✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Egy lakás két élettel

Ryuu riadtan ébredt fel, mikor feje mellett elkezdett csörögni a telefonja. Nem tudta elképzelni ki keresheti hajnali 3-kor, amikor ma nincs munkája sem, ami eddig eltartana. Nem feledkezett meg ilyen dolgokról, pláne hogy ha éjszakázás volt, akkor Higuchi napokkal előtte már felajánlotta, hogy alhat nála. Természetesen elengedte a füle mellett sosem járt még a nőnél. Akkor sem mikor még nem érzett szerelmet a tigris iránt.

Az óta meg főleg nem. Sőt egyszer le is ordította a szöszi fejét, hogy fogja már fel végre, hogy Atsushit szereti, és ne akadékoskodjon már tovább. Hihetetlen módon Higuchi nem mondta el senkinek, hogy az egykori ellensége elrabolta az ifjú végrehajtó szívét. De nem is hagyta abba a fekete démon bálványozását.

Ahogy kotorászott a sötétben a megfelelő káromkodást kereste, amivel elhajthatja a szőkét a picsába, amiért felébresztette. Persze csak abban az esetben, ha tényleg ő kereste.

Nem hitt a szemének amikor Atsushi számát pillantotta meg a kijelzőn. Majdnem kiesett a kezéből is az eszköz, de a nagy kapkodásban sikeresen felvette.

- A-Atsushi? Sz-szia! M-miért hí-

- Most azonnal gyere ide!

És le is tette. Ryuu csak pislogott nem értette. Hová menjen? És miért? Csak ennyit akart mondani? Mi lehet vele? Miért nem volt ideges a fiú hangja? Csak fáradt volt, de nem mérges vagy ilyenek. Akkor látta, meg hogy van egy üzenet is a telefonjában. Szintén tőle jött. Egy utcanév, egy házszám, egy kapucsengő, és hozzá tartozó nyitó kód, egy emelet és egy ajtószám állt benne. Valamint szintén egy parancs.

- Fél órán belül itt legyél az ajtó előtt!

Az üzenetet 5 perccel az előtt küldte, hogy telefonált volna. Csak eszébe jutott az elküldés után, hogy valószínűleg a fekete már alszik, ezért nem is nézi majd meg a mobilját. Így inkább fel is hívta pluszba, de nem akarta megint elmondani, így csak az utasítást adta át. Mert tudta látja, majd most már az SMS-t is.

Aku kipattant az ágyából és olyan gyorsan öltözött, ahogy tudott. Nem is vett fel mást csak az otthoni fekete nadrágját meg Rashomon-t és a cipőit. Nem foglalkozott a kinézetével még a tükörbe sem nézett bele. Csak bezárta az ajtaját és már rohant is. Mert nem volt éppen közel az a lakás. Ha még pizsamából átvedlik utcai viseletbe, akkor biztosan nem tudja teljesíteni a parancsát.

Rohant, ahogy csak tudott. Még Rashomon-nal háztetőkön is ugrált, hogy hamarabb odaérjen. De megérkezett. Beütötte a kódot nyílt a zár. A lift szabad volt már ment is felfele az emeletre. Majd levegő után kapkodva megállt a fekete ajtólap előtt. És bekopogott, mert minden perc számított.

Nyílt az ajtó.

- Atsushi itt vagyok! Remélem nem késtem so-

A tigris berántotta magához a lakásba és az ajtó becsukódott mögötte. Akut meleg ölelés fogta körbe. Nem éppen erre számított. Ahogyan arra a jóleső felsóhajtásra sem, amit a tigris kiengedett magából.

- Mi tartott eddig? – suttogta mialatt beletemette arcát Aku fekete hajába, nagyot szippantott a régen érzett illatból, ami a sárkányra jellemző volt.

- M-mennyit késtem?

- 2 percet és 30 másodpercet...

- Szá-számoltad? – lepte meg a pontos számítás.

- Igen.... – morogta miközben még inkább magához őlelte.

- A-Atsushi?

Nem felelt egyszerűen csak felkapta és a halóba vitte. Maga mellé dobta az ágyra és mikor betakarózott úgy ölelte át, hogy a füle Ryunosuke szíve felett legyen. Hallgatta, ahogyan dübörög odabent életben tartó szerve. Aku nem értette miért így fekszik rajta a tigris. Eddig, ha átölelte is, akkor mindig a fiatal volt kívül. Most hogyhogy éppen ő került oda? Miért cseréltek hirtelen?