Stay with me my love

Part 17.

Jean Kirstein szemszöge:

-Mi a büdös lófasz történt?-csaptam az asztalra.-Mióta tudnak tőlünk, nem hogy akármit.. akárkit is elrabolni? Hogy engedhetjük ezt meg magunknak?-ordítottam Levi arcába.
A férfi rendkívűl ridegen nézett rám és semmi érzelem nem űlt ki az arcára. Nyugodtan itta a csésze teáját.
-Befejezted?-kérdezte flegmán, miután beleivott a forró löttybe.
-Jean nyugodj már le!-mondta Connie az ajtónak dőlve.
-Hogy a picsába tudnék lenyugodni? Elrabolták egy csapattársunkat! Elrabolták a barátnőmet! Sérűlt volt! Kómában volt három kicseszett hétig! Mégis mi a fasz történt?-rúgtam fel egy széket és széttártam kérdőn a kezeimet.-Válaszoljatok bazdmeg!-
-Ne ordibálj, te félkegyelmű! Szerinted mi többet tudunk, mint te? Szerinted csak neked fáj? A legjobb barátomat rabolták el, nem veszíthetem el őt is.. Nem fogom tétlenűl végig nézni, ne aggódj!-kiáltott rám karba tett kézzel Connie.
-Ide figyelj, Springer! Ne beszélj velem ilyen hangnemmel! Nem valami szaros kadét vagyok!-mentem közelebb hozzá.
-Ideje visszavenned ebből a stílusból Jean! Elég volt.-mondta normáls hangnemmel Levi.
-Megteszünk minden tőlünk telhetőt, de te is kellessz. És ehhez az kell, hogy lenyugodj és normálisan viselkedj. Menni fog?-űlt mellé Hange.
-Hé! Hallottad?-csapott a vállaimra Connie.-Ha lenyugszol, ki tudunk találni valamit! Senki sem fog a seggén űlni és nézni, ahogy elrabolják a társainkat! Ezt vésd az eszedbe, haver!-nézett bele a szemembe.
-Eressz!-löktem le kezeit, kis hezitálással és flegmán lehuppantam az egyik székre.
Szépen felbasztam magamat ezen az egész szarságon. Amúgy sem vagyok higgadt ember, de nost széttép belűlről az ideg. Remélem minél hamarabb ötletre jutunk.

Arkoni Yazuko szemszöge:

Jesszusom, szétszakad a fejem. Mi az ördög történt? Arra emlékszem, hogy verekedtem és.. talán kiütöttek?! Nem tudom. Hol lehetek? Ki rabolhatott el?
Szemeimet lassan kinyitottam és próbáltam körbe nézni. Egy nagy teremben voltam. Sötét volt, éjszaka lehetett. Az ablakokon a hold fénye világított be. Üres volt és romos. Egy székhez voltam kötözte tetőtől talpig. A lábaim, a derekam, a felsőtestem és a kezeim is. A számon is volt valami ragacsos dolog. Elkezdtem mocorogni hátha kiszabadulok. A szék hangos csörömpölésbe kezdett és azonnal abba igy hagytam. Nem sokkal később mozgást hallottam kintről és be is nyitottak a szobába. Jó sokan jöttek be, négyen-öten biztos. Behurcoltak még egy hatodikan is és elém hajították. Teste meg volt kötözve és sebekkel ellepve. Mikor láttam, hogy Benruto az, neki álltam ordítani a nevét, de a ragasztószalag ezt meggátolta. Megint mozogni kezdtem, oda akartam menni hozzá. Ketten felültették őt is egy székre velem szemben. Majd egy harmadik mellénk ült.
-Jhaj!-sóhajtott fel és helyet foglalt.-Most, hogy e derűs találkozás megvolt, bemutatkoznék!-vette le a maszkját.
Egy idősebb szakállas, hosszabb hajú férfi arca jelent meg előttem és egy hajszál választott el attól, hogy eszembe jusson ki az. Már láttam valahol, de nem jut eszembe hol és mikor.
Közelebb hajolt hozzám, de én nem távolodtam el. Szemeivel arcomat mérte körbe.
-Hmm.. semmit sem változtál kislány! Azt ne mond, hogy nem emlékszel rám!-nevetett fel a férfi rekedt hangon.
Mi az isten?! Ki lehet ez a fickó? Kislány..? Ki hívott kislánynak? Régen találkozhattunk, mert azt mondta nem változtam.
-Nem emlékszik rám!-nevetett.-Ez majd segíteni fog!-tette kezét a kulcscsontom felé és benyomta egyik ujját a csontom fölé. Majd egyre bejjebb és lejebb. Szörnyen fájt, de nem ordítottam.
Jézus máriám. Ez Kenny? Ez Kenny. Mi van? Mi a francot keres itt? Ezt a fogást nagyon régen alkalmazta rajtam, amikor szóra akart bírni. Csak ő lehet az és azért tette, mert tudta, hogy ismerem ezt.
Letépte egyetlen mozdulattal a számról a ragasztót és végre normálisan kaptam levegőt.
-Mi a fasz, Kenny?!-köhögtem és ránéztem.
-Na végre! Nem ismertél fel, kislány?-ült vissza.
-Dehogy ismertelek! Azt hittem meghaltál!-dőltem idegesen hátra.
-Tény, hogy elterjedt a halálhírem, de mindig is voltak olyanok, akik sosem hitték el!-húzta fel egyik szemöldöket.
Levira utalt. A mai napig tudja, hogy él Kenny, mert nem az ő keze által "halt meg". Jogos, mivel Kenny is az az elpusztithatatlan típus. Tipikus Ackerman vér.
Hogy hogyan kapcsolódik hozzá a múltam? Nos, mivel Levi magához vett engem, volt lehetőségem bőven a veszély központjában lenni. Akkor is Kenny támadt, viszont gyerek voltam és manipulálni tudott. Megkedvelt, mert erős voltam. Levi tanítványaként ő akart tovább vinni az életben, jobban mondva a saját mocskos jövőjében. Bérgyilkost akart belőlem faragni és majdnem sikerűlt is neki. Én is megkedveltem őt, hiszen gyerekfejjel egy jófej felnőttnek láttam, aki teljesen ártatlan és jólelkű. Majdnem sikerűlt maga mellé állítania, de Levi közbe lépett. Azóta nem is hallottunk róla. Nagyjából három-négy éve kaptuk a hírt, hogy meggyilkolták. Az első perctől kezdve Levi butaságnak tartotta, hogy egy Ackermant ilyen módon lehetne megölni.