✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Egy asztal két személyre

- Én is téged....

.

.

.

.

.

.

- Hu?

Akutagawa felébredt az éjszaka közepén jó pár órával az után, hogy szeretkeztek Atsushival. Mintha hallott volna valamit. A fiatal férfira nézett, akit szeretett, és aki még mindig átölelte őt, ahogy aludtak.

- Masaka? Atsushi....

Egy pár szót hallott csupán. Nem tudta, hogy álmodott e vagy valóság volt? De valamiért úgy érezte megtörtént. Tényleg azt mondta neki a tigris, hogy Én is téged!

- Atsushi.... nee... Atsushi! – kezdte el ébresztgetni a fiatalt.

- Mmmm? Mi van?

- Mondtál valamit? Az előbb? Hallottam valamit! Te mondtad? Mit mondtál?

- Miről beszélsz hajnali... 4 órakor... utoljára órákkal ezelőtt beszéltem hozzád... aludj vissza.... és ne ébressz fel megint ilyen ostobasággal.

- U-um... gomen....

Feküdt vissza a szerelme mellkasára nem vert gyorsabban a szokásosnál a szíve. Nem hazudott. Nem értetté miért hallotta azt hogy Én is téged... Álmodta az egészet?

- Atsushi...

- Igen?

- Szeretlek...

- Tudom.... de most már aludj végre...

- Rendben gomenne...

Lassan sikerült neki visszaaludnia mialatt nem mozdult Atsushi mellkasáról. Hallgatta a szívverését és azt figyelte, hogyan emelkedi és süllyed vele együtt a mellkasa.

Atsushi viszont nem tudott megint elaludni. Most nem hiszen meghallotta.

- „Picsaba...Pedig azt hittem már akkor aludt.... minek kellett neked meghallani? Mostantól folyton gyanakodni fogsz... Meg.... úgy fogsz viselkedni mintha... járnánk..."

Igaza lett. Attól a naptól kezdve Ryuu amellett, hogy sokkal többet mosolygott gyakrabban kezdeményezett. Ha valahová mentek, akkor közelebb sétált, ha lehetett megfogta a kezét. De csak pár pillanatra. Sosem sétáltak kézen fogva. De gyakrabban megölelte. Éjjelente már ő bújt a fehérhajúhoz és nem várta meg, hogy Atsushi ölelje át.

Sőt volt, hogy arra is vállalkozzon, hogy megcsókolja őt. Nem is akárhogyan.

A közös nyomozás folytán találkoztak párszor. Dazai és Chuuya is ott voltak így játszották, hogy nincs közöttük semmi. Még mindig nem merték elmondani a mentoraiknak, hogy egy fedél alatt laknak. Azt meg, hogy pár héttel korábban lefeküdtek egymással és élvezték, pláne nem.

Arról, persze tudtak, hogy Aku szerelmes. Illetve Chuuya tudta, hogy Atushi a fejebe vette, hogy életben tartja Ryuu-t. De azt, már nem, ami a kettejük külön látogatásán történt. És hogy milyen kapcsolat alakult ki a fiatalok között.

Beszélgettek az eseményekről, ami egyértelműen kezdett kapcsolódni, mind két szervezethez. Mert az áldozatokról előbb vagy utóbb kiderült, hogy valami módon ismerték vagy az irodát vagy a maffiát. Volt informátor, kuncsaft, fegyverkereskedő, támogató, de egyik sem olyan, aki a halálával nagy vizet mozdított volna meg. De akkor miért? Ez volt a kérdés. Mire ment ki ez a játék?