Stay with me my love

Part 6.

Elindult mindenki különböző irányba és időben a kis csapattagjával. Floch már a játék elején az agyamra ment, lehet őt fogom kiütni. Nincs sok bajom vele, de ez az állandó rámcuppanása.. Falra mászok tőle, mint egy kis pióca.
Amint elindultunk felmentünk a fákra, mert ott sokkal jobban lehet rejtőzködni.
-Oké. Szóval. A terv az, hogy most még bújkálunk, nem akatkozunk harcokba. Még láthatatlanban nyomjuk egy ideig.-ültem le a fa ágára.
-Szörnyen fönökösködő vagy, remélem tudod.-vigyorgott Floch és leült velem szemben.
-Miről beszélsz?-viccelődtem tovább én is mosolyogva.
Floch nem szólt, csak vidáman nézte ahogy nevetek. Észrevettem, hogy szüntelenül engem néz és elöntött a pír.
-Mi az?-sütöttem le szemeimet.
-Semmi.-válaszolt még mindig mosolyogva.
Kérdően néztem rá, mert tudom, hogy nem csak úgy véletlenszerűen bámult. Ő direkt nem válaszolt és szét nézett magunk körül.
Még fél óráig biztos fent ültünk és beszélgettünk. Flochot nem tudnám utálni, de mindig is egyoldalú lesz az amit érez. Én hűséges asszony vagyok.
Jól kibeszéltük Benrutoékat, elmondtam minden bajomat velük kapcsolatban. Floch figyelmesen hallgatott, olykor felhúzta magát Benék hülyeségein, néha meg azon nevetett, ahogy kifiguráztam a témában valamit. Ő sem bírt végig csendben maradni. Régi vicces vagy kínos storykat hozott fel a múltból. Sírva nevettünk az akkori hülyeségeinken, nagyon sok jó emléket felelevenítettünk.
-És arra emlékszel, amikor bort akartunk lopni és mikor mentünk vissza a szobánkba konkrétan az összeset leejtettük?!-mesélte vihogva a fiú.
-Úristen, és úgy bújtunk el, hogy a fákon keresztül másztunk be a szoba ablakokon. Sosem felejtem el.-nevettem fel én is.
-Igen! De szegény Armin és Sasha lent maradtak, ezért ők magyarázták ki!-folytatta tovább.
Könnyes szemmel dőltem rá Floch vállára, mert már teljesen kész voltam. Hihetetlenül jól esett ilyen dolgokra visszaemlékezni. Flochnak pedig ez plusz pont, így még jobban kedvelem. Úgy néz ki amúgy benne van ez a "Ki a falkavezér" dolog, mert a fiúkkal többnyire elég szemrehányó és flegma. De ez van, benne van a pakliban ha ennyi férfival élek.
Mikor sikerült lenyugodnunk, ágcsörrenésekre figyeltünk fel. Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. Minden irányba körbe néztünk, magunk alá is, de sehol senki. Ez egy felderítő lesz, jól rejtőzködik, az ág zaja szándékos volt. Halkan felguggoltam és lejjebb másztam egy-két méterrel. Jeleztem Flochnak, hogy maradjon le bőven, de jöjjön utánam. Sokszor megálltam az ágak között és mivel még nem értük el a lombkorona szintjét, láttam mindent. Viszont én is teljesmértekben látható voltam. Megint zajt hallottam és elnéztem jobbra. Megint sehol semmi és senki. Felsóhajtottam, kiengedtem a bennem gyűlő feszültséget. Másodpercek alatt hirtelen valakit bal oldalról tiszta erőből előre lökött és elkezdtem zuhanni.
-Aaaaahh!-kiáltottam.
-Arko!!-üvöltött utánam kétségbeesetten Floch.
Ijedtemben nem tettem semmit, tehetetlenül zuhantam. Majd mikor észbekaptam, a gáz és egy ág segítségével, több-kevesebb sikerrel földet értem. Nem sokkal később Floch ugrott mellém és rohant hozzám.
-Hé! Jól vagy?-aggodalmaskodott.
-Igen. Azt hiszem.-kerestem fent a szememmel támadómat.
Nevetést hallottunk magunk mögül és reflexszerűen pengét rántottunk.
-Látnod kellett volna a képedet!-jött elő a fa takarásából, kuncogva Connie.
-Te.. kinyírlak te senkiházi!-morogtam és neki rontottam-A frászt hoztad rám, ostoba fiúgyerek!-hívtam táncba legjobb barátomat.
Ügyesen hárította ütéseimet, de nem erőssége a pengeharc. Egy pengével támadtam, ő kettővel védekezett.
-Olyan csalogató volt a vihogásotok! Rögtön tudtam, hogy észre sem veszitek ha közelítek!-mondta Connie két ütés között-Nem hagyhattam elillanni ezt a tökéletes alkalmat a lecsapásodra!-erőlködött ostoba, felesleges beszédével.
Kiütöttem egyik kezéből a pengét, a másikat pedig kicsavartam. Kigáncsoltam és földreterítettem. Rászegeztem fegyverem és győzedelmesen néztem le rá.
-Utolsó szavak, Springer?-villantottam egy nagyon gonosz mosolyt.
-Most!-üvöltötte el magát.
Jobb oldalról egy tör repült felém, de könnyűszerrel elkaptam. Megnéztem a kést és kérdően néztem le Conniera.
-Most ez komoly?-húztam fel szemöldökeimet-Ez most nem jött be!-
-Tudoom!-húzta el a száját-Van még mit csiszolni a dobásokon!-hangolódott le és kisfiú módjára csalódottan nézett.
Eltettem a pengéimet, de még mindig Connien álltam.
-Előjöhetsz Ben!-mondtam Conniera nézve.
-Neked már csak Ben?-nevetett a foglyom.
-Fogd be!-nehezedtem rá jobban, amitől kicsit nyögvenyelősen nevetett.
Benruto kimászott egy nagy bokor takarásából és lassan közelített. Hirtelen Floch ugrott mellé és kicsavarta a kezét. A fiú ijedtében felkiáltott, de Floch szorításától már fájdalmában kiabált.
-Mégis kinek képzeled magad, ostoba.-morogta fenyegetően Floch-Fegyvert rántassz Arkora? Látszik, hogy halvány gőzöd sincs rólunk!-
-Floch! Flooch! Nyugalom!-sétáltam mellé-Szívesen lennék a helyedben, de erre most nincs időnk.-tettem kezemet vállára.
Floch rám nézett és elengedte Benrutot.
-Nekem úgy tűnik ezt nyertük.-néztem társamra büszkén.
-Na, én nem..-kezdett bele Connie a veszekedésbe, de valami félbeszakította. Inkább valaki.
Marco és Heruma jelent meg a fák takarásából és sétalták oda hozzánk. Mikor megláttam őket szerintem olyan szinten megforgattam a szemeimet, hogy megtudtam nézi megvan-e az agyam. Már csak ők hiányoztak. Hol vannak az enyémeim? Miért nem ők bukkannak fel?
A fiúk elkezdtek beszélni, elmesélték az imént történteket. Az agyamra mennek. Hátat fordítottam nekik és Floch felé
fordultam.
-Erre nincs idegzetem. Induljunk.-mondtam sóhajjal kísérve.
-Várj! Nem hagyhatjuk itt őket! Hanji direkt kérte, hogy legyenek velünk.-állított meg megindulásomban.
-Jó! Jól van! Csak menjünk!-kerültem ki és indultam meg előre.
Mögöttem hallottam, hogy Floch összeszedte a többieket és utánam jöttek.
Csak sétáltam előre. Nem nagyon volt konkrét tervem, főleg ekkora váratlan meglepivel. Velük még elrejtőzni sem lehet. Bárki lecsaphat ránk. Idegességem enyhítése képpen valamit muszáj volt a kezembe vennem. Az első dolog amit megfogtam az az a kés volt, amit Benruto hajított felém. Elővettem és elkezdtem forgatni az ujjaim közt. Nagyszerű játéknak ígérkezett, sikeresen elterelte a figyelmemet a kis potyautasaink csacsogásáról.
Kicsit jobban szemügyre vettem és egy kis rajzocskát fedeztem fel a markolat alján. Apró volt, alig látható. Meg kellett álljak, hogy rendesen megtudjam nézni.
Floch és Connie mellettem torpant meg, a többiek kicsivel mögöttem. A társaim érdeklődve másztak bele az aurámba és próbálták kitalálni, miért nézem annyira azt a kést. Borzasztóan frusztrált a két fiú dörgölőzése, ezért kiléptem kettőjük közül.
-Szerintetek így látok valamit?-dörmögtem oda.
Még kicsit forgolódtam, de sikerült megtalálnom a tökéletes szöget a rajz leolvasására. Egy repülő galamb körvonala rajzolódott ki, csőrében egy favessző szerűséggel.
Miért ilyen szörnyű ismerős? Valami vagy valaki borzasztóan emlékeztet rá.
Tanakodva bambultam előre és közben magamban motyogtam.
-Na, mi az?-sétált mellém unottan Connie.
Nem válaszoltam csak tovább gondolkodtam.
-Haló! Húhú!-hadonászott a kezével előttem.
Ugyancsak hallgattam.
-Arko!-emelte meg hangját és csettintett egyet.
Erre már fel figyeltem, mert valami beugrott..
-Connie!-markoltam meg a vállait-Most jól figyelj!-néztem erősen a szemeibe.
Connie majd' összecsinálta magát a tettemtől, réműlten lesett szemeimbe.
-Honnan van ez a kés?-mutattam fel a tárgyat.
-Nem tudom! Úgy találtuk.-habozott kicsit a fiú és Benrutora nézett.
-Találtátok? Hol?-kérdeztem a fiúktól.
-Itt az erdőben.-válaszolt Benruto.
-Így már világos!-sóhajtottam fel és megint motyogtam-Bár ne lenne az!-
-Arko!-szorított karjai közé most Connie-Miről beszélsz?-
-M-Mikasa. Mikasa! Kivel van Mikasa?-dadogtam, majd a többiek felé fordultam.
-Azt hiszem Hajneval, de nem biztos.-válaszolt Benruto.
Na még ez is. Ez a nap egyre jobb.
-Szuper! Floch vidd vissza őket a táborba, Connie te velem jössz.-utasítottam őket és elkezdtem a felszerelésemet indulásra igazítani.
-Wowo! Mégis mit csinálunk? Elmondanád mi folyik itt?-nézett rám kérdően Connie.
-Útközben elmondom, de most keressük meg Mikasat!-mondtam és már el is indultunk.