Stay with me my love

Part 19.

Arkoni Yazuko szemszöge:

Ma reggel, vagy inkább hajnalban felriadtam az ébresztőm hangos csörgésére. Fél négy volt és erőtlenül dőltem vissza az ágyba. Szemeimbe próbáltam látást varázsolni és életet lehelni magamba. Végig futott az agyamon, mennyi minden vár ma rám és egy nagyot sóhajtottam.
Pár perc plafon bámulás után sikerült kikelnem az ágyból. Bementem a fürdőszobámba és gondolkodni kezdtem. Mit kéne először megcsinálnom? Ahhoz mit vegyek fel? Sok minden végig futott az agyamon egyszerre. Végül először a lőgyakorlat mellett döntöttem. Oda nem kell kiöltöznöm, elég lesz valami kényelmes. Kikaptam a szekrényemből egy melegítőt, egy hosszúujjút és egy nagy pulóvert. Felöltöztem és elindultam valamiféle reggeli-szerűért. Nem eszek sokat alapból sem, úgyhogy megelégszem egy almával és pár szem mogyoróval.
Miután a konyhában végeztem, lementem a pincébe és onnan egy nagy zárt helységbe. Az egész a föld alatt volt, elzárva a külvilágtól. Csapatunk fegyverszakértője segített előkészíteni a dolgokat és eljátszadoztam egy bő másfél óráig a lövésztéren.
Mikor végeztem felrohantam átöltözni és visszamentem lentre edzeni. Volt egy külön kis konditermünk is, ahova rendszeresen járok. Ott is elvoltam, két-két és fél óra alatt sikeresen megkínoztam magamat.
Végül leizzadva és elégedetten huppantam le az ágyra kifújni magamat. Majd lezuhanyoztam és átöltöztem a szokásos öltözékembe, amit Marcus készített. A felsőm egy magasított nyakú, fekete hosszúujjú felső, a derekán rajta egy fekete fűzővel. Meglepően könnyen mozgok vele, de muszáj is hordanom, mert védi a már megszerezett ütéseimet és sebeimet is. Ehhez egy feszülős fekete farmer és egy magasszárú bakancs. Az egészt takaró kabátom, pedig egy hosszú fekete bőr kabát. Hajamat felkötöttem egy kis copfba és alul kiengedtem. Késeimet elraktam, pisztolyaimat megtöltöttem és a helyükre raktam.
A nagy bakancsommal trappolva jelentem meg Kenny irodájában és levágtam magamat az egyik székbe. A férfi figyelmesen mélyült el irataiban és közbe-közben megigazította szemüvegét. Elvettem asztaláról egy ceruzát és avval kezdtem játszani.
-Mit szeretnél Kislány?-szólalt meg kis idő múlva, munkájából fel sem nézve.
-Semmit. Unatkozom. Már végeztem reggel.-válaszoltam unottan.
-Szép munka! Ne türelmetlenkedj, kedves. Hamarosan indulunk!-mondta.
Leraktam a ceruzáját és becsuktam a szemeimet. Kenny csendben, magában dolgozott, én pedig aludtam egy kicsit. Mostanában nagyon keveset alszok és akkor is nehezen. Időközben Kenny elkezdett magában motyogni, de engem egyátalán nem zavart.
Ez alatt a fél év alatt, már összeszedtem magamat és sokat változtam. Eddig sem voltam egy beszari, de most már ez szóba sem jöhet. Kenny mellett kénytelen voltam kiedződni. Azért ő tőle még néha picit tartok, nem rettegek tőle, csak nem szívesen állok ellent neki. A tudat, hogy szüksége van rám kicsit nyugtat, de akármikor elveszthetjük mindketten a fejünket.

-Ébresztő!-kiabált valaki hangosan.
Ijedtemben felültem és kerek szemekkel néztem Kennyre.
-Mi az? Miért nem hagysz aludni?-ásítottam egyet.
-Három órája itt szuszogsz! Miért nem alszol éjszaka?-nézett rám kérdőn.
-Öhm. Mi? Három ó.. Mennyi az idő?-lepődtem meg és idegesen felpattantam.
-Fél egy van.-válaszolt unottan.
-Huhh! Oké! Nyugodtan folytasd, addig én őrizlek!-nyugodtam meg és visszaültem, elhelyezkedtem és becsuktam a szemeimet.
-Oi! Menj fel és a szobádban aludj!-szólt rám a főnököm.
-Nekem most itt jó!-néztem rá csúnyán, majd visszafeküdtem.
Kenny morgott még, de muszáj volt beletörődnie.

Este már teljesen ébren és felpörögve toporzékoltam Chris mellett a fegyverraktárban. A fiú az egyik dobozban matatott és én türelmetlenül álltam mellette.
-Tudom! Tudom!-állt fel és visszatette a dobozt.-Sietünk!-mondta és elindultunk fel.
-Hogy vagy amúgy?-kérdezte Chris.
-Hogyan? Ja! Egész jó, már alig érzem.-válaszoltam kis fáziskéséssel és megfogtam a mellkasomat.
-Rendben leszel ma?-hallottam hangjában az aggodalmat.
-Igen. Azt hiszem.-
-Úgyis melléd osztanak be, ha bármi van azonnal szólj!-nézett mélyen szemeimbe.
-O-oké.-akadt meg a hangom, kicsit meglepődtem.
Chris megállt és kicsit később én is.
-Chris? Minden rendben?-néztem rá kérdőn.
-Sajnálom Arko!-indult meg nagy lendülettel felém.
-Mit sajn..-ijedtem meg, de Chris megfogott és a falhoz nyomott.
Pillanatok alatt ajkaival már az enyémeimet ölelte át és vad táncba hívta. Egyik kezével arcomat fogta, másikkal a falnak támaszkodott. Hirtelen jött és azt sem tudtam éppen hol vagyok, vagy ki csókol.
Hirtelen bevillant egy kép. Egy kép amikor Ő falja az ajkaimat. Olyan valóságos volt, azt hittem a jelen csak egy álom volt. Láttam magam előtt Jeant és akaratom ellenére elragadott a hév.
Visszacsókoltam és evvel belépést kapott Chris nyelve a számba. Kezemmel mellkasát taperoltam, ő pedig letért a nyakamra. Halkan felsóhajtottam és kinyitottam a szemeimet. Ebben a pillanatban realizáltam, mi is történt és erőből ellöktem magamtól a fiút.
Levegőt kapkodva és bepánikolva nyomódtam fel a falra, minél messzebb akartam tőle lenni. Chris szintén lihegve nézett rám meglepettséget sugározva. Majd mikor visszatértem a földre, gyors léptekkel tüntem el a folyosón.
Baszki, mit csináltam? Mi történt? Össze vagyok zavarodva. Rég nem gondoltam Jeanra, ami részben kegyetlen érzés, de éppen már kezdtem beletörődni a mostani életemet. Próbáltam nem összetörni és a családomra gondoltam. Erre ez a tökkel ütött rám mászik?! Pont most? Mindig is tudtam, hogy többet akar és hogy egyszer be fog próbálkozni, de most a legkevésbé sem számítottam rá. Megijedtem és magányra volt szükségem.