Stay with me my love

Part 7.

-Arko!-kiáltott utánam Levi, mikor már majdnem elhagytam a konyhát.
-Igen?-fordultam vissza és a férfira néztem.
-Ha végeztél gyere a tárgyalóba. Elég fontos.-mondta.
-Értettem fönökúr.-bólintottam mosolyogva és felsiettem a szobámba.
Lezuhanyoztam, megmostam a hajam és meg is szárítottam. Felvettem egy melegítőt és Jean egyik pulcsiját.
Mikor a hajamat kötöttem össze, Jean lépett be a helységbe.
-Öcsém.. Jók a ruháid, nyuszim.-nézett végig rajtam és megakadt a szeme a puloverjén.
-Köszi szívem.-sétáltam oda hozzá fülig vigyorogva.
Átöleltem és a derekán összekulcsoltam hátul a kezeimet.
-Levi neked is szólt?-kérdeztem.
-Igen, megvársz?-nézett le rám csillogó szemekkel.
-Persze.-mondtam és megcsókoltam.
Egyik kezével megfogta az arcomat, a másikat a derekamra vezette.
Most olyan szerelmesen csókolt. Lágy volt és könnyed. Mégis égett bennem a vágy. Lassan mellkasára csúsztattam a kezemet és a póloját markolásztam. Mikor egyik kezével már a fenekemnél járt, belekuncogtam a csókunkba. Csókcsatánk után elvált tőlem és megpuszilta a homlokomat.
Lehuppantam az ágyra és türelmesen vártam ahogy készülődik. Ő is átöltözött és kézen fogva indultunk le a tárgyalóba. Útközben nagy meglepetésre Connieval találkoztunk és akkor ugrott be.
-Baszki! Connie! Megcsókoltad!-kiáltottam.
-Jó reggelt! De Shh! Ne üvölts!-kapta kezét a szám elé.
-Gratula haver. Meg volt már?-tette kezét Jean Connie vállára.
-Tapló.-csaptam bele hasába, amire csak nevegett és odakapott.
Connie részletesebben is elmeséltem mi történt közte és Sasha közt. Néha egyenesen görcsöt kaptam, annyira örültem nekik. Jó látni, hogy Connie a szokásosnál is életvidámabb és boldogabb. A kicsi hátulütöje pedig az, hogy Con egy elég nehéz eset. Képes túlgondolni a dolgokat, de emelett annyi szeretet lakozik benne, hogy az ember alig látja benne a rosszat. Feladta Sashanak a leckét, de mindenben segítségére leszek. A másik, hogy mindkettőjüknek ez az első olyan szerelem, ami nem gyerekmese, hanem igenis komoly. Kiváncsian várom a következményeket.
Amikor megérkeztünk a tárgyalóba Levi alakja fogadott bennünket. Leültünk és vártunk a többiekre. Próbáltam Leviból kihúzni az összeülésünk okát, de nem engedett. Megöl a kiváncsiság emiatt és csalódottan adtam fel már a végére. A férfi viszont látszólag jól szórakozott a szenvedésemen.
Sorban érkeztek a többiek, majd mikor Sasha jött be, leült Connie mellé és elkezdtem őket szugerálni. Mindketten kérdően néztek rám és kellemetlen arcot vágtak. Összekulcsoltam Jean ujjaival az enyémeimet és látványosan feltettem az asztalra. Connienak leesett a mondanivalóm és kis hezitálás után lépett is. Megfogta Sasha kezét, aki kissé meglepetten nézte tettét és óvatosan feltette kezüket az asztalra. Büszkén mosolyogtam rájuk és bólogattam.
Akárki bejött, mindenkinek megakadt a szeme az újdonsült pár kezén. Utolsónak Armin jött és ledermedve leste Sashaékat. Mikor észbekapott leült mellém és segítség kérően nézett rám.
-Arko..-suttogta és mellém feküdt az asztalra.
-Mondjad szőkeség.-hajoltam közelebb hozzá, hogy csak mi haljuk a társalgásunkat.
-Most akkor..? Ők? Ők.. izé..-kereste a szavakat összezavarodottan.
-Igen.-bólogattam, hogy megkönnyítsem a dolgát.
-Óóó!-világosodott meg a fiú-Hát ez nagyon jó!-kiáltotta el magát.
Hamar elkezdtem csititgatni és nevetve sisteregni. Armin lehajtott, elszégyelt fejjel dőlt felkaromra és igyekezett minél jobban eltűnni. Én még kuncogva simogattam meg szőke haját és visszadőltem az asztalra, Arminnal az oldalamon. Jean is villantott egy mosolyt mellettem és ujjaival simogatni kezdte az én ujjaimat. Kinyír a mosolyával. Az a lágy vigyora.. kikészít.

-Na gyerekek!-kezdett bele Levi a szokásos kevés beleélésével-Most hogy mindenki megérkezett és mindenkinek leesett, hogy egy újabb házaspárral bővűlt a csapat, bele is kezdenék.-utalt Conniekra, amire muszáj volt mosolyognom.
Olyan édesek, ahogy egymásba kapaszkodva és egymást kihúzva a kellemetlen helyzetből próbálnak nem mocorogni és minél előbb szabadulni.
-Bizonyára sok mindenkit jól felkavart az Eren téma. Engem is, ne aggódjatok. Nos, a legkisebb nyomot követve, félig vakon, de belecsapunk a dolgokba.-csillantak fel a szemeim a hallottak alapján.
Nagyon nehezen viselem el újra ezt az otthoni punnyadást. A múltkori akciónk előtt is négy hónapot ültünk itthon. Nem azt mondom, hogy nem szeretek a családommal lenni, de már hiányzik a nyüzsgés, az izgalom. Mehetnékem van lassan öt hónapja. Az adrenalin forrásánál nincsen jobb dolog egy bevetésen. Még ha nagy veszélyben vagyunk, akkor is hajt ez az érzés. Én az a fajta ember vagyok, aki sosem bírt elülni. Ráadásul egyikönk sem teljesen felnőtt. Lehet, hogy már nagykorúak vagyunk, de ezzel a társasággal sosem leszek képes felnőni. Ez is hiányzik, ha a legkomolyabb, stresszesebb helyzetekben is hülyéskedünk, vagy szekáljuk egymást. Lehet itthon is ezt tesszünk napi szinten, de kint más. Kint néha még tétje is van.