Stay with me my love

Part 2.

-Arko?-
A sokktól megszólalni sem tudtam.
-Mit keresel itt?-
-Ó, basszameg.-csúszott ki a számon.
-Kölyök nem megmondtam hogy ne ká....-lépett mellénk Levi.-A picsába! Megvannak a civilek!-szólt bele a fülesbe.
Felhúzott szemöldökkel néztem rá a szó hallatán.
-Most mi van? Kicsúszott a számon!-rántott vállat.
-Ő ki? És ki az mögötted?-
-Benruto?-suttogtam magam elé.

"-Sajnálom, hogy zavar hogy nem érzed jól magad!-rántott vállat, én pedig megforgattam a szememet.
-Jaj, hagyjuk már! Úgy dobáltad a szavakat, mintha egy darab szemét lenne! Arko, olyan bonyolult vagy! Arko, miért vagy ilyen? Faszom kivan a lányokkal, de főleg veled Arko! Szerinted ez jól esett nekem?-húztam fel magamat mégjobban.
-Neked csak ez számít? Aggódtam érted!-vette fel jobban a hangerőt.
-De én sosem akartam! Kezdjük ott, hogy nem is neked meséltem el a problémámat, akkor vajon hogy jutott vissza hozzád? Pff! Biztos, hogy nem Marcotól! Ugye?-kezdtem én is hangosabban beszélni.
-És? Azért mondta el mert tudja, hogy sokat jelentessz nekem!-rángatta megint a vállát. 
-Istenem, olyan ostobák vagytok mindketten! Nem egyszer, nem kétszer és nem huszonötször fordult már elő, hogy elmondtam valamit és varázslatos módon a másikotok megtudta. Ez zavar Benruto! Ráadásul Marco úgy csinál mintha én lennék a rossz és ide sem jön elmondani a problémaját, majd én kérjek bocsánatot? Én itt fejeztem be! Elegem van!-üvöltöttem vele és ott hagytam.
-Ne már Arko!-kiabált utánam-Hé! Arko!"

-Mégis m-..Mit csináltok itt?-kérdeztem.
-Hallottuk a robbanást, de te mit csinálsz itt?-
-Erre most nincs idő! Arko, Jean velünk jönnek!-mutatott Benrutoékra.
-Mi van?-lepődtünk meg Jeannal egyszerre.
-Mégis miért?-kérdezte Jean, de Levi elfordult és indult a dolgára.-Hahó?-kiáltott utána.
-Levi!-kiabáltam hangosan a férfi nevét, aki azt halván megtorpant.
Megfordult és gyilkos tekintettel indult meg felém.
-Ne merj ilyen hangnemben beszélni az osztagvezetőddel!-rontott nekem, de Jean eltolta előlem és megfogta Levi két vállát.
-Állj le!-mondta neki nyugodt hangon.
-Tegyétek kocsira őket és irány a bázis. Ez parancs!-mondta Levi és bele nézett egészen Jean lelkébe is a gyilkos szemeivel.
Jean elengedte és elment. A fiúm kérdően nézett rám, én még mindig sokkolva lestem lefele.
-Hé! Arko! Halló!-csettintgetett Jean.
-Már megint úgy beszélt velem, Jean.-motyogtam magam elé.
-Figyelj! Otthon lerendezzük! Teljesítsük a parancsot ne hozzuk ki jobban a sodrából!-nyomott egy puszit a homlokomra-Gyere szívem!-utasított és a kis külön csapatunk felé ment, akik végig nézték az egész jelenetet.

"-Azt mondta, mindenképpen szeretett volna beszélni veled, de eltűntél előle. Utána ott siránkozott nekem.-mesélte Gizushu a legjobb barátnőm.
-Gondoltam, azért siettem. Nem akarok vele beszélni, szálljon le rólam.
-De csak bocsánatot akart kérni!-
-Nem érdekel! Jobb lesz nekem nélküle, végre megszabadultam tőle."

-Jól van, hát őőő..Az van, hogy most velünk kell jönnötök. Tudom, hogy most minden homályos, de majd beavatunk titeket, csak nem tudom mit mondhatok és mit nem.-lépett a kis csapathoz Jean.
Közben magamhoz tértem és nagy lendülettel indultam meg a többiek felé.
-Két utcányira vár két kocsi. Szedjük össze Conniet vagy Sashat és induljunk.-utasítottam Jeant, én vagyok az úr a háznál. Na jó, nem. De most igen. Terepen mindig én irányítom. Otthon ő a főnök.
Elindultunk és Conniet meg is találtuk. Beosztottuk ki melyik kocsival megy. Természetesen én abba kerültem, ahova nem akartam. Mindenki beült és elindultunk. Jeant vezetett, Connie pedig velem szemben ült. Hátul még négy a heves ismerőseink közül. Majd később kifejtem az egész történetet, igérem. Instant hányinger.
Connie látta rajtam a rosszullét és a stressz jeleit, így elkezdte rugdosni a lábamat. Felnéztem rá és visszarugtam. Így kezdtünk el játszani és röhögcsélni.
-Ne már! Elég!-állítottam le végre a fiút.
-Most miért? Én tök jól szórakoztam. Amúgy még mindig nem értem ők miért jönnek velünk.-nézett a három melletünk ülőre.
-Majd meglátjuk. Levi parancsa. Elég indulatos parancs volt.-húztam el a számat.
-Miért?-kérdezte Connie újra rám pillantva.
-Megint én állítottam le. Elég ijesztő mostanában.-mondta Jean előről.
-Ja, igen tudom. Nem tudom mi baja van, de kezd tényleg ijesztő lenni. Amúgy be sem mutatkoztam. Connie Springer vagyok, az Elit Felderítő Osztag tagja.-nyújtott kezet a többiek felé.
-Fogd be!-csaptam le a kezét, mert ezt nem szabadott volna elmondania.
-Ó, baszki.-mosolygott kínosan.
-Ö.. én Benruto vagyok, Ő itt Hajne, Leinado és Marco.-szólalt meg a kedvencem az összes közül.
Már lassan húsz perce autózunk, elég messze van a bázisunk, így is még nagyjából még egyszer ennyit kell mennünk. Connie lelkesen mesélte a poénos storykat, amiket nagyokat nevetett. Én időközben előre ültem Jean mellé és néha a kezét fogtam, néha pedig a vállára dőltem. Nem sokat beszéltünk, inkább el-elbóbiskoltam.
-Bírod még? Nem vagy fáradt? Ne vezessek?-kérdeztem fáradt hangon.
-Simán bírom, de ahogy elnézem közülünk te vagy az a ki fáradt szerelmem.-pillantott rám és elengedett egy olyan tipikus Jean féle finom, édes mosolyt, amitől szó szerint elolvadtam.
-Istenem, örökre a gyengém marad ez a mosolyod.-néztem fel ragyogó szemeibe.
-Nekem pedig ez a szempár.-puszilt homlokon és a jobb kezével simogatta a combomat.-Arko kérlek áruld el kik ezek. Megöl a kíváncsiság, amiért még nem mesélted el a történetet.-suttogott, hogy csak én halljam.
-Otthon mindent elmondok ígérem. Hidd el, engem is zavar, hogy nem értitek ezt az egészet.-suttogtam én is.
-Akkor jó.-zárta le a beszélgetést, mert a következő pillanatban lővések érték a kocsi hátulját. Azonnal hátrafordultam és már szereltem is magamra a felszerelést.
-Mi a..? Mond, hogy golyóálló!-esett kétségbe Connie.
-Én nem tudom!-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Arko, mire készülsz?-kérdezte Benruto.
-Elintézek valamit. Hajts tovább!-néztem Jeanra és szájon pusziltam.
Kinyitottam az ajtót és kiugrottam. Szerencsére egy erdős, fás részen haladt az út, ezzel megkönnyítve az én dolgomat. Viszont vak sötét van, sietnem kell. Két fekete autó követet minket, mindkettőnek a tetején egy felszerelt gépfegyver. Ha itt tökölök szét lövik a mi autónkat és utasait.
Gyorsan cselekedtem. Fekete ruhámnak köszönhetően észrevétlenül mozoghatok. Kivágtam két-két gumijukat és kisodródtak az útról. Amikor megközelítettem a kocsit lőni kezdtek rám, de kilőttem az ablakokat, ezzel időt nyerve. Amint odaértem és szembe néztem támadóinkkal, elővettem a kis Jericho 941F-emet és megöltem őket.
Elvégezve a feladatomat, a többiek után eredtem a maradék gázommal. Amikor a kocsi fölé értem erőtlenül huppantam a tetőre.