira közel volt az övéhez.

Vágyainak nagyon nehezen parancsolt. De még tartotta magát. Egészen addig amíg Atsushi egy pillanatra le nem nézett Ryuu szájára. Nagyon hosszúnak tűnt az az egy pillanat. Aku annyira szerette volna, ha most megint megcsókolja. Akarta azokat az ajkakat érezni. Már olyan régen érinthette őket utoljára.

Akkor csókolóztak utoljára mikor még a kisvárosban az utolsó éjszakán szeretkeztek egymással. Az óta Atsushi még csak rá sem nézett Aku szájára. Nem hogy megérintette volna. Most viszont olyan hosszasan figyelte. És még a szeme is csillogott közben.

Érezte, hogy a fiatalabb keze közelebb mozdult az övéhez. Eddig is majdnem egymást érintettek a takarón. De most már tulajdonképpen összekulcsolódtak. Ryuu látott valami vágyakozásszerűt Atsushi szemeiben. Úgy érezte ő is akarja mégsem merte kérni a csókot tőle. De valahogy jelezni akart neki. Lassan remegve becsukta a szemeit.