✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Új felállás, új feladatok.

Egy hónappal korábban:

Azon az éjszakán mikor Akutagawa viszont láthatta Atsushit álmatlanul feküdt a fiatalabb maffiózó a párnái között. Folyamatosan hallotta a tigris hangját, ahogyan aznap beszélt hozzá. Hiába kérlelte, hogy elég már. Nem tudott szabadulni a gondolataitól.

- Nem kellett volt megtennem. Sajnálom Atsushi!

- Akuta-

- Szeretlek!

- Te-

- Sajnálom! Sajnálom, ami történt. De-

- Nem fogom megbocsájtani.

- Tudom... nem is kérem. Nincs jogom hozzá, hogy erre kérjelek. Én... én csak el akartam mondani, hogy szeretlek. Már akkor is szerettelek. Ezért nem vettem észre, hogy nem akarod. Sajnálom! Nem így kellett volna ennek történnie. És most már késő a bocsánatodért könyörögnöm. Nem... nincs jogom ahhoz, hogy könyörögjek. Tudom, hogy elvesztettelek.

- Akutagawa....

- Szeretlek Atsushi.

- Én nem.

- T-tudom...

- Engedj el.

Valahányszor újból hallotta a fejében hogy „Én nem" mindig egy újabb kés szúródott a szívébe. Tudta, hogy esélytelen hogy Atsushi úgy jön vissza zarándoklatából, hogy megbékélt és viszonozni fogja az érzéseit. De ez a hideg közömbösség, amivel bánt vele fájdalmasabb volt, mint az, ha ordítozott volna vele.

Szorította a mellkasát, hogy semmit sem érez iránta. Nem gyűlölte. Nem vetette meg. Egyszerűen csak elvágott vele minden jellegű kapcsolatot. Aku nem volt erre felkészülve.

Arra számított, hogy vagy félni fog tőle, mint korábban és nem mer a közelébe jönni. Vagy azt, hogy utálni fogja és haragból beszél majd vele.

Az előbbit könnyebben tudta volna kezelni, mert bevallja neki, hogy szereti, és hogy többé biztosan nem fogja bántani. Lehet, még randevúra is elhívja, hogy kiengesztelje valahogyan.

A második lehetőséggel is tudott volna valahogyan foglalkozni. Mert attól hogy utálja, ha eleget találkoztak volna, akkor lehet enyhült volna benne a düh és esetleg megbeszélhették volna a dolgot. Vagy ha veszekedésbe esetleg verekedésbe torkollott volna a találkozásuk, akkor egy hirtelen pillanatban szerelmet vallott volna neki és azzal kizökkenti a tigrist. Megcsókolja, és ha olyan maradt volna, mint régen, akkor zavarba jön és ezt kihasználva kedves dolgokat suttogott volna fülébe... átölelte volna... szerethette volna...

Tudta az is jobb lett volna, ha mindig ordítozna vele. Mert az hasonló ahhoz ami Dazai san és Chuuya san között van. Kívülről egy olyan ember, aki először találkozik, velük meg nem mondaná, hogy azok ketten szerelmesek egymásba és hosszabb-rövidebb szünetekkel, de már évek óta egy párt alkotnak. Na, igen nekik lassan már 10 éve (pontosan 8 éve és két hónap múlva lesznek 9 éve „partnerek") ilyen a kapcsolatuk.

Ryuu is szeretett volna ennyi időt a tigris mellett eltölteni. Sőt még többet. Nem akart másik fiú után nézni. Neki Atsushi kellett. De elrontotta. Folyamatosan szidalmazta magát először csak szavakkal, majd tettekkel is hogy ennyire idióta volt. Elvesztette az esélyét nála.

Aznap este nem a saját lakásán aludt hanem Chuuya vendégszobájában. A kalapos nem volt otthon, de tudta hol tartózkodik éppen. Azért volt nála elszállásolva, mert felszakadtak a varratai úgy 3 órával Atsushi kikosarazása után. Megtámadták, és bár a támadója már halott neki sem lett könnyebb.