✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Egy ajándék mely lehet átok is.

Atsushinak még körülbelül egy hétig nem kellett foglalkoznia a küldetésnek csúfolt kirándulással. Amin Akuval ketten kellett részt vennie. És ezidő alatt még csak nem is hallott a sárkány felől. Bár egyszer hallott egy pletykát az utcán miszerint láttak egy feketébe öltözött egyént a hídon a korláton kívül. Csak remélhette, hogy az nem ő volt. Megígérte, hogy nem próbálkozik többet.

De aztán Chuuya megnyugtatta, hogy aznap végig mellette volt. Véletlenül találkozott össze másnap a vörössel az utcán, akkor kiáltott utána és kérdezett rá a dologra. Mire Chuuya biztosította, hogy rendben van a feketehajú pártfogoltja. Atsushinak nagy kő esett le akkor a mellkasáról. És a sóhajtást a kalapos is észrevette.

- Nem kell miatta aggódnod kölyök. Nem fogja kinyiffantani magát. Már nem.

- N-Nem is aggódtam! – kerülte a szemkontaktust a fiatal.

- Ha te mondod... - hagyta annyiban, de azért mosolygott, mert tudta jól hogy igen is foglalkoztatja, mi történik a sárkánnyal mikor nincsen mellette - Csak gondoltam jó, ha tudod. Nem tervezi... viszont... - elhallgatott és sajnos nem volt eléggé meggyőző az, ahogyan mondta, ezért Atsushiban ismét kapcsoltak a vészjelzők.

- Viszont? – kérdezett vissza egyből.

- Nem tudhatod, mikor zuhan vissza. – sóhajtotta ez úttal a kékszemű, és nekiállt kifejteni milyen az, ha egy öngyilkos hajlamúval osztod meg az életed - Hiába ígérte meg neked, hogy nem teszi meg... Dazai is olyan sokszor ígérte már meg nekem, hogy már egyáltalán nem hiszem el neki, amikor ezt mondja nekem. Sőt, ha olyan a hangja a telefonban, akkor inkább egyből megkeresem, mert volt már olyan, hogy miután megígérte nekem leugrott a folyóba. Nem esett nagyot, de én éppen ezért nem bízok a szavaiban akkor, ha erről van szó.

- Chuuya san... - Atsushit megdöbbentették a hallottak, azt hitte a párjának nem hazudik így a kötéses, de ezek szerint tévedett - sajnálom, hogy ennyire nehéz vele...

- Köszönöm... De ez az én bajom. Te inkább foglalkozz Akutagawa-val. Ne nagyon hagyd felügyelet nélkül. Ha kérhetem... Tudom, mennyire nem bírod, de-

- Nem fogom hagyni neki, hogy meghaljon! – vágott közbe, mert most hogy arra terelődött a téma, hogy utálja a feketehajút szúrni kezdett a szíve felett - Pláne azt nem, hogy saját kezűleg végezzen magával!

A kalapos mosolyogva veregette meg a fiú vállát majd egy köszönöm-öt suttogva neki elköszönt és folytatta az útját haza. Tudta, hogy Atsushi igazat mond. És olvasott is a tetteiben. Nem aggódott a beosztottja miatt, mert jó kezek között van jelenleg. Csak ne rontsák el a kapcsolatukat még inkább. Ezt kívánhatta a fiataloknak csupán.

Ez után hamar elérkezett az utazásra kitűzött nap is. Atsushi kevés csomaggal csupán egyetlen hátizsákkal érkezett a vasútállomásra. Színes szeme a peronokat kémlelte, hogy mikor pillantja meg Akutagawa fekete alakját.

Úgy fél órával később meg is érkezett az egyik hátulsó kevesebbet használt lépcsőn sétált be a vonathoz. Nem az átlagos Rashomon kabátját viselte. Most nem volt feltűnő. Egy egyszerű fiatalnak tűnt, aki utazik valahová. Valamivel nagyobb volt a táskája, mint Atsushinak. Hiszen a másik kabátját is el kellett hoznia. És az bárhogyan hajtogatja több helyet foglalat el.

Amint észrevette választottját odasietett hozzá. köszöntötte, és kis pirossággal az arcán, de megkérdezte, hogy indulhatunk? Sosem beszélt kettejükről így többes számban. Kicsit túl is gondolta az elmúlt napokban ezt a kirándulást. Hiába tudta, hogy semmi nem fog történni kettejük között. Mégis valahol mélyen reménykedett abban, hogy megváltozik, a kapcsolatuk mire visszatérnek Yokohamába.