✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Esély arra, hogy közel legyen.

Egy hónap kellett még neki hogy elhatározzon valami még nagyobb lépést. Nem tudta hogyan fogadja majd a tigris. Csak reménykedett, hogy az ajánlata neki is kedvező lesz. De nem volt rá alkalma hogy elmondja neki.

Ez nem csak azért volt, mert folyamatosan dolgoztak annak kiderítésén, hogy ki a titokzatos támadója a maffiának, aki ráadásul ilyen kiszámíthatatlan módon dolgozik. Nem lehetett tudni ki vagy mi lesz a következő célpont.

Mondhatnám, hogy még Rampo san sem tudta, de tudta csak most éppen olyanja volt, hogy inkább nem segédkezik. Csak akkor, ha majd emberéletek múlnak rajta. Mármint civil emberéletek. A maffia és más szervezetek csatájába ő szem szívesen nyúlt bele az események láncolatába.

Éppen ezért volt Akunak is folyton valami feladata. Bár végül is Chuuya san meggyőzte Morit, hogy amíg nem javul kellőképpen az állapota addig nem küldi terepre, ettől még dolgozott. De valóban kevesebbet töltötte az időt vérben fürödve.

De ennek az volt az ára, hogy Jinko-val is kevesebbszer futhatott össze, hiszen ő az ideje nagy részét a fekete tornyok egyikében töltötte, míg a tigrisfiú odakint járőrözött.

Nagyritkán Chuuya san kihozta őt mikor olyan ügyeket intézett, amibe beleszólása volt az Irodának is. Hiszen olyankor Dazai is hozta magával a kis tanítványát. Chuuya is jobb szeretett volna nem egyedül menni. meg aztán látta a fiatalon mennyire örült mindig, ha mehetett az Iroda közelébe. Hiszen akkor esélye volt látni a tigrist.

Atsushi mindig csak abban a minimális időben szólt hozzá mikor ott volt mellette. De akkor sem engedett neki mindent. Például nem kérhetett semmit sem a fiatalabbtól. És nem is nagyon engedte a közelébe addig, amíg a többiek is ott voltak.

Viszont utána néha felhívta őt a tetőre és ott mikor már csak ketten voltak akkor már több dolgot is megtehetett. Végre átölelhette. Kapott egy kis időt ahhoz, hogy megint feltöltődjön. Érzelmileg és testileg is közelebb lehetett az általa szeretett fiatal férfihoz. Hiába érezte azt, hogy nem szívesen teszi ezt a fehér hajú fiú. Inkább csinált volna mást, mint hogy a tetőn ölelgesse a maffiózót. Mármint ő nem nagyon érintette meg a feketét. Inkább csak nem taszította el. Engedte, hogy a közelebb legyen hozzá, mint korábban.

Aku viszont egyre kevésbé érezte azt, mint korábban, ha átölelhette. Nem volt meg az a feltöltődés, amit akkor érzett, mikor első alkalommal bújt a fiatal irodatag szívéhez. Már egy pár alkalommal az óta megtette. De valahányszor hallgatta annak szívverését nem észlelt változást. Atsushi szíve nem vert gyorsabban mikor hozzáért. Már biztos volt abban, hogy azért csinálja ezt, hogy kiszeressen belőle. Viszont esze ágában sem volt ezt tenni. Nem akart ellenszegülni a fehér hajúnak. De szó sem lehetett arról, hogy valaki mást szeressen.

Nem indult fényesen a kapcsolatuk. És még most is elég távol van tőle. De szerelmes a fiúba. Nem hagyja, hogy ellökje magától.

Aztán jött egy lehetőség. Chuuya nem mondta miért kell neki is mennie az Irodához. De nem ellenkezett. Reménykedett, hogy talán majd most tudnak kicsit kettesben maradni a fiatalabbal. Eddig is adott rá lehetőséget. Ezért összeszedte a bátorságát, hogy amikor megint felmennek a tetőre, akkor színt vall majd neki.

Atsushi is meglepetten nézte a két maffiózót, amikor besétáltak a Fegyveres Nyomozó Iroda ajtaján. Letette a kezében addig hordozott iratokat Kunikida asztalára majd végignézett a másodiknak belépő feketén. már egy ideje nem találkoztak. Tudta, hogy ma is szükséges lesz engednie, hogy a közelében legyen.

Mikor megállt közvetlenül előtte a vörös oldalán nem is értette. Ezért inkább a kalaposra tekintett és megkérdezte miért nézi őt ennyire, mert kicsit már ijesztő volt a tekintete. Mintha csak azért érkeztek volna, hogy konkrétan vele beszéljenek. Ami mondjuk nem állt messzire az igazságtól.