Stay with me my love

Part 21.

-Kösz Négyszemű..-állt fel Levi.-A mai tárgyalás témája a két fogoly sorsa lesz.-jelentette ki marha magabiztosan.
Na álljunk meg egy szóra. Először is, mi ez a hirtelen hivatalosság? Másodszor, fogoly? Elnézést?? Kicsit túl nyersen sikerült ezt megfogalmazni, Heichou.
-Ne kerteljünk.. A szabadságotok ára Kenny. Élve vagy holtan, cseppet sem érdekel. Ha Ő nálunk van, ti szabadok vagytok. Ez a feladat rátok hárul.-sorolta a rosszabbnál rosszabb szavait, mint egy gép.
-Azt a rohadt.. lassítsunk kicsit! Azt mondod, hogy el kell kapnunk Kennyt és akkor csak kisétálunk az ajtón?-háborodtam fel egyből. Mily melepő..
-Netán mást mondtam volna?-kérdezett vissza Levi.
-Ugyan, dehogy! Csak úgy hadartad el, mintha egy fogócska játékszabályai lennének. Pedig neked kéne a legjobban tisztában lenned ennek az ellenkezőjével!-mutattam Levi felé és egyre idegesebb lettem.
-Arko! Nincs jogod így beszélni a te helyzetedben!-szólalt fel Benruto és kiverte a biztosítékot.
-Mi van? Nincs jogom?-néztem rá és lassan elkezdtem felállni.-Miket hordassz össze? Hogy nekem nincs jogom beszélni? Mert te ki vagy itt Benruto? Ki vagy itt? Mit tettél le az asztalra? Ha akkor nem mentelek meg, talán meg is haltál volna és akkor nem osztanád itt az észt te pöcsfej..-indultam meg Benruto felé, de Chris felpattant és lefogott.
-Nem! Ülj le!-lökött vissza a székbe.
Válaszul felsóhajtottam és csak Benrutot tudtam szugerálni.
-Még mindig szörnyen hirtelen haragú vagy Arko.-mondta szemrehányóan Levi.
-Pont téged lep ez meg?..-rántottam vállat.
-Áruló..-szólalt meg Mikasa is.
-Mikasa!-kiáltott rá Armin.
Gyilkoló tekintettel néztem át lassan Mikasara. Mindig is hidegen hagyott ennek a lánynak a viselkedése, ez nála is kölcsönös. Most sem foglalkoztam nagyon vele.
-A lényeg továbbra is a terv..-kezdett bele megint Levi.
-És mi van akkor, ha nem tesszük meg?-vágott közben Chris.
-Hogyan?-kérdezte Levi.
-Ha nem sikerül? Vagy ha nem tesszük meg?-ismételte meg magát Chris.
-Ha nem sikerül, újra próbálkoztak. Ha nem teszitek meg, itt maradtok. Mint foglyok. Nem lesz olyan, hogy egy-két órácskára eltűntök valamelyik Felderítővel!-nézett utolsó mondatánál rám.
-Ugh.. tényleg azt mondta, hogy órácska?-forgattam meg a szememet, majd összesúgtam Chrissel.
A fiú válaszként mosolyogva bólogatott.
-Kénytelenek leszünk együtt működni, mert én nem bírom sokáig ezekkel a trógerekkel. Valamit majd kitalálunk.-suttogta nekem Chris.
-Rendben!-bólintottam neki.
-Sikerült megtárgyalni?-kérdezte Levi irónikusan.
Fanyarúan rámosolyogtam, mindjárt kinyírom.
-Igen sikerült. Benne vagyunk. Egy feltétellel..-okoskodtam szokásom szerint.
-És mi lenne az?-kérdezte Hange.
-Könyörgöm, hadd aludjunk! Idejét nem tudom mikor aludtam normálisan. Kérlek! Aludni akarok! De ha még egyszer vele raktok egy ágyba, összeverek valakit!-mutattam Chrisre a könyörgés közepette.

Később már végre elengedtek minket. Még tök sokáig beszéltek olyan dolgokról ami nem ránk tartozott, ráadásul még csak kiváncsi sem voltam rá, de azért bent tartottak.
Két ágyas szobát kaptunk, és végre egyedül egy ágyban feküdtem. Kaptunk ruhákat és teljesen kényelmesen éreztem magamat. Késő éjszaka volt, csend uralkodott el az egész házban és nyugalom alakult ki, ebben a feszült és barátságtalan helyzetben. Chris már egy ideje nem szólalt meg, valószínüleg elaludt. Én pedig még mindig csak a gondolataimban merengek. Közvetlen az ágyam mellett volt egy hatalmas ablak és azon nézelődtem ki. Ez a szép táj már nagyon hiányzott, a hold megvilágította az egész területet és a régi életem jutott eszembe. Egyik percről a másikra megváltozott minden körülöttem és ezt elég nehezen viselem el, de csak így mostanában. Kicsit fura.
Chris ágya felé fordultam és őt nézegettem. Egy ideig még gondolkodtam, majd megszólaltam.
-Pszt!-sziszegtem először halkan.
Semmi válasz, meg sem moccant a fiú.
-Pssszt!-sziszegtem agresszívabban.
Erre Chris mocorogni kezdett és felnézett rám hirtelen.
-Miért nem alszol szuka? Hagyjál!-dörmögött rám.
-Na ezt meg sem hallottam, barom! Beszélnem kell veled!-vágtam rá egyből.
-Mert? Baj van?-nézett ràm újra, miközben helyezkedett.
-Csak beszéljünk!-mondtam és elkezdtem kikászálódni az ágyból.
Átmásztam hozzá és bebújtam mellé. Chris mérgesen felsóhajtott és hátat fordított nekem. Kicsit még próbáltam összeszedni a gondolataimat, de Chris megelőzött.
-Na? Mi olyan fontos, hogy felverj az álmomból Arko?-motyogott rekedt, fáradt hangján.
-Csak.. azt akartam mondani, hogy.. sajnálom.-dadogtam nagy nehezen.
Chris nem válaszolt, felém fordult és kérdőn nézett rám. Felnéztem én is a szemeibe, és csak mégjobban ideges lettem.
-Ugyan mit sajnálsz?-kérdezte.
-Az egészet. A-annyi mindent tettem és azok mind rosszak voltak.. Csak rontok a helyzetünkön.-sütöttem le a szemeimet.
-Arko..-próbált közbe szólni Chris de nem engedtem.
-Nem tudom, hogyan fogunk ez után cselekedni, mi lesz velünk, mi lesz Kennyvel. Fogalmam sincsen. Plusz.. az hogy lefeküdtem Jeannal, csak mégjobban ront mindenen. Nem is értem, hogyan tehettem. Most biztosan megint máshogyan néz rám. Annyira de annyira ostoba vagyok, mindig csak..-kezdtem jobban belelendűlni és elhadarni a szavaimat.
-Oi! Először is, egy kicsit fogd be. Nyugodj meg! Tényleg voltak béna húzásaid, de kit izgat Arko. Saját magunknak köszönhetjük ezt az egész helyzetet, majd nekünk is kell kiverekednünk magunkat innen. Másodszor pedig, ne sajnáld. Én is lefeküdtem volna veled, te majom!-nevetett mondandója végére egy nagyot.
-Aaaa! Baka! Én itt komolyan kiöntöm a lelkemet, te meg ilyen viccesnek találod?!-nevettem el magamat én is.
-Nem! Na! Ide figyelj bolond gomba! Hagyd abba a depit, nem te vagy. Mostanában úgy siránkozol, hogy rád sem ismerek. Asszem pont te vagy az az ember, aki minél jobban igyekszik elengedni a múltat. Vagy ha ez nem is sikerül, akkor nem rágodni rajta. Úgyhogy szedd össze magad Kisasszony és vedd át a gyeplőt!-bíztatott erősen és határozottan Chris.
Csillogó szemekkel, halványan mosolyogva és elégedetten néztem fel kék szemű barátomra. Mennyire érzelgős tud lenni, ha kell.
-Most meg mit mosolyogsz?-húzta el ő is finom mosolyra a száját.
-Csak jól esik, amit mondassz.-válaszoltam továbbra is vigyorogva, mint a tejbetök.
Chris nem szólalt meg, csak cikázott a tekintete a szemem és a szám között. Majd lassan végig simított kezével arcomon és megfogta az államat.
-Nem az előbb dugattad meg magad a pasiddal, nyuszikám?-mondta halkan és őrjítően.
Mondatára felsóhajtottam és megforgattam a szememet.
-Te meg nem csak játszadozol velem szépfiú, ugye?-néztem újra rá.
-Nem terveztem. De mostmár feküdj vissza, holnap tuti nem kímélnek minket.-mondta Chris ugyanolyan őrjítő hangon.
-Most ez komoly?-emeltem fel a fejemet.-Faszfej!-löktem el magamtól és kimásztam az ágyból.
-Úgysem mentél volna bele!-emelte meg a hangját, miközben végig kísérte tekintetével, ahogyan elhagyom a szobát.
-Legalább ne hülyítettél volna és akkor biztosan nem!-csaptam be az ajtót magam után.