Stay with me my love

Part 10. 18+

Már felszerelkezve ültünk az autóban és megszakíthatatlanul hangoskodtunk. Levi vezetett, mellette Mikasa, hárman mögöttük Jean, Armin és én, leghátúl pedig Sasha és Connie. Megszokásból ülünk már így, de most beszorítottam Armint közém és Jean közé. Sajnálom szőke hercegem.
-Ááh! Nem bírom!-vakadt ki Connieból a nevetés, mikor éppen egy nagyon régi storyról beszéltünk. Igazából a fele történetre nem is emlékszem, mert durván részegek voltunk, de a többieknek köszönhetően néhány kép kitisztult azóta.
Nem szoktunk inni, de ha iszunk is akkor is szökőévente egyszer és akkor is elég rendesen. Nem is az alkohol ize miatt iszok, hanem azért, mert az ivászat után jönnek a legjobb dolgok.

Jelenesetben egy kettő, max három éves kalandunkon kacagtunk. Akkor is éppen kőrészegek voltunk és gondoltuk elmegyünk egy buliba. Hétvége volt, ráadásul azt hiszem valamelyikőnk születésnapja. Elég gáz, hogy a mai napig nem emlékszem, mit vagy kit ünnepeltünk. Szóval, megvolt a buli, ami mellesleg nagyon jó volt és erre még emlékszem is. A hazaút kicsit nehézkesen ment, egy-ketten hánytak is, de csak most jön a jó rész. Megkönnyebülve estünk be a bejárati ajtón és minden gond nélkül indultunk a konyhába és a nappaliba. Na és akkor esett le, hogy rohadtúl nem otthon vagyunk amikor egy random férfi sörétes puskát nyomott Connie arcába. Volt ott minden, de végül kimenekültünk az ismeretlen házból és nagy nehezen haza találtunk. Elég vicces story és így visszagondolva nagyon sok kérdés fordul meg a fejemben. Hogy jutottunk be? Miért nem esett le senkinek sem, hogy nem ott vagyunk ahol kéne?

Az út körülbelül negyven perc volt, ami hamar elillant a jó kedvünk miatt. Mi előbb érkeztünk, mint a többiek, hogy kicsit kihasználhassuk a helyzetet.
A régi bázis kadét-képzőjéhez jöttünk és rengeteg emlék jutott eszembe. Láttam magam előtt, ahogy szerencsétlenkedünk a manőverfelszereléssel és baromkodunk a Kiképző Hadtest háta mögött. Szerettem azt az időszakot, bármennyire is volt kemény. Akkor még sokkal kevesebb gondunk volt és nem tudtuk mi vár ránk.
-Na. Öltözzetek és menjetek egy kört. Használjátok ki. Húsz perc múlva itt!-huppant le Levi a kocsi platójára és útra intett minket. Nem kellett könyörögnie, első szóra mindenki elkészült és indultunk is.

Kicsivel több mint húsz perc bohóckodás után, frissen és vidáman ültem le egy nagy fa egyik ágára, elég magason a talajhoz képest. Connie is mellém jött, de ő állva támaszkodott. Éppen akkor parkolt be a két másik kocsink is. Az újoncok tátott szájjal néztek fel ránk. Jean is egy ágon osztozott velünk, de nem sokáig mert mellkason bökte Conniet.
-Te vagy a fogó.-suttogta, de úgy hogy én is hallottam.
Azonnal lendületet vettem és menekülőre fogtam. Villámgyorsasággal ugrottam át egy másik fára, majd a kővetkezőre. Hol nevettem, hol játékosan kiáltottam, mert Connie majdnem elkapott.
-Most mit csinálnak?-kérdezte fel nézve Benruto, inkább magától.
-Játszanak.-válaszolt Hanji és leült Levial szemben.
-Hogy? Ez nekik játék?-kérdezte Marco és a fejét kapkodta a fák között.
Hirtelen nagy csend lett és abbamaradtak a kiáltozásaink. Újoncaink kérdően kutattak utánunk szemeikkel.
-Most mégis mi történik?!-kérdezte megint Benruto kicsit kétségbeesve.
-Ne lankadjon a figyelmetek. Folytatódik a játék. Most ők a vadászok és ti vagytok a prédák. Lesből fognak támadni.-okította ki őket Levi. Nos igen, ő jól tudta.
-Mi? Mi az hogy támadni? Mire készülnek?-forgolódtak össze-vissza, de nem értették meg amit Levi mondott.
Alig bírtam visszatartni a nevetésemet, majd jeleztem Connienak. Hirtelen pont Marco és Benruto közé értünk földet. A két fiú majdnem kiugrott a saját bőréből és sikolyuktól zengett az erdő.
-Jézus atya úr isten!-hadonászott pánikolva Benruto a kezével.
-Én szóltam.-dörmögte Levi.
-Igen? Legközelebb kicsit érthetőbben Levi!-szólt be Benruto.
-Neked csak Hadnagy. Vigyázz a szádra. És ne merj letegezni, mert tőletek nem viselem el.-felelte Levi és egy könyvet lapozgatott.
-A többiek?-kérdeztem muszájból, mert majdnem megint felnevettem.
-Csak ti vagytok még. Jó lenne ha lassan megjelennének.-válaszolt Hanji.
-Mi van.. mi van ha nem ti vagytok? Ha-hanem egy gonosztevő?!-ijedezett Benruto még mindig.
-Úú! Mi lenne, ha gonosztevők lennénk?-fordultam vigyorogva Connie felé.
-Huhuhuu! Mi lennénk a leggonoszabbak és legkönyörtelenebbek!-kezdtünk bele egy harci színjátékba.
-Háh! Ha ti ketten gonoszok vagytok, én lennék a hős aki lenyom titeket!-ugrott mellénk Jean nagyképűen.
-Ch! Tudnék evvel vitatkozni!-néztem rá szúrós szemmel és vele is elkezdtünk "harcolni".