✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

A zöld szemű szörny

Atsushi-t később sem hagyta nyugodni a dolog. Főleg, hogy egyre gyakrabban érezte azt, hogy szeretne dolgokat megtenni a maffiózóval. Megérinteni, megfogni a kezét, megpuszilni a fejét, és megcsókolni a száját. Nem örült ennek a változásnak bármennyire jó érzések is kerítették hatalmukba, mikor a közelében volt. Nem tudta hová tenni ezeket. Zavarták őt, hogy megint nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan ő azt eltervezte. Bár kezdte feladni, mert látta Ryuu mellett sosem lesz olyan az élete, mint amilyennek tervezte korábban.

Egy hétig Atsushi késő este ért haza. Mivel a körözött gyilkos áldott ismét a környéken garázdálkodott. Úgy tűnt bérgyilkos lett, belőle mert összefüggéstelenül szedte az áldozatait. És idő közben kiderült az is, hogy akkor is lecsapott mikor Atsushi és Akutagawa nem volt a városban. Akkor igazi mészárlás történt csak a szervezet, amit megtámadott nem volt hajlandó segítséget kérni, vagy szólni. Így sokáig nem derült ki a dolog.

Érdekes egybeesés ez az eset, mert azon a területen történt, ami mind Atsushi-nak, mind Akunak a járőrözési területének metszetében feküdt. Vagyis ha akkor itt lettek volna a városban, akkor nagy eséllyel elkapta volna valamelyikük az elkövetőt. De így, hogy házon és legfőképpen városon kívül voltak, így szabadon gyilkolhatott. Éppen azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg muszáj volt minden este sokáig járőrözni.

Késő éjjel érkezett Atsushi haza miután letusolt bement a hálószobájukba. Ryuu ott feküdt a fal felé fordulva teljesen beletekeredve a takaróba. A tigris óvatosan ült le mellé és áthajolva felette kisimította egyik hosszabb tincsét a szeméből. A füle mögé igazította. Maga is észrevette mennyivel gyengédebben érintette meg az utóbbi időkben. Most sem tudott ennek ellenállni.

Átcsúsztatta a karját a nyaka alatt miközben magára húzta a takarót. Nagy kifliként ölelte magához a vékonyabb testet. Szabad kezével, amivel ölelte a feketét, annak hasát simogatta, miközben teljesen hozzásimult a másikhoz. Még bele is csókolt a nyakába. Valamiért jó érzéssel töltötte el minden alkalom, mikor így fekhetett vele egy ágyban. Ilyenkor érezte azt, hogy az övé. Akutagawa egyedül az övé.

- „Már megint ez a gondolat! Elegem van! Miért? Miért ilyen ez az egész? Miért érzem a magaménak? Aku- Ő...Ő csak felajánlotta magát nekem! Én ....én meg elfogadtam... de...De ettől még nem kellene ilyen érzéseket táplálnom iránta- mármint..... iránta?.... nekem mióta vannak érzéseim Akutgawa felé?"

Nem tagadhatta tovább maga előtt tényleg voltak gondolatai, amik jóval gyengédebbek voltak. Kötődött hozzá, aggódott érte, féltette, akarta, hogy mellette legyen. Észre sem vette és ragaszkodni kezdett a feketéhez...

Ryuu megérezhette, hogy mardossa magát belül a tigris, mert nyöszögve kinyitotta szemeit. Akkor már testén érezte, hogy valami nem jó neki. Hiszen erősebben szorította magához, mint máskor. Bár elsőre azon is meglepődött, hogy megint a karjai köze került a kezdeti döbbenetéből gyorsan kimozdította a tigris megfeszült teste.

- Atsushi...

- Hmm? Gomen... felébresztettelek?

- Valami baj van? Most olyan feszült vagy....

- O... – „szóval észrevetted..." - Csak idegesít ez a folytonos éjszakázás.... szeretnék már normális időben is hazaérni....

- Értem... én is örülnék.... akkor meleg vacsorával várhatnálak...

- Nem elég, hogy főzöl rám?

- De hidegen nem ugyan olyan... ahogy újramelegítve sem...

- Sajnálom... Aku... Reményeim szerint hamarosan lezáródik ez az ügy akkor ébren várhatsz majd haza....