Stay with me my love

Part 20. 18+

Már az őrületbe kerget ez a hely, ez az egész szituáció. Fél órája megállás nélkül, megbilincselve föl s alá járkálok. Chris már szerintem feladta az életet is. De aztán lehet csak alszik.
Az útobbi találkozáson kattogott az agyam. Erre nem számítottam. Mondjuk szerintem ők sem. A Felderítők egy csapata nézett velem farkasszemet. A tekintetük, a hangjuk.. egyrészt a szivemig hatolt, a másrészt pedig csak elszállt mellettem. Olyan mintha az egyik felem feléjük húzna, viszont a másik taszítaná őket. Furcsa egy érzés, nem találkoztam még ilyennel.
Két napja itt rohadunk, nem fürödtem, nem ettem, aludni mondjuk jó sokat aludtam, és ami jelenleg a legalja a dolognak.. az hogy Kenny az ég adta világon semmit sem tud rólunk. Soha nem törént még velük ilyen, még hasonló sem. Nem tudom ez hogy jött össze. Meg fog minket nyúzni. De tényleg, olyat mi még nem éltünk meg, amit tőle fogunk kapni. Remélem ezt a szart minél előbb letudjuk.
Mikor meguntam a járkálást idegesen ültem le Chrissel szemben egy asztalhoz. Chris az asztalon elterülve mélyen aludt. A világért sem ébresztettem volna fel, olyan aranyosan szuszogott. Még egy ideig néztem társamat, majd én is elnyúltam az asztalon és elnyomott az alváshiány.

Órákkal később hangos trappolásokra keltem fel, éppen hogy magamnál voltam. Kinyitottam résnyire a szememet és pont akkor rontottak ránk. Újra.
Álmosan és nyűgösen emeltek fel a székről mindkettőnket. Christ az álmaiból rángatták fel szó szerint, én hirtelen lábra sem álltam. Nem okoztam akadályt, ketten felkaptak és húzni kezdtek. Egy zárt, nagyobb és tágasabb szobába vittek, már amennyit láttam belőle. Konyhapult szerű bútor mellett álltunk meg, leszedték a bilincset és a katonák meghátráltak tőlünk. Én háttal nekik a pultra támaszkodtam és lehajtottam a fejemet, mert azt sem tudtam hol vagyok. Chris mellettem belém kapaszkodott, mert majdnem összeesett.
-Fuu bazdmeg.. én ezt már tényleg nem bírom tovább..-nyöszögtem és a szemeimet becsukva tartottam.
-Mi a szar történt?-éledt újra Chris és úgy kapaszkodott belém mintha az élete múlna rajta.
-Oi! Megfordulni!-kiáltott ránk erélyesen egy Helyőr.
Chris óvatosan megfordult és már a saját lábain állva sasolt mögénk.
-Te, Arko. Szerintem fordulj meg.-bökött oldalba.
Lajhár lassúsággal néztem át a jobb vállam fölött és a régi csapatom nézett vissza rám.
-Baszki..-sóhajtottam fel és visszafordultam.
Vettem egy mély levegőt és megfordultam. Az első tekintet ami majd hogy nem kiszúrta a szemeimet a Jean Kirsteiné volt. A fiú arcára döbbenet ült ki, pont úgy mint a többiekére. Az én arcomról mást nem lehetett leolvasni, csak azt hogy mindjárt elájulok. Körbe néztem kómasan, vagy mint aki nagyon be van rúgva és végül Chrisen landolt a szemem. Közel hajoltam hozzá és rátámaszkodtam.
-Ez egy cs-csapda. Kiakarják belőlünk húzni, kinek dolgozunk. Ne.. ne csinálj hülyes..-dadogtam részegesen, de egyre jobban estem szét.
Chris kapott el, mert különben összeestem volna.
-Arko.. mi történik velünk?-suttogott a fülembe Chris.
-Szerintem bedrogoztak. Ne akadj ki, csak higgadtan.-válaszoltam, majd megint a pultra támaszkodtam, de most a többiekkel szemben.
-Arko..-kaptam egy aggódó pillantást Connietól.
-Hát, helló. Nem gondoltam volna, hogy itt és most találkozunk.-dölöngeltem jobbra-balra.-Jól vagyok! Jó vagyok!-mutogattam a kezeimmel.
-Durva adag nyugtatót kaptatok, úgy néz ki nem nagyon fér össze az alváshiányotokkal.-szólalt meg egy Helyőr gúnyosan.
-Wow. Köszi szépen. Tökre szükségem volt rá.-mutatott egy "like" jelet Chris.
-Esetleg leülhetünk valahová? Nem érezzük túl jól magunkat!-mondtam ironikusan.
Kihúztak nekünk két széket a többiekkel szemben. A teremben Jean, Connie, Floch és Hange ült. Helyetfoglaltunk és felsóhajtottam.
-Jesszusom..-suttogtam kínomban.
-Arko.. mi történt veled?-kérdezte könnyes szemekkel Hange.
-Velem semmi, csak benyugtatóztak. Ez még belefér.-rántottam meg a vállaimat.
-Nem úgy értette.. Hova tüntél és miért álltál neki gyilkolászni? És ki ez a fiú?-kérdezte Connie.
Na még csak ez hiányzott. Csak próbára akar tenni. Nem tudhatják biztosra, azért ennyire mi is jók vagyunk.
-Nos, azt hozzá kell tennem, hogy én nem gyilkolászok. J-ja! Ő Chris. A tár..-mutattam Chrisre, de rácsapott a kezemre.
-A személyitestőre.-szólt közbe.
-Tudjuk, hogy nem vagy az. Neki nem kell testőr.-hajtotta le a fejét Hange.-Lesz még mit megbeszélnünk, most ha megengedik haza viszem őket.-állt fel Hange és intett a katonáknak.