✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Akárhogy is nézzük együtt vagyunk.

Már csak ketten voltak a sikátorban és egymás karjaiban egy csókban egybeforrtak. Nem is érdekelte őket más. Ryuu néha mikor nem kapott levegőt elvált a fehér hajútól. De egy korty légvétel után már nyomta is vissza száját Atsushi-éra. Hagyta, hogy a szájüregét teljesen körbejárja. De Atsushi is engedte neki, hogy próbálkozzon. Hagyta hogy a nyelveik csatája nála legyen. Nem volt vad. Csak szenvedélyes.

Egymást ölelték. Ryuu kapaszkodott a fiatal nyakába, ahogy átkarolta. Atsushi pedig tartotta a vékonyabb testet és nekiborította a ház falának. Hozzányomta magát a másik testének. Izgatta mindkettejüket, hogy ismét ennyire közel vannak a másikhoz. A tigris teljesen feladta régi terveit. Akarta, hogy Ryuu az övé legyen.

- Ah-suh...shi...ih...

Zihálta ahogy kicsit több szünetet tartottak. Nem igazán érdekelte már őket az hogy meglátja e őket Aku munkatársa vagy nem. Hiszen Atsushi is vallott már. Akkor már hivatalosan is járnak. ... Tulajdonképpen....

- Gomen... - engedte el az idősebb ajkait egy kicsit hogy kifújhassa magát - Még csak most ébredtél, de máris így rád másztam... n-ne haragudj....

- Nem... nem haragszom... meg tudnám szokni, hogy ez a reggeli ébresztés....

- Ne fantáziálj sokat....

- Melletted nehéz...

Nevette el magát a maffiózó. Atsushi pedig nem hitt a fülének. Ilyen élettel teli nevetést még sosem hallott tőle. Olyan kellemes meleg érzés fogta el egész szívet és mellkasát. Hiszen akit szeretett nevetett. Boldog volt mellette.

Gyengéden hátrasimította és a füle mögé igazította az egyik hosszabb fekete tincsét. De tenyere ott maradt Aku arcán. Fázott is már, hiszen már tél volt. Ryuu kipirosodott forró bőréhez jó volt hozzáérni. Simogatta is egy kicsit, míg vissza nem kapta a szürke szemek figyelmét.

- Jobban vagy? Ryuu?

- Igen... Yosano sensei helyrerakott.... sz-szerintem... a...a tüdőmet is meggyógyította....

- Ennek örülök...

- Atsushi?

- Nagyon aggódtam miattad.... soha többé ne merészelj ennyire megijeszteni!

- Te-

Aku még mindig nem szokta meg azt, hogy Atsushi aggódik miatta. Ezert minden alkalom, mikor mondta meglepetés volt a számára. De egyre jobban érezte magát, mikor ezt hallhatta. Atsushi-nak szüksége van rá, ezért aggódik miatta. Fontos a számára. Lehet végre bejutott a mellkasába és kibérelt magának ott egy kis helyet? Ebben reménykedett.

Ez volt a vágya. Nem tudta még, hogy nem csak egy kis zug az övé Atsushi szívéből, hanem az egész. Nem tudta mert azt gondolta az az emlékképe, amikor Atsushi könyörög, hogy vele maradjon és azt mondja, szeretlek az csak a sokk miatt volt. Lehet, hogy nem az egész de az az egy szó biztosan. Ezt képzelte. Nem mondhatta főleg nem annyiszor.

- A-Atsu-

- Igen aggódtam! Hogy ne tenném? Kepes voltál elbúcsúzni tőlem? Mikor azt ígérted mindig mellettem leszel?

- A-

- Ne merészelj itt hagyni! Szükségem van rád! Maradsz! Világos? Szükségem van arra hogy mellettem legyél! Te vagy az egyetlen akit-

Megtorpant. Eszébe jutott hányszor mondta neki, míg sérült volt hogy szereti. Bele is pirult az emlékbe, mert most szemtől szemben nem volt képes kimondani.

- Atsushi?

- A....én..... é-én csak....

Ryuu lehúzta magához és megcsókolta. Atsushi viszonozta a tettét. Megértette, hogy Ryuu, mit akar mondani. Aku nagy valószínűséggel tudja... Tisztában van az érzéseivel, éppen ezért azt hogy szereti nem kell kimondania... Nem kell egyáltalán semmit mondania. Nem is tudott volna. A vallomás nem az ő műfaja volt.