✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Először beszélni így egymással.

Atsushi kinyitotta a szemét. Reggel volt már valamennyire a nap első sugarai bevilágítottak a szobába. A tigris az oldalán feküdt bár nem ugyan abban a pózban, amiben elaludt. Tudta jól, hogy álmában szokott párszor átfordulni ezen nem csodálkozott. Egyik kézfejével kitörölte a csipákat a szeméből. Mikor egy nagyobb sóhajtás után kinyújtotta a kezét, akkor hasított belé a felismerés.

Tegnap este Akutagawa a karjai között aludt. És ő is úgy szunnyadt el, hogy a maffiózó még ott van. Bár Ryuu-t hamarabb nyomta el az álom. Akkor már nem volt szíve kihajtani őt a nappaliba. De nem is akarta volna ezt tenni vele. Csak figyelte milyen nyugodt most.

Kicsit félrehúzta az egyik hosszabb tincsét és a füle mögé igazította. Akkor feküdt legutóbb ilyen békésen mellette, mikor megmentette az életét. Annak a karjaiban alhatott akkor, aki elkapta, mikor eldobta az életét. Ahogy most Atsushi mellkasához bújva valahogy olyan idilli volt a kép.

Ryuu kapaszkodott Atsu pólójába, halkan szuszogott. Meg megrezdült, ahogy álmában történt valami. Kicsit jobban bújt hozzá beletemette az arcát a fiatal mellkasába. Kicsit összébb is kuporodott. Atsushi végigsimította a hátát, ennek hatására Ryuu megnyugodott, valami rossz történhetett az álomvilágban. Atsushi érintése kellett neki ahhoz, hogy megint úgy aludjon, mint előtte. Hozzásimult a szerelméhez, apró nyögések hagyták el a száját.

Atsushi nézte a száját, ahogy kicsit eltátva vette a levegőt. Még érezte mennyire forróak a párnái mikor csókolja őt. Óvatosan megérintette most is puhák és kellemesen melegek voltak. Már ez is hozzá tartozott. Egy apró puszit adott rá mielőtt őt is elnyomta a fáradság.

De most eltűnt. Üres volt mellette az ágy. És már kezdett kihűlni is a helye a matracon. Felült és a fejét kapkodva nézett körbe. Nem látta sehol. Egyre rosszabb érzése támadt.

- Akutagawa! - kiáltotta rémülten és pattant ki az ágyból, hogy a keresésére induljon.

Arra viszont nem számított, hogy a fekete pont ekkor fog belépni az ajtón. Szerencsétlennek még megszólalni sem nagyon volt ideje, mert a tigris egyből rávetette magát. Aku megtántorodott egy pár lépést hátrált, ahogy Atsushi testével találkozott. De messzebb nem jutott, mert a fehér hajú egyből összefonta körülötte a karjait.

- A-Atsushi?

- Baka! – szorította még jobban magához.

- H-he? – lepte meg még inkább Akut.

- Ne merészelj még egyszer ilyet tenni!

- M-miről beszélsz?

- Azt mondtam maradj mellettem! – nézett egy pillanatra a szemébe majd rántotta vissza megint az ölelésébe és temette arcát a fekete tincsek közé – Maradj mellettem! Mit nem értettél ebből?

- É-én csak kávét hoztam neked. Én-

- Megvárhattad volna, hogy felkeljek! Vagy hagyhattál volna valami üzenetet! Eltűntél mellőlem! Én- Én meg... Azt hittem, amiért nem adtam rendes választ mentél, hogy végezz magaddal! A frászt hoztad rám! Ne csinálj ilyet!

- A-Atsushi t-te a-aggódtál értem?

- Persze, hogy aggódtam! Aggódok, azért ami az enyém!

- A-a t-tiéd?

Aku szíve először könnyebbült meg amióta választottja visszatért az életébe. Azonnal patakokban kezdtek el folyni a könnyei. Hamarabb fogta fel a teste, mint az elméje a hallottakat. Hiszen mire megértette, hogy Atsushi elfogadta az ajánlatát már sírt. Onnantól csak még közelebb akart lenni a szívhez, ami most kivételesen hevesen zakatolt. Miatta. Remegő kézzel ölelte át a magasabb törzsét és csak sírt és sírt.