✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Az utolsó lehetőség

Mikor kiszálltak a forró vízből Aku túl gyorsan állt fel így kicsit megszédült Atsushinak dőlt, ahogy elvesztette egyensúlyát.

- Oi.... óvatosan.... A-Aku jól vagy?

- I-igen csak kicsit szédülök... f-forró volt a víz....

- Értem. Gyere, fogd meg a kezem, segítek.

Aku nagyot nyelt, mikor meglátta maguk között Atsushi kezét. Lányos zavarában majdnem mellé tette a tenyerét, mikor meg akarta fogni. De csak sikerült neki. Atsushi óvatosan húzta maga után gyakran rápillantott, hogy jól van e. Ez alkalommal hiába jöttek szembe velük emberek Ryuu nem volt hajlandó elengedni. Rózsaszín köd lengte körbe, hiszen most valahogy máshogyan viszonyultak egymáshoz ők ketten.

Ryuu nem is értette miért engedett meg neki ilyeneket. Csak arra tudott gondolni, hogy bizonyára, azért teszi, hogy kicsit normálisabb legyen közöttük a hangulat. Nem akar vele folyamatosan haragban lenni, ha már odakötötte az életét a tigrishez. És a nap közepén eléggé összevesztek.

A folyosón haladva most tényleg egy párnak tűntek, mivel Akutagawa nemét már nem csak a törülköző takarta. Nagy vastag köntös volt mindkettőjükön. Ryuu-nak még az ujját is fel kellett hajtani kicsit, hogy kilátszódjon a keze belőle és meg tudja fogni a másikét. Egyáltalán nem tűnt jelen pillanatban férfinak.

Mikor visszaértek a szobájukba Atsushi elküldte a másikat tusolni mondván, talán ha kicsit hűvösebb víz éri, összeszedi magát a teste. Ryuu engedett neki és miután nagy nehezen képes volt a fehérhajú ujjait kiengedni a keze közül jobban összehúzta magán a köntöst ment is fürdeni.

Atsushi pedig bement a szobájába és az ágyra hanyatlott. Kicsit neki is a fejébe szállt a vér. Jól esett neki, hogy nyitva hagyta az ablakot mielőtt elment, a hideg levegő felfrissítette. De közben szeme előtt lebegett az elpirult arcú Akutagawa, miután újra csókot lopott tőle. Aggódott miatta kicsit, hogy vagy túlzásba fog esni ezekkel, vagy még jobban megsebesíti magát, hogyha így folytatja.

Karjával takarta el az arcát, hogy senki se lássa, hogy őrli magát a fekete miatt. Főleg ne ő, ha hamarabb visszajön. Bár kicsi volt az esélye, hogy megint egy ágyban alszanak. De a sárkányból kinézte, hogy megint meg akarja majd próbálni.... majd elvetette a gondolatot. Akutagawa ma nagyon más, mint korábban. Ha nagyon bántja a mai veszekedésük inkább kint alszik, hogy ne okozzon több gondot a fehérnek.

Aku közben hideg vizet engedett magára. Nem volt neki elég a langyos. Mert már nem csak az onsen vize miatt szédült. Atsushi kedvesebb viselkedése sem segített a helyzetén. Most, hogy nem volt vele teljesen közömbös, és aggódott is miatta nem tudta visszafogni a vágyait. Úgy érezte, ha nem csókolja meg belepusztul. És ez az érzés egyáltalán nem múlt el amióta a víz zuhogott rá.

Szenvedett, amiért nem tudta mit tegyen. Mit kellene csinálnia, hogy azzal ne haragítsa magára a fiatalt, de ugyanakkor hasznára is legyen-

- Hasznára váljak?.... - ismételte suttogva, kimondva a száján - Atsushi azt mondta szeretné, ha hasznos lennék neki. És azt is mondta, hogy talál majd nekem valami feladatot, amivel segíthetek neki. De.... hiányzik neki a régi énem.... hogy tudnék most a kedvére tenni? Azt mondta régen úgy érezte ketten legyőzhetetlenek vagyunk. Már nem érzi így. Miattam.... az én hibám, hogy magával sem elégedett annyira.... mindent tönkreteszek körülötte....

- „Majd találunk valamit a számodra.... Aku..." - visszhangoztak a fejében a tigris szavai.

- Tegezni kezdett... és ke-kedves volt velem.... e-engedte, hogy meg- .... ma olyan hevesen csókolt ott a boltban... mi-mi van ha- h-hogyha.... NEM biztosan nem kedvelt meg! De kedvesen bánt velem... és gyengédebben nézett rám.... Atsushi.... mit akarsz tőlem? Mi-Mit tegyek, amire te is vágysz?