Stay with me my love

Part 11.

Másnap reggel Connie rontott be a szobánkba. Föld remegtető léptekkel baktatott az ágy mellé és rángatni kezdett engem.
-Keljetek fel! Azonnal!-ordította és ugrálni kezdett köztem és Jean között, mint egy kisgyerek reggelente a szülei ágyában.
-Connie.. ne már!-nyöszörögtem és felültem.-Mi van?-kérdeztem és már húzott is ki az ágyból a csuklómnál fogva.
-Hamar! Öltözz!-nézett rám izgatottan.
Fáradtan néztem vissza csillogó szemeibe.
-Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!-tapsolt és most Jeant terrorizálta.
-Ébredj Lófej! Menet van!-zajongott tovább.

Connie heves utasításainak eleget téve, felöltöztünk és lesiettünk a konyhába. Út közben Connie szegény Sashát is felverte álmából, így már négyen érkeztünk a nagy helységbe.
A pult körül Levi, Hange, és Armin álltak. Mögöttük még Floch, Joshu és néhány a legjobb felderítők közül. Mindenki jelen volt a csapatból, egyedül Mikasa hiányzott.
-Úr isten! Ha mégegyszer valaki így kelt fel.. a lábánál fogva lógatom ki az ablakon!-fenyegettem meg mindenkit a szememmel és Levi mellé álltam.
-Történt valami? Miért ráncigált le ez a félkegyelmű ilyenkor?-toporzékolt Jean, Conniet lökdösve.
-Miről beszélsz? Negyed tizenegy van! Ilyenkor már rég fent kéne lenned! Katona vagy, vagy nyugdíjas?-kötekedett tovább Connie.
-Elég legyen.-szólt közbe kicsit erélyesebben Hange.-Figyeljetek gyerekek! Elég komoly témáról van szó..-sütötte le a szemeit a pápaszem.
Már most megfagyott bennem a vér. Szívem a torkomba dobogott. Rossz az előérzetem.
-Ma reggel kaptunk egy levelet..-vette át a szót Levi, evvel megmentve Hanget-A levél névtelen volt, de a kézírás és a lap alján lévő firka sok információt adott. Mikasa felismerte és.. Eren írta a levelet.-mondta mintha teljesen normális dolog lenne.
Meg sem bírtam szólalni. Semmilyen érzelem nem ült ki az arcomra, jelenleg semmit nem éreztem. Semminek éreztem magamat, a semmi közepén. Nem is tudtam mi történik. Kicsit elgondolkodtam és kizártam a külvilágot. Még tompán hallottam, hogy a fiúk ingerülten kérdezgetnek és ordibálnak.
Miért küldött levelet? Egyátalán miért lépett velünk kapcsolatba? Ráadásul névtelenül.. Azt sem tudjuk hol van, mit csinál. A lap alján lévő firka.. a galamb? A levél.. látni akarom.

-Arko!-rántott vissza a valóságba a szőke.
-Armin, hol a levél?-kérdeztem hezitálás nélkül.
-Mikasanál van..-válaszolt a fiú és már sarkon is fordultam.-Várj! Hova mész?-kiáltott utánam.
-Látnom kell azt a levelet.-válaszoltam magam elé és nagy lendülettel indultam meg előre.
-Állj meg!-állt elém Levi karbatett kézzel.
Megálltam közvetlenül előtte egy-két centiméterre és érzelemmentes arccal felnéztem íriszeibe.
-Ne menj oda. Nincs olyan paszban most. Majd ha megnyugszik, mindenről tudni fogsz.-mondta elég halkan és közben az őrjöngő csapatot nézte.
Kifújtam az eddig feszültségtől bent tartott levegőmet és fejemet ráhajtottan Levi mellkasára. Homlokommal támaszkodtam erős felsőtestén, majd gyengéden hozzábújtam. Visszaölelt és ő is felsóhajtott.
Ritka egy seggfej néha és nagyon rideg ember, de olyan szinten bújos és törődést igénylő személyiség. Senki nem nézné ki belőle, de az ölelése száz százalék biztonságot ad. Sajnos csak ritkán vagyunk ilyen közel egymáshoz, de rengeteget jelent egy ilyen személytől egy ilyen ölelés.

Hange megkért minket, hogy Benrutoéknak ne mondjunk semmit, mert ez elég belsős dolog. Természetesen nem egyszer és nem is kétszer mondta el, hogy tartsuk a szánkat.
A mai nap katasztrófa volt. Igaz, a reggeli csete-patén kívűl nagyon nem történt semmi. De nagyon feszült és fenyegető volt a légkör egész nap.
Mikasa reggel óta be van zárkózva és Armint sem engedi magához. A szőke emiatt nagyon letört, de nem adta fel. Sokáig kérlelte a lányt, vitt neki ételt és italt, de hiába.
Csalódottan ült le mellém Armin az egyik bárszékre, amire felemeltem a fejemet a pultról.
-Na?-kérdeztem fáradtan.
-Semmi. Kezdek aggódni.-sóhajtott fel Armin.
-Felesleges. Te is tudod, hogy Mikasa épeszű ember, nem fog hülyeséget csinálni. Szerintem holnapra már megnyugszik.-ültem fel Arminnal egy magasságba.
-Persze.. de ha Erenről van szó teljesen bekattan. Nem gondolja át a dolgokat és képes elhamarkodott döntéseket hozni. Ez az egyetlen bajom.-dőlt most előre Armin.-Aahhj, nem tudom mit csináljak Arko!-nyüszögött tehetetlenül, a pulton fekve.
-Jól van! Jól van! Ezen most ne gyötörd magad! Gyere menjünk fel, keső van már.-simogattam meg a hátát.