✔Nem kérhetem a bocsánatod ✔ Shin Soukoku - 18+✔

Az igazi rémület pillanata.

Ahogy csókolóztak kezdett megint megszűnni körülöttük a világ. Nem érdekelte őket az, ha valaki meglátja őket, vagy ha ez megtörténik és felismerik őket lebuknak. Atsushi nem volt hajlandó elengedni többé Akut. Szerette. És bár tudta, hogy Ryuu sejti mit érez iránta nem merte neki még mindig elmondani. Meg abban is biztos volt, hogy valami közbeszólna azonnal mint a legutóbbi próbálkozása alkalmával.

Éppen ezért nem mondott inkább semmit hosszabbra akarta nyújtani a pillanatot. Még akkor is mikor már csak elfáradtan lihegve bújt a mellkasához a kisebb test. Szorította ölelte mintha attól félne, ha elengedi eltűnik mellőle.

- A-Ahtsushi....

- Igen Ryuu?

- Szeretlek...

Megint megcsókolta mert ez volt a legközelebbi ahhoz, hogy azt kifejezze ő is szereti a maffiózót. Eldöntötte, hogy a tudtára hozza. Valahányszor vallomást tesz majd neki Ryuu, ő mindig szájon fogja csókolni.

- Atsushi? E-ezt miért?

- Csak úgy... Nem tehetem azt, hogy csak úgy megcsókollak? Az enyém vagy te magad mondtad, hogy azt teszek veled amit akarok.

- U-um...

- Nagyon zavarna ha gyakrabban csókolnálak meg?

- Ah.... Atsushi?

- Annyira... jó... érzés....

Megint egybeforrtak. Ryuu már biztos volt abban, hogy Atsushi szerelmes belé. De feldolgozni nem tudta, hogy eljutott odáig, hogy Astushi viszonozza neki, amit érez. Hihetetlennek tűnt. Pár hónapja még azt mondta, ahhoz ragaszkodott, hogy ők sosem lesznek egy pár. Hogy nem akar kötődni hozzá. De... amióta szeretkeztek megváltozott minden. Ryuu nem tudta mit tett amivel elérte, hogy a tigris beleszeressen. Csak élvezte azt, hogy milyen érzés, ha valaki szereti őt.

Egy robbanás hangja szakította félbe a csókjukat. Mindketten a hang irányába néztek. A maffia épülete felől jött a zaj. És valóban az egyik torony középen füstölt. Látszott hogy izzik. Lángok csaptak ki az ablakok összetört üvegei között.

Ryuu azonnal rohanni akart, Atsushi mégis megfogta a kezét.

- Várj!

- De nekem oda kell mennem

- Veled megyek! Nem akarom hogy bajod legyen!

- Atsushi?

- Együtt megyünk rendben?

- U-um... Arigatou...

Atsushi nem szólt, csak menyasszony pózba emelte a feketét és átváltozva féltigris-emberré  megindult a Maffia felé. Ryuu hogy kevésbe legyen az útjában a fiatalnak átkarolta a nyakát. Ahogy kapaszkodott nagyon közel volt Atsushi fejéhez. Ahogy jobban magához szorította mikor elindult vele akkor egy pillanatra megint elpirult. Hiszen akkor úgy vitte mint ahogyan esküvő után szokás a menyasszonyt. Ryuu egy pár másodpercig képzelte el hogy milyen lehetne Atsushi talpig fehér öltönyben gyűrűvel az ujján. Képzelete addig tartott amíg a tűz lángjai ismét el nem terelte a figyelmét. 

Atsushi végig csak a célt figyelte. Háztetőkön ugrálva hamar odaértek. Ahogy letette a párját a járdára észlelte egy másik férfi megjelenését is. Chuuya san is akkor érkezett a fekete tornyok aljához. Meglepte a fiatalok feltűnése. Főleg hogy nem csak hogy civilben voltak hanem ráadásul még szinte össze is voltak öltözve. Ráadásul így jöttek együtt. Gondolkodott ezen, de inkább az égő épületre koncentrált.

- Akutagawa! - fordult úgy a feketéhez mintha nem látta volna hogy az előbb még a tigris karjaiban volt - Evakuálni kell az embereket!

A démonpáncélomon nem fog a tűz. Chuuya san vigyél fel oda! Kihozom az embereket te pedig lehozod őket. Sietett oda mellé és nézett felfelé hogy már indulhatnak is. A fekete démon közben körbeölelte vékony testét.